Jól megtanította a férjét, az anyósát és a sógornőjét is – Hol van a vacsorám, Lera? Kérdezem, hol az étel?! Lera még csak a fejét sem fordította a férje felé. A kanapé szélén ült, kezében egy kis csomagot ringatva, ahonnan halk nyöszörgés hallatszott. – Dani, csendben – suttogta. – Épp most aludt el! Félnapot rendelőben töltöttem, aztán a gyógyszertár, aztán… – Nem érdekel, hol voltál! – lépett be a szobába a férje, levetetlen kabátban. – Én dolgozom, én tartalak el téged és a gyereket is! Hazajövök és egy tányér meleg levest akarok az asztalon látni, nem a savanyú képedet és ezt az örökös bömbölést. Egész nap mit csináltál? – A lányodat gyógyítottam – emelte rá a szemét Lera. – Újra kiütések jelentek meg az arcán. Az orvosok nem értenek hozzá, nekem kellett kenőcsöt keresnem. Egyszer kérdezted már, hogy érzi magát? – Mit kérdezzek? Ha sír, él. Te vagy az anyja, oldd meg. Az a kötelességed, hogy nekem kényelmet biztosíts. Miért nősültem meg? Hogy …zacskós gombócokat egyek, és éjszakákon át ne aludjak? – Azért nősültél, mert kényelmes volt számodra – vágta rá Lera. – És én is azért mentem hozzád, mert mindenki azt mondta: „na már ideje!” Hát tessék, itt van az a „na már ideje”! Dani eltorzult arccal odacsoszogott a sarokban lévő babakocsihoz, és dühösen megrúgta a kerekét. A babakocsi nekicsapódott a komódnak. Lera karjában a kislány felsikoltott, majd újra sírva fakadt. – Fogd be végre! – üvöltötte Dani. – Mert nem tudom, mit teszek! Még egy éve egészen más volt Lera élete. Ő volt az a lány, akit mindenki megnézett: kifogástalan öltözet, éles ész, hétvégi programok a barátokkal. Dani tűnt a nagy Ő-nek: jóképű, ambiciózus, akaratát keresztülvitte. Hol összejöttek, hol szakítottak, féltékenységi jelenetek közepette, amiket ugyanilyen szenvedélyes kibékülések követtek. Amikor Dani gyűrűvel jelent meg, Lera habozott, de a szülők meggyőzték. – Lerácska, mennyit akarsz még „kicsapongani”? – kérdezte az anyja, miközben rákanalazta a híres túrógombócot. – Huszonhét vagy már. Dani megbízható fiú, rendes családból. Mindjárt lesz lakásotok is. És a gyerekek? Gondoltál arra, ki ad majd vizet neked öregkorodban? – Mama, milyen vizet? Én szeretek dolgozni, most vettem át egy új projektet. – A munka, az csak por – szólt bele az apa az újság mögül. – Család nélkül a nő, mint a gyökér nélküli fa. Megszáradsz és észre sem veszed. Dani szeret téged, a jelleme… mindenkinek ilyen van. Összeszoktok. És Lera feladta. Megengedte magának azt a gyengeséget, amit aztán minden álmatlan éjszakán felidézett. A lagzi nagy lett, a lakás hitelre, a terhesség pedig derült égből villámcsapás. Túl gyorsan történt minden. Mire feleségnek érezhette volna magát, máris „az élet hordozójává” lett. Nagyon várta a fiút. Feltűnően képzelte, ahogy együtt fociznak majd, és a fia rá üt: nyugodt, megfontolt lesz. De az ultrahangon közölték: „kislány”. Valami akkor benne összetört. A szülés rémálommá vált. Szövődmények, infúziók, végtelenül hosszú, klórszagú kórházi folyosók, ahol minden kilátástalan volt. Mikor végre hazaengedték, Lera összetört vázának érezte magát, amit sietve, de ferdén próbáltak összeragasztani. A kiságyban fekvő babára nézett, és nem érzett mást, csak tompa idegességet. – Miért sír folyton? – kérdezte az anyját, aki „segíteni” jött. – Ez hasfájás, kislányom, tűrj egy kicsit. Mi is tűrtünk. Te is tűrj. Éhes. – Nem szopik! Mindenem fáj, anyu! – Akkor rosszul adod. Igyekezni kell. Most