Zsófia már második órája ült a sorban néni Erzsébetnél. A vénasszony volt az utolsó remény a fiatal nő számára. Évek óta próbálkozott Zsófi gyermeket vállalni, de valami ismeretlen oknál fogva nem sikerült. Nem tudom, mit mondjak Minden vizsgálat tökéletes, semmi rendellenesség nincs legyintett a doktornő. De kell, hogy legyen magyarázat! Ha egészséges vagyok, miért nem szülhetek? kérdezte a lány. Nem tudom. Az orvostudomány itt tehetetlen. Próbálja meg a templomot, hátha súgta a doktornő.
Zsófia és Gábor öt éve házasok voltak. Minden remekül ment a fiatal párnak: jövedelmük, saját lakásuk, szeretet és megértés. Egyetlen dolog hiányzott gyereknevetés a tágas, családias házból.
Zsófia már régen sejtette, hogy valami átok ül rajtuk, és az orvos szavai után csak még jobban megerősítették ezt a gondolatát. A templom jó, de a te esetedben csak egy varázsló segíthet! suttogta a barátnője, miközben egy címet firkált neki. Menj el, ne habozz! Minél hamarabb, annál jobb!
Végre sorra került. Félszegen lépett át az alacsony kis kunyhó küszöbén. Amikor meglátott előtte egy vékony, kedves arcú öregasszonyt fehér kendőben és virágos szoknyában, mosolyra derült az arca. Zsófi sosem járt ilyen embereknél, ezért elképzelte, hogy a boszorka biztosan ijesztő lesz legalábbis egy fekete macskával a vállán.
Üdvözöllek, kislányom! Ülj ide, az ikon mellé mondta lágy, nyugtató hangon. Tudja, nekem van egy problémám Zsófia nem bírta tovább, és elsírta magát. Mindent tudok, drágám. És segítek, amennyire tudok nyugtatta néni Erzsébet.
A nő engedelmesen leült egy puha székre a nagy Szűz Mária ikon mellett. Az öregasszony imádságot kezdett recitálni, gyertyát körbevezetve Zsófia körül. Az egész ceremónia húsz percig tartott. Aztán néni Erzsébet leült vele szemben, megfogta a kezét. Nem fogsz tudni szülni. Le kell mosnod azt az átkot, ami gyerekkorod óta rajtad ül mondta nyugodtan. Miféle átok? Ki átkozott volna meg? Sosem bántottam senkit! kérdezte Zsófi. Te nem. Anyád vett magára egy súlyos bűnt, és te fizetsz érte magyarázta a vénasszony. De ez igazságtalan! Anyám már rég nincs köztünk, miért kellene nekem bűnhődnöm? csodálkozott Zsófia. Ez az univerzum törvénye! Mi ellene tehetetlenek vagyunk Segíteni fog nekem? kérdezte reménykedve Zsófi. Nem. Ebben én is tehetetlen vagyok. Ha rontás vagy szemfényvesztés érne, de ez nem rázta a fejét néni Erzsébet. Meg kell találnod, ki előtt vétkezett anyád, és meg kell próbálnod jóvátenni a bűnét. És legfőképpen, imádkozz őszintén, ne csak magadért, hanem ellenségeidért is.
Köszönöm suttogta Zsófia. A nő beült a kocsijába, és felhívta a férjét. Gábor? Ma nem érek haza. Sürgősen el kell mennem nagynénémmel. Később, édesem. Mindent később.
A kocsit beindította, és elhajtott a faluba. Zsófi! Miért nem szóltál előre? Felkészülhettem volna! örült nagynéni Ilona. Ügy miatt jöttem vágott közbe Zsófi. El kell mondanod az igazat. Mit követett el anyám? Miért kell nekem fizetnem? Milyen bűnért?! Honnan veszed? ijedt meg Ilona. Zsófia elmesélte a látogatást a boszorkánynál, elmondta az egész beszélgetést. Ki gondolta volna Na jól van, figyelj
Ilona elmesélte az unokahúgának, hogy anyja, Rozália, a falu szépe volt. Sok fiú udvarolt neki, de a lány egy házas férfiba szeretett. Szégyenérzet nélkül elcsavarta Jánost a családjától. Az elhagyott feleség, Mária, egyedül maradt egy csecsemő fiúval a karján.
A szerencsétlen asszony nagyon nehezen viselte a férje távozását, egészen addig fajult a dolog, hogy Mária térdepelve könyörgött Rozáliának, hogy adja vissza a férjét. A büszke szépség azonban kinevette és elzavarta a szerencsétlen nőt.
Mielőtt távozott, Mária kétségbeesésében egy szörnyű átkot szólt Rozália és még meg sem született gyermekei ellen
És mi történt ezután? suttogta rémülten Zsófi. Anyád feleségül ment Jánoshoz, aztán megszülettél. De ahogy te is tudod, nem éltek sokáig együtt. Elhunytak, egyik a másik után. Valami misztikum lehet ebben. Mária átka valószínűleg hatott. Most pedig te nem tudsz gyermeket szülni Nagynéni kétségbeesetten tette
