A vonathoz késve hazatért figyelmeztetés nélkül, és nem tudta visszafojtani a könnyeit. Késésből fakadóan, Melinda úgy döntött, hogy csendben megy haza. Alig lépett be az ajtón, már ömlöttek az arcán a könnyek. A hideg októberi szél éles esőcseppeket csapkodott az arcába. Melinda nézte a távolodó vonatot, és belül elöntötte a keserűség. Lekésett. Tizenöt éve utazott rendszeresen haza, és most először késett. Mintha rossz álomban lennék gondolta, miközben ösztönösen elsimította a kicsúszott hajtincseit. A peron üres volt és kísérteties, csak a sárga lámpák tükröződtek a pocsolyákban, furcsa fényutakat alkotva.
A következő vonat csak holnap reggel van közölte közömbösen a pénztárosnő, anélkül hogy Melindára nézett volna. Talán busszal?
Busszal Melinda összeráncolta a homlokát. Három órát rázódni a rossz úton? Köszönöm, nem.
A táskájában a telefon rezegni kezdett anya hív. Melinda egy pillanatra megállt, a kijelzőre bámult, de nem vette fel. Miért hergelje fel feleslegesen? Inkább csak menjen haza, hiszen mindig nála volt a kulcs. A taxi üres utcákon suhant, a város az ablak mögött díszletnek tűnt hamis, lapos.
A sofőr valamit motyogott az időjárásról és a forgalomról, de Melinda nem figyelt. Belül furcsa érzés nőtt se nyugtalanság, se öröm.
A régi ház sötét ablakokkal fogadta. Felsietett a lépcsőn, és belélegezte a gyerekkorából ismert illatokat: a harmadik emeletről áradó sült krumpli, a mosópor, az öreg fa szaga. De ma valami hamis hang csendült fel az ismerős szimfóniában.
A kulcs nehezen fordult meg a zárban, mintha az ajtó ellenállna. A folyosón sötét és csend volt anya és apa nyilván már aludtak. Óvatosan belépett a szobájába, próbált csendben maradni. Meggyújtotta az asztali lámpát, és körülnézett. Minden a helyén volt: a könyvespolc, a régi íróasztal, a bolyhos mackó az ágyon gyerekkori ereklye, amitől anya soha nem tudott megválni. De valami nem stimmelt. Valami érzékelhetetlenül megváltozott.
Talán a csendben rejlett a különbség? Nem a szokásos éjszakai csend, hanem valami más sűrű, tapadós, mint egy vihar előtti előjáték. Úgy tűnt, a ház visszafojtotta a lélegzetét, mintha valamire várna. Melinda kivette a táskájából a laptopot a munka nem várhatott. De miközben megfogta az asztal alatti konnektort, véletlenül megérintett egy dobozkát. Az lecsúszott a polcról, szétszórva a tartalmát a padlón.
Levelek. Tíz