már anya vagy, felejtsd el a „mit akarok” szót, most már csak az van, hogy „kell”. Dani eközben kiment a képből. Az első két hétben még próbált gondoskodó apát játszani, de gyorsan feladta. Zavarta a baba szaga, a szétdobált pelusok, és leginkább, hogy Lera már nem a személyes gésája. *** – Mama hívott – Dani a konyhában állt, nézte, ahogy Lera az egyik kezével próbálja kevergetni az üres levest, a másikkal a hisztis kisbabát tartja. – Azt mondja, Karina megint sírt. Karina, Dani nővére, három évvel idősebb. Öt éve házas, gyerek nélkül. Valahányszor látott Lera posztot a közösségi oldalakon vagy hallott az unokahúgról, kiborult. – És én mit tegyek? Kérjek bocsánatot, hogy szültem? – vágta rá Lera. – Légy szerényebb. Mama szerint direkt fitogtatod anyaságodat előtte. Amúgy is, anyám szerint rossz háziasszony vagy. Port talált a szegélylécen, Lera. – Az anyukád két hete nem járt itt, Dani. Honnan tudja, mi van a szegélyléccel? – Érzi! – csapott az asztalra Dani. – És igaza van. Nézz magadra. A köntösöd foltos, a szemed karikás. Olyan vagy, mint egy falusi Mari néni. – Ha segítenél, ha legalább egyszer felkelnél hozzá éjszaka… – Én dolgozom! – üvöltötte. – Felfogod végre az agyaddal? Én hozom a pénzt. A te dolgod a háztartás és a gyerek. Egyébként szombaton megyünk a szüleidhez a telekre. Mondták, jó a levegő a babának. Az enyéim is ott lesznek. – Nem akarok a telekre menni. Ott hideg van, nincs rendes víz, ahol megfürdethetném, anyád pedig megint összesúg az anyámmal a hátam mögött. – Nem érdekel, mit akarsz. A szülők mondták – menni kell. Pakolj össze reggel nyolcra. És ne nyavalyogj. *** A telken minden csak rosszabb lett. Lera szülei, belelkesedve a nagyszülőségtől, szinte kiragadták a babát a kezéből. – Lera, rosszul tartod! – kiabálta anyja kerti pad mellől. – Tartsd a fejét! Hogy lehet így pelenkázni? Add ide, megmutatom. – Hagyjatok már békén! – morogta Lera, és kivonult a kert végébe. Dani látványosan semmibe vette feleségét és a gyereket. Apóssal ültek, autószerelésről beszélgettek, Dani pedig csak ráerősített az anyósa megjegyzéseire. – Jaj, Lerácska, mi van megint az arcán? Kiütés? Nem vigyázol jól. Biztos nem megfelelően táplálkozol. Bezzeg az én Karinkám, ha gyereke lenne, mindentől óvná. Olyan rendes kislány… – Akkor szüljön Karina babát, mi a gond? – vágta rá élesen Lera. Antónia néni, az anyós, teátrálisan a szívéhez kapott. – Dani! Hallottad? Gúnyolódik a te szerencsétlen nővéreden! Dani rárontott Lerára, markolta a karját, beleszorított. – Kérj bocsánatot anyámtól! Azonnal! – Engedj el, fáj! – Kérj bocsánatot, mondtam! Elszemtelenedtél? Lera szülei is ott álltak, de helyette csak az apa mordult oda: – Lera, nem beszélünk így az anyósoddal. Dani-nak igaza van, legyen benned tisztelet. Akkor Lera megértette: egyedül van. Mindenki ellene. A férje, aki cselédnek tekinti, szülei, akiknek a „társadalmi státusz” a boldogsága fölött áll, és az anyós, aki módszeresen rombolja a házasságukat. *** A válság a hazatérés utáni héten kerekedett ki. A kislány szenvedett a hasával, Lera már két napja nem aludt. Mikor végre elszenderedett, Lera a konyhapadlóra ült, lerogyott a linóleumra. Az ajtó kivágódott. Dani különösen rossz hangulatban jött haza. – Miért áll a szemét a folyosón? – vetette oda köszönésképp. Lera nem felelt. Még a száját is alig bírta kinyitni. – Nem hallod? – lökte oldalba. – Állj fel, vidd ki. Most. – Vidd ki te – suttogta. – Nem