Zsuzsanna már vagy két órája várt, hogy sorra kerüljön a falusi javasasszonynál, néni Irmánál. Más megoldás már nem maradt a fiatal nő előtt. Évek óta próbálkozik, hogy gyereke legyen, de valahogy mindig kudarcba fulladtak a próbálkozások.
Nem is tudom mit mondjak magának tárta szét a kezét az orvosnő Minden lelete tökéletes, semmi rendellenesség nincs.
De hát mégis, mi okozhatja ezt? Teljesen egészséges vagyok, akkor miért nem lehet gyerekem? próbált magyarázatot keresni Zsuzsa.
Fogalmam sincs. Az orvostudomány most kevés. Talán el kéne mennie a templomba, talán segítene motyogta az orvos félhangosan.
***
Zsuzsanna és Bálint már öt éve házasok voltak. Családi házuk van Budán, minden rendben köztük, szeretet, megértés, anyagi gondjaik sincsenek. Egy valami hiányzott gyerekzsivaj, kacaj, egy kis élet a tágas házban. Zsuzsa néha már azt gondolta, valaki megátkozta őket. Az orvosnő szavai csak megerősítették ezt a gyanút.
A templom jó, de neked egy igazi javasasszony kell! ajánlotta a barátnője, Magdi, és adott is gyorsan egy címet. Menj csak, ne gondolkodj sokáig! Minél hamarabb, annál jobb!
Végre Zsuzsa is sorra került. Remegő kézzel lépett be a pici, földpadlós házba. Azzal szemben, amit elképzelt félelmetes fogakkal, fekete macskával a vállán , egy kedves, vékonyka öregasszony ült ott, hófehér kendővel a fején, színes, virágos szoknyában.
Gyere be, leányom! Telepedj le ide a szentkép mellé! szólalt meg lágy hangon.
Tudja, nekem elég nagy gondom van és Zsuzsa el is sírta magát, nem bírta tovább magában tartani.
Tudok mindent, kedvesem. Segítek, amiben tudok mondta néni Irma békésen.
A nő engedelmesen ült le a régi, puha székre a Mária-kép mellé. Az öregasszony halkan imádkozni kezdett, és egy gyertyával körözött Zsuzsa körül, halkan mormolva valamit. Az egész alig húsz percig tartott, aztán Irma néni leült vele szemben, megfogta a kezét.
Nem fogsz tudni szülni. Meg kell oldani a veled született átkot, ami gyerekkorod óta rajtad van mondta szelíden.
Miféle átok? Ki átkozhatott meg engem? Én soha senkinek sem ártottam
Te nem. De az anyád nehéz bűnt vett a lelkére, te pedig megfizeted az árát magyarázta a javasasszony.
De hát ez igazságtalan! Anyám már rég meghalt, miért nekem kell bűnhődnöm helyette?
Ez a világ rendje, leányom Ez ellen tehetetlenek vagyunk.
Segít nekem, néni Irma? kérdezte reménykedve Zsuzsa.
Nem tudok itt semmit tenni. Ha csak egy rontás vagy szemmel verésről lenne szó, de ez más Neked meg kell tudnod, kit bántott meg az édesanyád, és próbáld helyrehozni. Legfőképpen pedig imádkozz sokat, ne csak magadért, vagy a szeretteidért, hanem azokért is, akik valaha megbántottak.
Köszönöm suttogta Zsuzsa, majd kiment az autójához, és felhívta Bálintot.
Bálint? Ma nem megyek haza. Fel kell keresnem a nagynénémet. Majd később mindent elmesélek
Zsuzsa beült az autóba és elindult a faluba.
Zsuzsikám! Miért nem szóltál előre? Legalább befűtöttem volna a házat! örvendezett Klári néni a kapuban.
Most másért jöttem vágott közbe Zsuzsa. El kell mondanod az igazat. Mit követett el anyám? Miért kell nekem ezeket a bűnöket hordoznom?
Miért, mit hallottál? hökkent meg a néni.
Zsuzsa elmesélte a látogatást a javasasszonynál, minden részletet.
