A kék ér
Márton mennyire szerette Zsófit. Őrült ért, állt az ablakai alatt késő esténként, örült, ha épp megláthatta az árnyékát. Megfoghatatlannak és elérhetetlennek tűnt a szemében. A lány törékenysége elbűvölte, a sápadt, vékony bőre, melyen át az erek kékes fonalai látszottak. Lélegzete elakadt a szerelmétől.
Az iskolai karácsonyi bálon Márton meghívta táncolni. Zsófi alacsonyabb volt nála, kényelmetlenül érezte magát. Reszketett, homlokát verejték borította, és párás tenyerével égette a lány derekát. Nem bírt uralkodni az izgalmon, és szégyenében égve érezte, hogy Zsófi ezt mind tudja. Amikor elhallgatott a zene, Márton elfordult tőle, végre lélegezhetett.
Csodálkozott, hogy a többiek miért nem szerelmesek belé.
Pistának például a magas, izmos Diána tetszett, akinek hosszú, erős lábai voltak. Amikor Diána futott a sulista pályán testnevelésen, a többi lány felett emelkedett, és magasan összekötött copfja oda-vissza lendült.
Mártonnak viszont Zsófi volt a női szépség ideálja. Megszállott álma, rémképe, betegsége. Édesanyja nem értékelte fiának ezt a vonzalmát. “Csinos, de olyan törékeny…” – mondta apjának.
– Tenni kell valamit. El kell terelni arról a sovány lánytól. Nem illenek össze. Ki tudja, mi jár a fejében? Mintha nem is ebből a világból lenne, túl törékeny. Abból milyen feleség és háziasszony lesz? Még a neve is idegen, furán hangzik. Beszéld rá, hogy menjen tanulni másik városba, Pécsre például. Bárhová, csak távolabb tőle.
Az apa támogatta, megbeszélte a fiával férfiasan. Elmondta, hogy Pécsen több lehetőség vár rá, és egy presztízsös egyetem után fényes jövő áll előtte. Készek voltak még a tandíjat is fizetni, ha nem jut be államira. Márton végül beleegyezett.
A koli ágyára kitette Zsófi fotóját, amit az osztályképből nagyított ki. De Zsófi otthon maradt, Márton pedig fiatal volt. Férfias tapasztalatokat gyűjtött, randizott lányokkal, de a törékeny osztálytársa képe továbbra is a szívében és az álmaiban élt.
Aztán megismerkedett Annával. Annával nem remegett az izgalomtól, és a feje tiszta maradt. Fél szóval megértették egymást. Könnyű és biztonságos volt vele. Zsófi képe hátra került az emlékezetben.
Az egyetem után Márton feleségül vette Annát és Pécsen maradt. Anyja örült a fiú választásának. “Minden jobb, mint az a rejtélyes Zsófi.”
Egy évvel később megszületett a kislányuk, Zsófika. Márton úgy szerette a gyereket, hogy őrületbe kergette. Ha tüsszentett egyet, rögtön felkapta volna az egész pécsi orvosi kart. Zsófi pedig a régi iskolai álmokba szőődött vissza.
– Apu kórházba került. Műteni fogják. Jöjj haza, mindenre felkészülve – hívta fel egy nap anyja.
Zsófika megfáMárton azonban tudta, hogy most már nem térhet vissza a múltba, hisz otthon várják a szerettei, és ezzel a gondolattal békében zárta le Zsófi iránti régi szerelmét.