bírom tovább. Fáj a hátam, aludni akarok. Egyetlen óra alvás, Dani. Kérlek. – Nem bírod?! – ragadta meg a köntöse nyakát, és rángatta talpra. Az anyag reccsent. – Nézzetek rá, a királykisasszony elfáradt. Más nők ötöt is szülnek, dolgoznak is mellette, ez meg összeroppan. A kislány felriadt és sírni kezdett. Dani dühödten a kiságyhoz rontott. – Már megint! Már megint a bömbölés! – megrázta az ágyikót. – Fogd már be! A gyerek levegőt is elfelejtett, annyira sírt a rémülettől. Lera berohant, hogy eltolja Danit. – Hagyd békén! Menj onnan! – Ez tönkretette az életem! – Dani hátra lendült, és teljes erőből arcon ütötte Lerát. Lera a falnak csapódott, beverte a fejét a szekrény sarkába. Elhomályosult előtte minden. Még rosszabb volt, hogy Dani nem állt meg. Újra a gyerekhez ment, és szándékosan, haraggal belecsípett az apró lábba. A kislány olyan sikoltásba kezdett, amit Lera még sosem hallott. Akkor valami átkattant Lerában. Az önsajnálat, a kimerültség, a közöny a gyerek felé – mind eltűnt. Csak a düh maradt. Lera felkapta a nehéz szobrocskát a polcról – szokásos, idétlen anyósi ajándék volt –, és gondolkodás nélkül előrelépett. – Még egyszer – sziszegte, felemelve a kezét. – Még egyszer hozzáérsz, betöröm a fejed. Takarodj. Dani ledermedt. – Énhozzám emelsz kezet?! Az én lakásomban vagy! – A lakás házasságban vettük – mondta Lera lassan, tagoltan. – A lakáshitelt a gyedemből és te prémiumodból fizettük, a végtörlesztéshez az én szüleim adták a pénzt. A fele az enyém. De most már nem érdekel. Takarodj, mielőtt rendőrt hívok, és lefotozom a sérüléseket. A tenyered nyoma ott lesz az arcomon, Dani. És a gyerek lábán is ott marad a zúzódás. Lehet, nem ültetnek le, de az életed úgy tönkreteszem, hogy egész hátralévő napjaidban ügyvédekre kell dolgoznod. Lera kiment a hálóból, és hívta a rendőrséget. *** A hercehurca sokáig tartott. Dani próbálta az anyját és nővérét is bevonni, akik hívogatták, üzengettek, fenyegették Lerát, de ő nem akart kibékülni – egyszerűen letiltotta a számukat. Amikor a szülei eljöttek „békíteni”, Lera be sem engedte őket. – Vagy mellém álltok, vagy elfelejthetitek a címemet. A vejetek kezet emelt az újszülött unokátokra. Ha ez nektek „rendben van”, akkor nincs miről beszélnünk. Az apja zavarban volt, az anyja sírt, de mikor meglátták az unokájuk lábán a szederfoltot, elnémultak. Mindketten belátták, hogy egy csecsemővel szembeni brutalitás semmivel sem igazolható. Lera nemcsak beadta a válókeresetet, el is ment a férje munkahelyére. Csendben, nyugodtan, iratokkal egy mappában. Nem kiabált, hanem megmutatta az apja régi ismerősének, a biztonsági főnöknek, a babafigyelő kamera felvételét – Danitól kapták még születés előtt. A videón látszott … az egész, köztük a gyerekszobai jelenet is. Dani-t felkérték, hogy adja be a saját lemondását. A hírnév mindent jelentett a cégnél, ilyen botrányt nem kívánt senki. Az anyós, amikor megtudta a fia elbocsátását, ágyba került vérnyomással, Karina pedig, tartva attól, hogy Lera közzéteszi a videót az interneten (ahol sok közös ismerősük volt a férje révén), hirtelen elcsendesedett. *** Most már nyugalomban él Lera. Igen, néha kevés a pénz, de nem panaszkodik. A lakásból járó részéről lemondott Dani, így fedezve a gyerektartást, Lerának megfelelt. A volt férj családja rögtön elfelejtette a kisgyerek létezését, az apa nem látogatja. Azoknak a nőknek, akikkel Dani ismerkedik, azt mondja, hogy sosem volt nős.

