Képzelt barátnő
A Lenkéhez már harmadik napja tömörültek a gyerekek az iskola folyosóján. A lány híres lett a suliban: mindenki azt rebesgette, hogy jósnő és igazi lélekbúvár. Mindenki kérni akart egy cseppet az ő bölcsességéből. Vártak rá a mosdó előtt, beültek mellé az ebédlőben, csokit, matekházit, sőt, még kockacukrot is hoztak neki Lenkének azonban valamiért sosem kellett semmilyen ajándék.
Nekem a Dani a 5.b-ből tetszik. Mit gondolsz, lesz belőlünk valami, akár egy házasság is? álmodozott Kincső, szintén ötödikes.
Nem ajánlom. A Dani csak kívülről ilyen rendes gyerek, de igazából az orrát piszkálja, és megeszi, amit kiszed. Éhezni nálatok biztos nem kellene, de kb. ennyi jó van benne. Egész életében csak az orrát túrná morzsolta a pogácsát Lenke és szürcsölt hozzá egy bögre teát.
Fúj, gusztustalan! Na és a Tóni? Ő kitűnő, gitározni is tanul próbálkozott újra álmodozva Kincső.
A Tóni macskákat kerget. Leköt egy konzervdobozt a farkukra és rohangál utánuk az udvaron. Kb. kőszívű lesz és ráadásul inni is fog.
Miért gondolod ezt?
Láttál már józan gitárost? Meg egyébként is, ne ezen járjon az eszed, inkább élj magadnak, a fiúk megvárnak! Foglalkozz inkább a matekházival, és ne rágd a körmöd, mert férges leszel.
Nekem nincsenek barátaim. Mindenki dagadtnak hív és soha nem hívnak játszani tolta odébb sértetten a szerelmes Kincsőt a negyedikes Palkó, olyan lendülettel, hogy a pad másik végéig csúszott a lány.
Szerdán indul a birkózó szakkör! Jelentkezni lehet a tornaöltözőben. Fogyasztani nem fog, de legalább nem csúfolnak tovább. Te pedig, a jövőbeli feleségedet így ne lökd már.
Lenke összeszedte a tálcáját, és ment a mosogatóhoz.
Lenke, szerinted idén vagy jövőre érdemes beiratkoznom jogsira? kérdezte lazán a földrajztanárnő, miközben ő is mosogatott.
Judit néni, jogosítványhoz előbb autó kéne, de magának csak a papa Ladája van. Érzi a különbséget?
É-értem, talán
Lenke forgatta a szemét, majd kézfertőtlenítés közben folytatta:
Adja el a vén masinát, az árából inkább egy bringát és egy cicanadrágot vegyen, mert két hónap múlva úgyis fuvarozni fogják magát a kollegák a suliba. Egyébként meg vegyen fel lakáshitelt most olyan lágyak a kamatok, mint a tejföl. Harmincöt évesen már ciki a szülőkkel lakni. Csak mondom, szakmai tapasztalattal.
Judit néni döbbent pillantásától kísérve Lenke elvonult a technika órára.
Negyven perc alatt, amíg a többiek az ollóval és a tű befűzésével bajlódtak, Lenke kilyukadt nadrágot stoppolt, szűkített egy szoknyát, majd horgolt egy pár zoknit, amit a technikatanárnőnek adott mondván, hogy egy kismamának melegen kell tartania a lábát! A tanárnő azonnal elkéredzkedett az óráról, hogy vegyen egy terhességi tesztet a patikában. Másnap aztán mindenki isteni csokitortát evett, hálából, amit a tanárnőtől kaptak Lenke miatt.
Otthon is máshogy viselkedett a lány rendreutasította anyját, amiért készen vett darált hússal akar főteni, inkább csinált házi derelyét. Este Youtube helyett A három testőrt olvasott, és közben valakivel pusmogott. Az apja a gép mögül sandított rá, míg Lenke visszaszólt neki, hogy ne görnyedjen, amúgy is jobb dolga is lehetne, például kivinné végre a szőnyeget kiporolni, ahelyett hogy szutykos oldalakat böngész.
Eközben már mindenféle pletyka terjedt róla az iskolában, a tanárok is aggódtak, és elrendeltek egy beszélgetést az iskolapszichológussal. Az egész tantestület összegyűlt, igazgatóval az élen.
Lenke, drága, van valami, ami bánt téged a suliban? kezdte a jól fésült, szemüveges, szakállas pszichológus.