Hát ki gondolta volna Na, figyelj ide!
Klári néni elmesélte, hogy Zsuzsa anyja, Edit, a falu legszebb lánya volt fiatalkorában. Rengeteg kérője lett volna, de ő egy házas férfiba szeretett bele, Imre bácsiba. Gátlások nélkül elhódította őt a családjától. Imre felesége, Teréz, ott maradt egyedül a pici gyerekkel.
Az asszony valósággal összeroppant, térden állva könyörgött Editnek, hogy adja vissza a férjét. Edit ridegen kikacagta és elküldte. Mielőtt Teréz elment volna, valóságos átkot kiáltott a lányra és annak leendő gyerekeire
És aztán? suttogta rémülten Zsuzsa.
Anyád hozzáment Imréhez, utána születtél te is. De mint tudod, nem éltek sokáig, egymás után mentek el, mintha valaki elátkozta volna a családot. Teréz átkai lehet, hogy megfogantak. És most te nem tudsz szülni csapta össze kezeit Klári néni.
Mondd, Teréz néni még a faluban lakik? Szeretnék bocsánatot kérni tőle, anyám vétkéért.
Sajnos Teréznek is nehéz sorsa lett Az évek alatt megkattant szegény. Először csak magában volt, de aztán rátámadt az első emberre, akit meglátott. Be kellett vinni a diliházba, a fia, Laci meg intézetbe került
Laci már felnőtt? Ha jól számolom, pár évvel idősebb nálam… És az apánk ugyanaz? jött rá Zsuzsa.
Igen, és neki sem alakult jól az élete. A nevelőintézet után hazaköltözött, de szinte rögtön inni kezdett, hőbörgött, később télen el is tűnt az erdőben. Másnap ugyan megtalálták, de a lábait már nem tudták megmenteni. Most tolószékben él.
Hát anyám nemcsak egy családot tett tönkre, de ártatlan emberek életét is
Így igaz.
Klári néni, el akarlak vinni Lacikához! Szeretném látni őt jelentette ki Zsuzsa eltökélten.
Meg vagy te őrülve? Állandóan iszik, nem lehet tudni, mire képes. Ne menj oda!
De elmegyek. Ha nem te, majd megkérdezem a faluban valakitől, hol lakik.
Jól van! Menjünk hát! De majd látod, milyen állapotban van mondta Klári néni, miközben vette a kabátját.
A két nő csöndben ballagott végig a havas utcán. Amint megérkeztek Laci házához, Zsuzsa megdöbbent a ház düledezett, az udvar elhanyagolt, sehol villany. Az ablakban pislákolt a petróleumlámpa fénye. Zsuzsa félve kopogott.
Nincs zárva! hallatszott egy rekedt férfihang bentről.
Zsuzsa, ha valami baj van, kiabálj! súgta Klári néni.
Zsuzsa bólintott, belépett. A doh és olcsó bor szaga csapta meg, mindenütt csikkek, száraz kenyérhéjak, üres üvegek. Az asztalnál, tolószékben ült egy korosodó, szakállas férfi. Az asztalon összegömbölyödve aludt egy hófehér macska az egyetlen vidám pont ebben a házban.
Aranyos a cicája rebegte Zsuzsa zavartan.
Ne törődj vele! Hópihe az úr itt! röhögött fel Laci ittas hangon. Pislogott rá, próbálta kivenni, ki az. Mit akarsz? Ha a szocszolgálattól vagy, húzz el! Nem megyek sehova!
Nem, másért jöttem. Zsuzsanna vagyok, apánk közös, a testvéred.
Hát ezért? A kis hugica! vigyorgott gúnyosan Laci. Kellene valami örökség? Nincs semmi, a ház anyámé volt
Nem ezért jöttem, hanem bocsánatot kérni. Szeretnék segíteni.
Laci vadul felnevetett, a szeme dühöt és fájdalmat tükrözött, de ahogy nézte Zsuzsát, egyre jobban hasonlított neki az apjára.