Leszámoltam a férjemmel, anyósommal és sógornőmmel

Hol van a vacsorám, Katika? Mondom, hol az étel?!

Katica még csak a fejét sem fordította a férje felé. A kanapé szélén ült, karjában egy takaróba csavart újszülötttel, aki halkan szuszogott.

Zolikám, csendben suttogta, ringatva a babát. Most aludt el végre! Egész nap rendelőben voltunk, aztán patikába kellet mennem, és…

Nem érdekel, hol csavarogtál! László belépett a szobába, a kabátját se vette le. Én dolgozom, én tartalak el téged és a gyereket is!

Hazajövök és nem egy tál meleg leves vár az asztalon, hanem a savanyú képed és ez a folyamatos nyávogás.

Mit csináltál egész nap?

A kislányodat ápoltam nézett rá Katica. Megint kiütései vannak az arcán.

Az orvosok csak tanácstalanok voltak, nekem kellett kenőcsöt keresnem.

Te legalább egyszer megkérdezted, hogy van?

Mit kellett volna kérdeznem? Ordít él, kész. Te vagy az anyja, oldd meg.

Az a dolgod, hogy nekem kényelmet biztosíts. Miért nősültem meg, ha nem ezért?

Azért, hogy csomagból főzzem a gulyást és éjszaka se tudjak pihenni?

Azért házasodtál, mert kényelmes volt neked vágta oda Katica. És én is azért mentem hozzád, mert mindenki a fülembe duruzsolta: Na, elég, most már! Hát nesze, itt van, amit akartatok!

László elhúzta a száját, odalépett a sarokban álló babakocsihoz és dühében belerúgott.

A babakocsi nekilendült, nekiütődött a komódnak.

A kislány Katica karjában felsírt, újabb sírógörcs kezdődött.

Hallgattasd már el! ordított László. Vagy nincs garancia arra, hogy nem csinálok valami butaságot.

Egy évvel ezelőtt még minden egészen másképp nézett ki.

Katica az a nő volt, akit az utcán mindenki megnéz. Stílusos ruhák, okos tekintet, programok minden hétvégére.

László igazi nagyhercegnek tűnt: jóképű, céltudatos, mindig elérte, amit akart.

A kapcsolatuk hol tombolt, hol csendesedett drámák, kibékülések, minden szem előtt.

Amikor László gyűrűt hozott, Katica habozott, de a szülei ragaszkodtak hozzá.

Katicám, meddig akarsz még egyedül lenni? mondogatta az anyja, miközben túrós csuszát szedett neki. Harminc felé közeledsz!

László megbízható fiú, rendes család, közös lakást terveztek, a gyerekekről nem is beszélve. Ki ad majd később egy pohár vizet, ha nem a sajátod?

Anyu, nekem a munkám is tetszik, most kaptam egy új projektet.

A munka csak por a szélben szólt közbe apja az újságjából fel se nézve. Egy család nélküli nő olyan, mint gyökér nélküli fa. Elhervad, és nem is veszi észre.

László szeret téged, a természete… nos, mindenkinek van hibája. Majd összecsiszolódtok.

Katica gyenge volt, hagyta magát rábeszélni. Erre a gyengeségre még sok-sok álmatlan éjszaka gondolt vissza.

Nagy lagzi volt, a lakás hitelre, a terhesség pedig derült égből.

Minden túl gyorsan történt. Még fel sem foghatta magát feleségként, már anyává lépett elő.