Az bánt, hogy az iskolánkra több millió forintot kaptunk, mégis csak egy szétültetett szekrényt, és két méter kötelet vettünk a tornaterembe.
Mindenki az igazgatóra nézett, aki erre hirtelen értekezletre hivatkozva kimászott az ablakon.
Senki sem akar veled barátkozni?
A barátság elég elvont fogalom jegyezte meg unottan Lenke, miközben a copfjait csavargatta. Ma még fogócskáztok a szünetben, holnap meg a barátnőd nálatok mosogat, amíg te az adóbevallást töltögeted.
Miféle adóbevallás, milyen mosogatás? Honnan tudsz erről?
A barátnőmtől.
Lám, ő a probléma gyökere! Meghívhatnád ide?
Már itt is van mondta teljes nyugalommal Lenke, amitől mindenki sokkot kapott.
Nem látjuk. Hogy hívják?
Rezsőné Piroska.
Jesszus, hány éves?
Hetven.
És mit mond neked?
Hogy a fogmosásnál az ínytől lefelé kell sikálni, hogy a kutya a mi utcánkban nem gonosz, csak fél meg éhes, hogy a rokonságot nem illik elfelejteni. Meg azt mondta: nálatok az elmúlt öt évben tök rosszul számolták a vagyonadót. El kéne menni a földhivatalba, átszámoltatni, mert piaci érték helyett csak helyrajzi alapján kalkuláltak.
A pszichológus jegyzetelt, ezt utóbbit kétszer is aláhúzta.
Végül hangosbemondón hívták fel a szülőket, akik épp dolgoztak.
Várjanak csak! kiáltott izgatottan a telefonban az apa. Az én anyámat hívták így! Ő tíz éve halt meg.
A teremben elhallgatott mindenki, páran keresztet is vetettek.
Pontosan. Tíz év, és senki rá se nézett a sírjára, mindent benőtt a gaz, a kerítés is dől dohogott Lenke.
Hát, izé, akartam én, de sosem volt idő! dadogta a hangszóróban apuka.
A beszélgetés ezzel lezárult.
Másnap az egész család kiment a temetőbe. Lenke sose látta a nagymamáját, csak a papa szűkszavú elbeszéléseiben élt. A sírt is nehezen találták meg, annyira benőtte már a temetőt a zöld, ahol valaha fenyves állt.
Lenke vitt egy csokor sárga tulipánt, beletette egy félbevágott műanyag palackba. Apja igazította a kerítést, anyja gyomlált.
Apa, azt mondja a nagyi, hogy jó ember vagy, csak a munkában, neten elvesztél, ezért sosincs időd semmire, még rám se.
Apa szégyenlősen elvörösödött, csak bólintott.
Mondd meg, hogy javítunk ezen, simogatta meg a fejét meg a kifakult fotót.
Most már nagyi nyugodt, nem jön el többet hozzám, de én biztos hiányolni fogom, nagyon kedves, vidám és okos volt.
Hát igen Nagyi nagyon rendes volt, átláttak az embereken. Mondott még valamit?
Hogy az uborkadiétád marhaság, ha fogyni akarsz, menj inkább a terembe. A devizaszámla ötlete is butaság volt, legközelebb számolj előtte. Meg azt, hogy az olcsó beton, amit vettél a garázs alapjához, hátApa és anya összenéztek, és mindketten elnevették magukat kicsit zavartan, kicsit megkönnyebbülten. Lenke csak állt, és érezte, hogy valami csendes, meleg hullám járja át; mintha valaki átölelné, akihez soha nem tartozhatott igazán, mégis mindig mellette volt.
A temetőből hazafelé menet egyikük sem szólt, de mindenki gondolkodott: a nagyi szavain, egymáson, Lenkén, meg azon, hogy néha még a képzelet is megtaníthatja, mi az, ami igazán fontos. Otthon aztán annyi mindent csináltak együtt, mint régen soha pogácsát gyúrtak, szőnyeget ütögettek, és nevetve szóltak rá apára, ha túl sokáig görnyedt a gép előtt.
Lenke aznap este kibontotta a copfjait, és a tükörbe nézve odasúgta: Nagyi, most már minden rendben. Egy pillanatra úgy tűnt, megrebben a függöny az ablakban, és halvány levendulaillat úszott be a szobába. Lenke elmosolyodott.
Hiszen akinek ilyen barátnője van, abban a világon soha nem lesz teljesen egyedül.