Adsz egy tízezrest? kérdezte hirtelen.
Zsuzsa szó nélkül elővett ötezer forintot. Tessék.
Kösz, mehetsz. Megbocsátottam! Ha még egyszer bocsánatot akarsz kérni, jöhetsz újra! nevetett Laci.
Szeretnél orvost? Van, amire szükséged van? tanácstalan volt Zsuzsa.
Most elég lesz ennyi pénz. Na, menj, aludni akarok!
Zsuzsa szótlanul indult vissza Klári néni házához. Sírni tudott volna mindenre számított, csak arra nem, milyen rettenetes állapotban látja a féltestvérét.
Na, beszédbe elegyedtél vele? sietett utána Klári néni.
Igen.
Megbocsátott?
Mondjuk úgy válaszolta Zsuzsa, aztán elköszönt. Menni akarok haza.
Maradj reggelig, már besötétedett
Nem, haza kell mennem a városba füllentett Zsuzsa.
Az egész úton csak magára akart maradni. Olyan sok minden hullott rá aznap, hogy muszáj volt kiszellőztetnie a fejét.
A következő hét alatt állandóan Laci járt a fejében. Bármilyen is, ő maradt az egyetlen rokona a fiúnak. Végül ment a templomba. Mise után hosszan imádkozott azokért is, akik valaha ártottak neki ahogy Irma néni tanította.
Nehéz az élet, leányom? lépett oda hozzá a pap.
Zsuzsa körülnézett, és látta, már szinte egyedül van a templomban.
Ne haragudjon, hogy itt maradtam, már indulok
Előfordul, hogy jólesik gyónni is. Könnyebb lesz a lelked.
Zsuzsa sírt, mindent elmondott neki, semmit sem titkolva.
Mit mondhatnék? gondolkodott el a plébános. Kár volt a javasasszonyhoz menned. Egy dolgot mondott jól: az ima mindig segít, de a szülők bűneiért nem bűnhődnek a gyerekek. Mindig imádkozz, még azokért is, akik fájdalmat okoztak.
Mit tegyek Lacival? Szeretném kihozni innen, segíteni rajta, de félek, hogy Bálint férjem nem értené meg
Hallgass a szívedre és a lelkiismeretedre, gyermekem!
Másnap Zsuzsa újra Lacinhoz ment, most már elszántan.
Mit keresel itt megint? Adsz pénzt? morogta a férfi.
Ezúttal józan volt és mérges, s látszott, hogy nagyon rosszul van.
Nem. Gyere, összecsomagolsz, velem jössz. Nem hagyom, hogy tönkretedd magad! Ha neked nem kell a testvérségem, nekem igen. Másom nincs…
Miért, hová mennénk?
Először kórházba, aztán hozzánk Budára. Két szintes ház, nagy kert, mindennek van helye!
Laci bámult, nem tudott szólni. Szívta már az itthoni élet, de nem ismerte ezt a nőt igazán.
Megbeszéljük, ha nem jön be, az első szavadra visszahozlak ide.
Egy feltétellel! mondta hirtelen Laci. Hópihe is jön! bökött a macskára.
Hát persze! Már régóta szeretnék cicát! mosolygott Zsuzsa.
***
Eltelt három hónap. Laci teljesen beilleszkedett, kiderült, hogy kedves, jó humorú, életvidám ember. Igazából nagyon érdekelte a számítógépezés, programozás, nekiállt tanulni.
Holnap hozzák Németországból a műlábat! Néhány hónap, és tényleg talpra állsz! veregette vállon Bálint.
Nem hittem volna, hogy valaha újra járhatok mondta megrendülten Laci.
Nem miattam, mindent Zsuzsának köszönhetsz mosolygott Bálint.
Fél év múlva Bálint és Laci a szülészet ablaka előtt ácsorogtak, Zsuzsa büszkén mutatta nekik az újszülött ikreket.
Na, itt aztán lesz élet! nevetett Bálint.
Hát, felkészültem vigyorgott Laci. Egy nagybácsi mindig készen áll!
