Kedves anyósom, meghívom önt a válásunkra!
Amikor a fia kinyitotta a budapesti lakásának ajtaját, Anna Lajosné lépett be, és aggódó hangon megkérdezte:
— Egyedül vagy?
— Igen… — felelte csodálkozva László.
— És hol van Enikő?! Már elment? Vége mindennek? — anyósa hangja remegett az izgalomtól.
— Anyu, miről beszélsz? — László vonogatta a vállát, nem értve, mire céloz.
— Akkor elkésve jöttem… — Anna Lajosné sóhajtott, bement a nappaliba, és leült a kanapé szélére, mintha nem merné magát teljesen elfoglalni. — Túl későn érkeztem…
— Anyu, mi történt? — László riadtan figyelt, érezve, hogy gyomra összeszorul.
— Te meg azt akarod mondani, hogy minden rendben van?! — gyanakvó pillantást vetett rá, mintha valami rémes titkot rejtegetne.
— Hát… valami baj van? — László zavartan pislogott, nem értve, mire akar kilyukadni az anyja.
— Fiam, magyarázd meg most rögtön, mi ez a butaság?! — Anna Lajosné a táskájába nyúlt, kihúzott belőle egy elhervadt rózsás képeslapot, és határozottan odanyomta Lászlónak. — Ma reggel találtam a postaládámban. Meghívó a válásotokra!
László fogta a lapot, átfutotta a szép kézzel írt szöveget: “Kedves anyósom, meghívom önt a válásunkra! Leánya, Enikő.” Megdermedt, nem hitte a szemének.
— Anyu, te komolyan elhiszed, hogy ez igaz? — kérdezte, próbálva leplezni a zavarát.
— Te meg azt mondod, hogy én írtam magamnak?! — Anna Lajosné kétségbeesetten tett kezeit fejéhez, hangja haragtól és sértődöttségtől remegett.
— Nem, dehogy… csak… Enikő? Tényleg?
— Ki az az Enikő?
— Hát, a menyasszonyod…
— Laci, elég a kertelésből! Meséld el, mi van! Már válásig jutottatok? Még egy évet sem éltek együtt! Hol van most?
— Anyu, nyugi, semmi baj. Enikő dolgozik… talán. Reggel minden a szokott módon ment. Ez biztos csak valami vicc. Lehet, a leves miatt…
— Vicc? A leves miatt?! — Anna Lajosné úgy nézett a fiára, mintha teljesen elvesztette volna az eszét. — Azt akarod mondani, hogy egy leves miatt lehet ilyen pofátlanságot csinálni?!
— Hát, igen, a leves miatt. — Laci bizonytalanul vakarta a fejét. — Tegnap főzte életében először. Mondtam neki, hogy… nem lett olyan jó. Nem olyan, mint a tiéd.
— És mi történt utána? — anyósa összehúzta a szemét, sejtve, hogy a történet fordulatra készül.
— Mérges lett, ki akarta önteni. Aztán kijelentette, hogy nem főz többet, amíg meg nem eszem az egészet. Erre én meg poénból odasütöttem, hogy akkor elválok tőle, ha abbahagyja a főzést. Vicc volt…
— Vicc?! Válást emlegettél neki viccből?! — Anna Lajosné felugrott a kanapéról, szemei isteni haraggal szikráztak.
— Hát, utána megmagyaráztam, hogy csak tréfáltam, de addigra már összevesztünk…
— Mindent az apádról! — határozottan a konyha felé indult. — Hol van az a leves? Hozd ide!
— Miért? — Laci zavartan követte.
— Megesszük. Érted?
— Anyu, de nem finom…
— Majd én megmutatom, mi az, hogy “nem finom”! Gyere a konyhába, gyorsan!
Anna Lajosné határozottan előszedte a fazékot, a tűzhelyre tette, bekapcsolta a gázt.
— Gyere ide! — parancsolt, mint egy hadvezér a csatatéren.
— Anyu, hát… — Laci próbált ellenkezni, de elhallgatott az anyja kemény tekintete láttán.
— És hozd a lakáskulcsot is!
— Az meg miért kell? — megállt, nem értve, mire célzott.
— Hozd, mit mondok!
Laci lehorgasztott fejjel odaadta a kulcsot. Az anyja azonnal elvette, és a régi kabátja zsebébe csúsztatta.
— Ülj az asztalhoz! — parancsolta, két tányérba szedve a levest.
Ő vette először a kanalat, és figyelmesen evett, miközben folyton a fiára nézett. Laci vonakodva követte a példáját.
— És ezt nevezed nem finomnak? — Anna Lajosné felhúzta a szemöldökét, miközben letörölte a tányérját. — Tökéletes leves!
— Hát, a tiéd jobb… — mormogta Laci, megint csak kanalazva a tányérban.
— Nekem harminc év tapasztalatom van! A feleséged meg még tanul! Fogd a kanalat és egyél, mielőtt kihűl!
Öt percig halotti csend volt, csak a kanalak csörömpölését lehetett hallani. Mikor Laci befejezte, a kezét nyújtotta:
— Anyu, végeztem. Add vissza a kulcsot.
— Nem kapod. — Anna Lajosné ravaszul mosolygott. — Előbb teljesíted a leckéd.
— Milyen leckét? — Laci meglepődött.
— Azt, ott a polcon. Látod a “Családi főzőkönyv” című könyvet? Vasárnap jövünk a felese— Vasárnap jövünk az apáddal, és te személyesen készítesz el három fogást abból a könyvből, különben soha többé nem láthatod ezt a kulcsot! — mondta határozottan Anna Lajosné, miközben helyrerakta a kanalát.







