Szervusz, csaj! Hallgasd csak, mi minden történt mostanában Emesével, meg a körülötte lévőkkel.
Gondolod, hogy én is csak úgy utánad rohangálok? Nekem már olyan sok ilyen van, mint te, amúgy semmi, csak egy marék.
Akkor vedd fel a saját marékod, és maradj távol tőlem.
Kitől akarsz még?
Van egy közmondás, ami szerint ami tiszta fejben van, az. De Emese, aki egész életét egy nyugati kerületben töltötte, és saját házában egy kicsit a bajba keveredett, azt már másként fogalmazná.
Valahogy így szólna: ami tiszta fejben van, az a belevetett borban megjelenik. Az emberek a pálinka vagy a sör után nem csak kimondják, amit gondolnak, de néha egészen másképp is viselkednek.
Mert a kocsmában, egy-két pohár után az ember nem elveszíti magát, sőt, valahogy inkább igazi önmagává válik.
Nézd csak a férfit, Pedért! Soha nem titkolta el semmit a családjához, nem volt durva, nem csúfolta őket. Egyáltalán nem is ivott hangosan csak csendesen, nyugodtan. Még részeg állapotban is sikerült rendet rakni magának körül.
Amikor Pedér visszatért a nyári hétvégi házba, egy pohár kacsaszárított pálinkával, egy hétig úgy élte, mint a felébred felhúz elalszik ciklust. Majd egy napon visszatért a lakásba, mintha semmi sem történt volna, és a családja ugyanúgy folytatta a nyugodt életét.
A szomszédnő, Márta férje viszont szinte állandóan a házban járkált, mintha csak egy szekérfék volt volna. Gyakran jött hozzánk, két kisgyermekét is magával hozva, és állandóan panaszkodott, mennyire szerencsés, hogy a férje csendes és nyugodt.
Emese azonban tudta, hogy anyja előzőleg volt egy másik kedves, de azt a férfit anyja a közben ivott viselkedése miatt elhagyta. Mindig azt mondta Emesének, hogy ha egy férfi csak részeg, az nem a végére jutó probléma, hanem csak egy időszakos dolog, amiből ki lehet lépni. Pedértől tanulta, hogy ha valaki folyamatosan italozik, az már tényleg csak árt.
Azóta már senki sem ad neki második esélyt, senki sem ígéri, hogy már nem fog többet inni. Emese nem adott ennek semmi esélyt, és ezáltal egyfajta hírnévre tett szert: Az a lány, akivel nem lehet alkoholt inni.
Még ha havonta egyszer vagy kétszer egy jó alkalom alkalmával is felkapott egy két pohár bort, ezt már a pletykák is mellőzték. Nem szabad mellette inni ennyi is elég. Talán ezért mondta a harmadik párja, hogy egyáltalán nem iszik. Ez a férfi, Nándor, már előző két kapcsolatát is a részeg viselkedés miatt szakította.
Az egyik oldalról ez remek volt, mert Emesének már a gyerekkora óta tapasztalata volt, hogy mennyire eltérő lehet az alkohol hatása. A másik oldalon viszont a férfiak még mindig kísérleteznek, de most már együtt élnek, és ha valami nem tetszik, könnyen kiléphetnek, hiszen már nem kell egyre csak házassághoz menni.
Szóval, a legjobb, ha két ember egymásra néz, és a természetes környezetben figyeli a másik viselkedését. Emese ezt megtette, és rájött, hogy Nándor talán jobb, mint gondolta volna.
Minden minden kezdődött egy sikeres félévadó után rendezett összejövetellel. Emese a végzős évében volt, Nándor egy évvel korábban már diplomázott, de rengeteg barátja és ismerőse volt a közös egyetemi társaságban, így ő is ott volt.
Ahol diákok, ott italozás, kevés rágcsálnivaló, a gyorsan elfogyasztott ital után jönnek a hülye ötletek, mint a játszunk a felekkel. Emesét valaki a csoportból rábeszélte, hogy énekeljen karaoke-ban. Azt mondta, hogy mindig visszautasította, de most egyszer még úgy döntött, megkapja a mikrofont. Egy versszakot el is énekelt, mielőtt a jó kedélyű társ elvitte volna tőle a mikrofont.
Édesem, gondoltam, hogy vigyázok rád, de most már ez a Halloween! gondolta magában Emese, de végül csak a mikrofonra nyomta a karját, és a dal végéig tartott a vers.
Aztán elindult a szobájába, hogy kinyerje a jegyzeteit, miközben valaki más énekelni kezdett és mások táncoltak. Közben valaki egy kis játékot szervezett: Cseréljünk feladatot. A kicsit bátrabb Károly (aki akkor még sosem ivott semmit) egy feladatot kapott: csókolja meg a barátját, Marit. Mindenki meglepődött, de Károly csak mosolygott, és úgy hajolt közelebb a pirosarcú Máriához, hogy azonnal csókot nyomott a szájára.