Nagyon fiút várt. Elképzelte, majd focira járnak, csöndes és higgadt fiú lesz, két egymásra hasonlító arc.

Az ultrahangon azt mondták: Kislány. Belül valami eltört.

A szülés rémálomba fordult. Szövődmények, infúziók, és vizes, fertőtlenítőszagú folyosók, ahol a remény kint maradt.

Amikor hazaengedték, Katica úgy érezte magát, mint egy összetört váza, amit hirtelen és rosszul ragasztottak össze.

Csak nézte a kis lényt a kiságyban, és semmi mást nem érzett, csak tompa dühöt.

Miért sír folyton? kérdezte az anyjától, aki segíteni jött.

Görcsöl a pocakja, tarts ki, Katica. Mind kibírtuk, te is bírjad. Éhes talán.

Nem fogadja el! Nekem mindenem fáj, anyu!

Akkor nem jól adod. Igyekezz! Most már anya vagy, felejtsd el a mit akarok-ot, innentől csak az van, amit kell.

László addigra teljesen háttérbe vonult. Az első két héten próbált úgy tenni, mintha gondoskodó apuka lenne, de hamar beletörődött.

Zavarta a gyerek illata, zavarták a szétdobált pelenkák, főleg pedig az, hogy Katica már nem engedelmeskedett neki mindenben.

***

Anyám telefonált László a konyhában állt, nézte, ahogy Katica egy kézzel próbál vizet forralni, a másikkal pedig nyűgös babát fognak le. Azt mondta, Petra megint sírt miattad.

Petra, László nővére, három évvel idősebb. Öt éve házas, gyerekük nincs.

Minden alkalommal, amikor Petra meglátta Katica posztját egy közösségi oldalon, vagy hallott az unokahúgról, idegrohamot kapott.

Mit kéne tennem? Bocsánatot kérni, hogy szültem? Katica letette a kanalat.

Nem kellene annyit dicsekedned anyaságoddal. Anyám szerint direkt ellene hencegsz.

Egyébként, anya szerint rossz háziasszony vagy. Por van a szegélyléceken, Katica.

Anyád két hete nem is volt nálunk, László. Honnan tudja a szegélylécekről?

Ő érzi! csapott az asztalra László. És igaza van. Nézz magadra, zsíros a köntösöd, piros a szemed.

Úgy nézel ki, mint egy elhanyagolt parasztasszony.

Ha néha segítenél, akár csak egyszer is felkelnél éjjel a gyerekhez…

Én dolgozom! felordított. Ezt te felfogod végre? Én hozom haza a pénzt.

A te dolgod a háztartás és a gyerek.

Mellesleg, szombaton megyünk a szüleidhez a hétvégére. Telefonáltak, jót tenne a babának a levegő. Az enyéim is ott lesznek.

Nem akarok a telekre menni. Hideg van, nincs rendes víz, anyád megint a hátam mögött fog anyámmal pusmogni.

Nem érdekel, mit akarsz. A szülők mondták menni kell. Reggel nyolcra legyen minden összepakolva. És ne nyavalyogj.

***

A telken még rosszabb lett minden. Katica szülei, az újdonsült nagyszülők, alig várták, hogy kezükbe vegyék a gyereket.

Katica, nem jól tartod! kiabált az anyja a lugasból. Támasszad a fejét! Hogy pelenkázol, te jó ég! Add ide, majd én!

Hagyjatok békén odaszólt, és elvonult a kert végébe.

László demonstratív módon kerülte a feleségét és a lányát is. Az apósával autószerelésről beszélgetett, de ha az anyós odaszólt Katicához, ő csak dobott még egy lapáttal.

Hát, Katicám, mi ez a piros folt a kislány pofiján? Még mindig? Nem figyelsz eléggé, biztos valami olyat eszel.

Bezzeg, ha Petrának lenne gyereke, ő minden porcicát lesöpörne. Olyan precíz…

Akkor szüljön Petra is, mi akadálya? vágott vissza Katica.

Az anyós, Katalin néni, teátrálisan a melléhez kapott.

László! Hallod? Gúnyolódik a szerencsétlen Petránkon!

