„Utálom a anyósomat. Mert egy kétszínű nőszemély.”
Zsófiának hívnak, 32 éves vagyok. Négy éve vagyok házas, de ezalatt az idő alatt egy terhet hordok a lelkemen, mert minden családi pillanatunkat megmérgezi egy ember: az anyósom, Ilonka Németh. Őszintén nem értem, hogy lehet valaki ennyire álszent, színlelt, közben pedig úgy tenni, mintha szent életű lenne.
Szemembe mosolyog, dicsér, hogy milyen „remek” vagyok, milyen jól nézek ki, milyen finomat főzök. Aztán… Aztán a szomszédtól, a apósomtól vagy más rokonoktól hallom, hogy mindenkinek azt súgja, milyen méltatlan feleség vagyok a fiának. Hogy nem vagyok házias, hogy szándékosan nem esek teherbe, és hogy csak a „haszon” miatt kaptam el őt. Hogy „hozzám hasonlókat” távol kell tartani.
Mindez csak azért, mert választottam már egyszer. Igen, volt egy házasságom. Tizennyolc évesen mentem férjhez az első szerelmemhez. Egy osztályba jártunk, családjaink barátok voltak. Volt egy szép lagzi – ruhával, limuzinnal, fotózással. Aztán jött a valódi élet. Három hónap alatt összevesztünk, mint a macskák és kutyák, két hónap múlva pedig elváltunk. Megtörténhet. Egy gyerekes, meggondolatlan lépés volt. Már nem is tekintem arra a kapcsolatra komolyan – inkább egy vicces ifjúkori kísérletnek.
De Ilonka néni másképp látja. Az ő világában én „elkoptatott”, „szennyes történettel rendelkező”, „másodrendű” vagyok. Még a mostani férjemet is próbálta lebeszélni a házasságról:
— Gondolkozz el, Bálintkám – mondogatta –, te fiatal, tehetséges vagy, ő meg már megjárta a világot. Egy múltával rendelkező menyasszony nem ajándék. Találsz magadnak tisztábbat.
De a férjem nem anya füle hallgatóság. Nem hallgatott rá. Összeházasodtunk. Naiv módon azt hittem, ezután elfogad. Tévedtem.
Formálisan próbál „kedves” lenni. Ünnepeken felhív, köszönt. Néha hoz savanyú uborkát, zsíros töltött káposztát, vagy erős paprikáslevest ötféle hússal. Mindig udvariasan megköszönöm:
— Köszönöm, Ilonka néni, de nem kell. Mi ilyet nem eszünk. Más étrendünk van.
Erre mindig jön a szemrehányás:
— De hát a kisfiam imádta! Így etettem, amikor még kicsi volt!
Pontosan íge