Emese csak bámulta a jelenetet, mint egy kívülálló, amikor hirtelen egy üveg üde üdítő (valami ragacsos, már szénsavzott) csorogott rá a csókolózó párra, és ő kiabált valami trágárból. Aztán, mintha egy lézerrel, kirepült a szobából a járdára.
A hideg, szúrós levegőbe vette a lélegzetét, és érezte, hogy már majdnem sírni fog, mint egy kis, megkeseredett gyerek.
– Emese! – hallotta Károly kiáltását, miközben egy taxi megállt a járda mellőli. Felugrott a hátsó ülésre, beírta a szülei címét, és csak megkönnyebbülve érezte, hogy megkapta a táskáját.
Ott volt a telefon, a kulcsok, minden, amit egykori életéről el kell hagynia. Anyja csak egy forró teáscsészét hozott, és nyugodtan kísérte, míg Emese szippantotta a teát. Minden rendbe jön, susogta anyuka, mintha a lisztből kenyér lenne. Ez a liszt már elég, hogy évekig sütni tudj belőle.
– Anyu, hazamegyek. Holnap visszavesszem a cuccaimat az ő lakásából, és költözök kérdezte Emese.
– Mire kérdezed, szabadra adod a kulcsot? Ez a te otthonod, senki sem tologatott ki innen, emlékszel? felelte anyja.
Visszatérhet, a szobája még ott áll, a bútorok is a helyükön vannak. Pedér már nem zarándokolhatna őt egyetlen pillanatra is. Ha a mama még keményen kiíratná: Menj vissza a felnőttek világába, és ne jöjj vissza, akkor talán Emese is visszatérne Nándorhoz, hogy elfelejtse a múltat.
De most, a szülők biztos háttérrel, Emese úgy érezte, hogy a lován ül, és nem akar többé megbékélni a múlt bajával.
– Hol voltál egész éjszaka? kérdezte Nándor, amikor Emese kulcsával betört a szobába.
– Az már nem a te üzleted söpörte vissza Emese, majd belépett a hálószobába, hogy a szekrényből csomagolja ki a cuccait egy nagy, csíkos táskába.
Két táska lesz elég, majd hív egy taxit, és elfelejti ezeket a kapcsolatokat, mint egy rossz álmot.
– Hé, most mit akarsz tőlem? kérdezte Nándor, miközben megpróbálta megérteni, mi történt. Elpusztítottad a barátnőmet, aztán itt állsz, mintha semmi nem történt volna.
– És miért csókolnád meg a társkönyvedet, amikor már tudod, hogy én is ott vagyok? mondta Emese. Csak egy puszi volt, ez volt a feladat, nem én vagyok a hibás.
– Ha a feladat egy másik helyzetben lett volna, mint egy színpad vagy csak egy tánc, akkor mindegy? kérdezte Nándor.
– Nem, nem hasonlíthatsz össze. Nem is kaptam ilyesmit, csak azt kellett elvégeznem, amit kaptam válaszolta Emese.
Ne reagálj ennyire túlhevesen! mondta Nándor. Nem akarod tönkretenni azt, amit már van. Hagyjuk békén.
Ha már megcsináltam, miért kellene elkövetni? érvelt Emese. Mondtad, hogy a viselkedésed a rossz szokások miatt romlik, de én csak a hűtőben találok valami kicsit.
Végül Emese azt mondta: Gondold meg, hogy ha én is csak egy kicsit zaklatlak, mit teszel?.
Most már nekem is kell elmennem, mint ahogy mondtam válaszolta Nándor.
Később még kiveszünk belőled egy kis darabot mondta Emese, miközben a szekrényből vette ki az utolsó pólókat.
Mindez után Emesnek sikerült egy új, jó fiút találni ezúttal tényleg rendes, megint csak egy újabb esélyt kapott. De a negyedik alkalomra már tényleg szerencsés lett.
Károly vagyis a régi egykori barát időnként a járdán találkozik Emesével, és próbálja meggyőzni, hogy csak ő tévedett, és már csak szeretne bocsánatot kérni. De ő már csak egy kedves lélek, akinek nem kell visszalépnie a múltba.
És ki szenved most igazán? Károly? Nem, ő már csak egy régi barát, és Emese a saját útját járja, egy laza, de stabil életet, ahol már nem kell félni a majd megint megint szituációktól. Szóval, barátom, úgy vagyok most, és remélem, hogy te is élvezed a saját kalandjaidat. Viszlát!