László odaugrott Katicához, erősen megragadta a karját.

Azonnal kérj bocsánatot anyámtól. Most.

Engedj el, fáj!

Mondtam, hogy kérj bocsánatot! Kipofátlanodtál?

Katica szülei ott álltak, de nem védték meg, apja csak morcosan odaszólt:

Katica, ne szemtelenkedj anyósoddal. Lászlónak igaza van, légy tisztelettudó.

Akkor értette meg Katica: egyedül van. Mindenki ellene van.

A férje szolgaként kezeli, a szülei számára a külső vélekedés fontosabb a boldogságánál, anyósa pedig szisztematikusan bomlasztja a házasságukat.

***

Egy héttel a városba visszatérés után jött az igazi mélypont.

A gyerek hasfájással küzdött, Katica két éjjelet alig aludt.

Végre, hogy a kislány elaludt, Katica a konyha linóleumán rogyott össze, lehunyta a szemét.

Bevágódott az ajtó. László borzalmas hangulatban ért haza.

Miért van a folyosón szemetes zacskó? dörmögte köszönés helyett.

Katica nem válaszolt, nem volt ereje szóra nyitni a száját.

Nem hozzád beszélek? bele is rúgott, ahogy belépett. Kelj fel, és vidd le gyorsan!

Vidd le te… nem bírok már. Fáj a derekam, bőven elég egyetlen óra alvás, László, kérlek.

Aha, te már semmit se bírsz, mi? felrántotta a köntösét elölről, felrántotta talpra.

Az anyag reccsent.

Még ilyet! Más nők ötöt is szülnek, kapálnak mezőn, ez meg teljesen szétesett.

A gyerekszobában felsírt a kislány. László dühösen odarohant.

Már megint! Már megint ez a huhogás! odaért a kiságyhoz, hevesen meglökte. Hallgass már!

A baba sikítva sírt a félelemtől.

Katica berohant, ellökte a férjét.

Ne bántsd! Azonnal hagyd békén!

Ez tönkretette az életem! László lendített, és lekevert Katicának egy nagy pofont.

Kattanva a falnak vágódott, beütötte a fejét a szekrény sarkába.

Sötétségbe villant minden, de a legszörnyűbb, hogy László nem állt meg.

Odament a kiságyhoz, dühösen beleszorított a kislánya pici lábába.

A gyerek olyan sírógörcsöt kapott, mint soha.

Akkor Katicában valami átkapcsolt. Az önsajnálat, a kimerültség, a közöny a gyerek iránt mind eltűnt egy pillanat alatt.

Maradt csak a harag.

Felkapott egy nehéz porcelán szobrot a polcról egy újabb haszontalan anyósi ajándék és fenyegetően felemelte.

Még egyszer sziszegte , még egyszer hozzá mersz érni, a fejedet beverem.

Takarodj.

László meghökkent.

Kire emeled a kezed, te? Ez az ÉN lakásom!

A lakás fele az enyém, házasság alatt vettük, a hitelt az én GYED-emből is törlesztetted, a végtörlesztést a szüleim adták. Csak, hogy emlékeztesselek: a fele az enyém.

De most mindegy. Tűnj el, vagy hívom a rendőrséget, és a zúzódásokat dokumentáltatom.

Az arcomról is olvashatnak, hogy megütöttél, László. A gyereken is nyoma van.

Nem fogsz börtönbe kerülni, de gondoskodom róla, hogy életed végéig csak az ügyvédjeid fizetéséért dolgozhass.

Katica kisétált a szobából és hívta a rendőrséget.

***

Hosszú huzavona kezdődött. László magához akarta édesgetni az anyját és a nővérét, akik fenyegetőztek, sértegették Katicát üzenetekben, de Katica minden kapcsolatot megszakított velük.

Szülei, mikor békíteni próbáltak, be sem engedte őket.

Vagy mellém álltok, vagy elfelejthetitek a címet.

A vejetek kezet emelt az újszülött unokátokra. Ha ez nektek rendben van, nincs miről beszélni.

Az apja feszengve hallgatott, az anyja sírt, de amikor meglátták a kislány foltját, elcsendesedtek.

