Egyszer csak felébredt, és rögtön érezte, hogy ma valami különleges fog történni. Bár minden, aminek meg kellett történnie, már rég megtörtént. A szerelem, a család, most már egyedül maradt. A férje, akivel harmincöt évet töltött együtt, két éve elhunyt. A fiának saját családja van, két gyerekkel, mind jó egészségnek örvendenek. Csak ünnepi előérzet lehetett, jutott eszébe. Holnap március 8-a, a nőknap.
Aztán hirtelen a férjére gondolt. Nincs, aki mimózát vagy tulipánt hozna neki. Bár mit beszél? Hiszen ott van Sanyi, a fia! Biztosan bemegy és gratulál.
Régen volt egy nyaralójuk. Igaz, csak egy kis ház a megillető hat százalékon. A szülők vették az elmúlt évek gazdasági válságai után. Amíg dolgozott, csak nyaranta vagy hétvégente járt ki. Nyugdíjba vonulása után viszont egész nyáron kinn élt, csak bevásárolni vagy fürödni jár be a városba.
Akkor nyár száraz és forró volt. Minden nap öntözni kellett a ágyásokat. A férje, mint mindig, pénteken munka után érkezett. Azonnal észrevette, milyen sápadt.
„Minden rendben, csak fullasztó a meleg”, legyintett, amikor megemlítette.
„Pihenj csak, én megcsinálom, már alig maradt.” – Jancsi a meleg, napos falnak támaszkodott, nézte, ahogy a csőből locsol. Amikor befejezte és odalépett hozzá, rögtön tudta, valami nincs rendben. Mintha szundított volna. De amikor megérintette a vállát, oldalra dőlt. Álomban halt meg a padon.
Ősszel eladta a nyaralót. Többé nem bírta kimenni. Mindig úgy érezte, látja ülni a padon. A fia támogatta.
„Rég meg kellett volna szabadulni tőle. Minek gyötörni magad, ha mindent meg lehet venni az élelmiszerboltban egész évben.”
Ő a feleségével és gyerekeivel tengerre ment nyaralni. A nyaraló árát odaadta a fiának. Két gyereke van, neki kell. Neki meg elég a nyugdíja. Dolgozni akart újra, de a fia lebeszélte.
„Filléreket kapnál, idegileg meg tönkremennél.” – pont ezt mondta mindig a férje is.
„Manapság vas idegek kellenek ahhoz, hogy iskolai tanár legyen. Ha hiányoznak az órák, foglalkozz az unokákkal. Velem vagy. Ha kell, segítek.”
Így élt egyedül. Persze, hiányzott a férfi kéz. De ha valami elromlott, a fia szakembert küldött.
Az utóbbi években békében élt a férjével. De fiatalon mindenfélét átéltek. Veszekedtek úgy, hogy majdnem elváltak. A férje óvatosan csalta. De a nők mindig érzik. Egyszer nem bírta tovább, mindent elmondott neki, és az ajtót mutatta. Még otthon is megfertőzi a családot.
A férje bepakolt, aztán leült a kanapéra. Ekkor Sanyi hazajött az iskolából. Tizenhárom éves volt. Meglátta az apját a bőrönddel, és rögtön értette. Nagy volt már, hallott és érzett mindent. A szülői viták elegték.
„Utálni fogsz?” – kérdezte az apja.
„Igen.” – válaszolta a fiú, és becsapta az ajtót.
„Nem tudok így élni! Nem tudok.” – A férje térdére csapott, felállt, és a bőröndöt a kanapé mögé tolta. – „MegvacA tulipánok illata elterült a szobában, és Gáborna hirtelen úgy érezte, talán mégis érdemes lenne elutazni a tengerhez, egy kis reményt engedve a szívébe.
