A szilárd talajra lépve
Fiam, Isten áldjon, sok szerencsét a vizsgáidhoz! izgulva búcsúzott reggel Marika egyetlen fiától, Bencétől, aki az egyetemre indult.
A szomszédos városba kellett utaznia felvételire. Anyja bátorította, megetette reggelivel, majd kikísérte, hogy új csúcsokat hódítson.
Köszi, anyu, ne aggódj, minden rendben lesz. Persze, államira valószínűleg nem vesznek fel mögötte becsapódott az ajtó, apja, Zoltán már elment dolgozni.
Marika és Zoltán huszonkét éve éltek együtt. Ezalatt megszületett Bencéjük, akit jó fiúként neveltek. A szülők abban bíztak, hogy csak a legjobb vár fiukra. Jómódban nőtt fel, velük utazgatott, szeretet és gondoskodás övezte. Benci sem okozott gondot, nyugodt, felelősségteljes fiú volt.
Mikor Benci még kicsi volt, Marika és Zoltán ingázott, a fiút pedig a nagymamára bízták. Így kezdték el kicsi vállalkozásukat. Marika a piacon árult, de idővel minden rendeződött, és kezdtek félre is tenni.
Marika, elég már a piacozásból! Itthon maradhatnál, a háztartással foglalkoznál mondta egyszer Zoltán.
De én azt akarom, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, ezért segítenem kell neked ellenkezett a felesége ráadásul itthon ülni unalmas.
Te mindig is tudtad, hogyan gondolkodom: az asszonynak otthon kell lennie, a tűzhely őrzőjének, a férfinek pedig a kenyérkeresőnek magyarázta Zoltán.
Marikát gyerekkora óta arra nevelték, hogy a feleségnek egyet kell értse a férjével, hogy megőrizze a családot. Mit is mondhatott volna? És semmi oka nem volt elutasítani ezt az ajánlatot. A háttérük biztos, a vállalkozásuk jól ment.
A lakásunk, amit még csak most vettünk hitelre, igényli a gondozást, a otthonosságot, Benci pedig hamarosan iskolába megy.
Igazad van, Zoltán, egyáltalán nem ellenzem. Itt az ideje, hogy kialakítsuk a kis otthonunkat. Mindig is okosat mondasz mosolygott Marika.
Mélyen legbelül Marikának tetszett, hogy dönthetett, aktív maradhatott, hiszen ők ketten kezdték el a vállalkozást. De belenyugodott sorsába, hallgatott a férjére, és háziasszony lett, a tűzhely őrzője. Bár továbbra is támogatta Zoltánt, könyvelte a vállalkozást, így hasznosítva közgazdasági diplomáját.
Marika, vegyünk egy nyaralót a város mellett javasolta egyszer a férje. Van autónk, úgyhogy nem lesz gond az odaút. Kikapunk a friss levegőn a fuldokló városi létből, főleg nyáron.
Hú, Zoltán, épp az álmaimat valósítod meg! Én is ezt akartam javasolni egyetértett a felesége, és bár Zoltán elfoglalt volt, hétvégéiken, sőt néha szabadságon is a nyaralóban töltötték az időt.
Azon a reggelen, mikor Benci elment a vizsgájára, Marika elhatározta, hogy süt egy süteményt, hogy megnyugtassa magát. A konyhában lisztet vett elő a szekrényből.
Minden rendben lesz, felveszik Bencét, akár fizetősre is. Az iskolában jól tanult gondolta. Ekkor becsapódott az ajtó. Benci talán visszajött, elfelejtett valamit? Zoltán két órája ment el dolgozni.
De Zoltán volt az.
Mi történt, miért nem dolgozol? csodálkozott őszintén a felesége.
Nem a mamádnál kéne lenned? Azt mondtad, beteg kérdezte Zoltán, anélkül, hogy a szemébe nézett volna.
Délután megyek anyámhoz, Bencét kísértem el, most sütök egy süteményt. Izgulok a fiunkért.
Zoltán rövid hallgatás után így szólt:
Nos, talán így jobb, egyben letudjuk. Elhatároztam, hogy elhagyalak, mert másik nőt szeretek. Én beadom a válópert. Azért jöttem, hogy összeszedjem a cuccaimat, és elmegyek.
Marika világa összeomlott. Megdermedt, zavaros szavakat motyogott, miközben a férje a holmiját pakolta. Mintha kevés levegő lett volna a lakásban, nehezen lélegzett.
És Benci? Most nem lehet megrendíteni, épp vizsgázik. Várjunk legalább egy kicsit!
Mi van Bencével? Úgy döntöttem, idén nem kell felvételiznie. Államira úgysem jut be, ha fizetősre veszik fel, azt nem terveztem kiadni. Most sok a kiadásom. Dolgozzon egy évet, vagy menjen katónának mondta Zoltán nyugodtan, hétköznapi hangon, mintha rég megbeszélték volna.
Zoltán, ez a te fiad, az egyetlen, ne csináld ezt vele! Támogasd!
Ne hisztizz, Marika, minden eldőlt. Nekem sem könnyű és kilépett, becsapta az ajtót.
A lakásban csend honolt, Marika fejében pedig egy kérdés lebegett:
Mi lesz Bencével? Most még nem mondom el neki, ne bolygassuk fel a vizsgái alatt. Azt fogom mondani, hogy apja üzleti útra ment.
Marika maga sem volt képben, agyában ezernyi gondolat zsongott. Aztán megtudta, hogy Zoltán már két hónapja átírta az ingatlanjait és a lakás felét, ami az övé volt, az anyjára. Mindketten hallgattak. Pedig a kezdőtőkéjüket együtt keresték.
Hát így! Én naivan hittem neki, ő meg a hátam mögött aljas dolgokat művelt, én meg még gyanút sem fogtam.
Nem sokkal később hazaért Benci, a felvételi vizsgái véget értek, és ahogy sejtették fizetősre vették fel. Ahogy belépett, rögtön érezte, hogy valami nincs rendben. Kérdőn nézett anyjára.
Benci, érted, ilyen helyzet van köztünk. Apád elhagyott minket, másik nőhöz ment. A fizetős tandíjat nem tudjuk kifizetni, azt mondta, nem ad pénzt.
Benci