Mindketten beismerték: nincs az a mentség, ami felmentené ezt az erőszakot.

Katica beadta a válópert, sőt, személyesen jelent meg László munkahelyén, nyugodtan, egy dossziéval a kezében.

Nem csinált cirkuszt. Csak megmutatta a biztonsági főnöknek (aki apja gyerekkori ismerőse volt) a bébiőr kamerájának felvételeit még László vette, a gyerek születése előtt.

Mindent látni lehetett… főleg azt, ami a gyerekszobában történt.

Lászlót felkérték, hogy távozzon közös megegyezéssel. Fontos volt náluk a jó hírnév, egy ilyen botrány pedig senkinek nem hiányzott.

Anyósa, ahogy megtudta, hogy a fia elveszti az állását, rögtön rosszul lett, Petra pedig, féltve a maga és férje jó hírnevét (ugyanabban a társaságban forogtak, mint Katica), hirtelen abbahagyta a sértő üzeneteket.

***

Most Katica végre nyugodtabban él. Igen, gyakran nehéz kijönni a pénzből, de nem panaszkodik.

A lakás feléről László lemondott a gyerektartás fejében, Katicának így megfelelt.

A volt férj családja azonnal elfeledkezett a gyermekről, az apja nem keresi.

Az új nőknek, akikkel László randizik, pedig azt mondja, soha nem is volt házas.

Rate article
News 24 Justall
Jól megtanította a férjét, az anyósát és a sógornőjét is – Hol van a vacsorám, Lera? Kérdezem, hol az étel?! Lera még csak a fejét sem fordította a férje felé. A kanapé szélén ült, kezében egy kis csomagot ringatva, ahonnan halk nyöszörgés hallatszott. – Dani, csendben – suttogta. – Épp most aludt el! Félnapot rendelőben töltöttem, aztán a gyógyszertár, aztán… – Nem érdekel, hol voltál! – lépett be a szobába a férje, levetetlen kabátban. – Én dolgozom, én tartalak el téged és a gyereket is! Hazajövök és egy tányér meleg levest akarok az asztalon látni, nem a savanyú képedet és ezt az örökös bömbölést. Egész nap mit csináltál? – A lányodat gyógyítottam – emelte rá a szemét Lera. – Újra kiütések jelentek meg az arcán. Az orvosok nem értenek hozzá, nekem kellett kenőcsöt keresnem. Egyszer kérdezted már, hogy érzi magát? – Mit kérdezzek? Ha sír, él. Te vagy az anyja, oldd meg. Az a kötelességed, hogy nekem kényelmet biztosíts. Miért nősültem meg? Hogy …zacskós gombócokat egyek, és éjszakákon át ne aludjak? – Azért nősültél, mert kényelmes volt számodra – vágta rá Lera. – És én is azért mentem hozzád, mert mindenki azt mondta: „na már ideje!” Hát tessék, itt van az a „na már ideje”! Dani eltorzult arccal odacsoszogott a sarokban lévő babakocsihoz, és dühösen megrúgta a kerekét. A babakocsi nekicsapódott a komódnak. Lera karjában a kislány felsikoltott, majd újra sírva fakadt. – Fogd be végre! – üvöltötte Dani. – Mert nem tudom, mit teszek! Még egy éve egészen más volt Lera élete. Ő volt az a lány, akit mindenki megnézett: kifogástalan öltözet, éles ész, hétvégi programok a barátokkal. Dani tűnt a nagy Ő-nek: jóképű, ambiciózus, akaratát keresztülvitte. Hol összejöttek, hol szakítottak, féltékenységi jelenetek közepette, amiket ugyanilyen szenvedélyes kibékülések követtek. Amikor Dani gyűrűvel jelent meg, Lera habozott, de a szülők meggyőzték. – Lerácska, mennyit akarsz még „kicsapongani”? – kérdezte az anyja, miközben rákanalazta a híres túrógombócot. – Huszonhét vagy már. Dani megbízható fiú, rendes családból. Mindjárt lesz lakásotok is. És a gyerekek? Gondoltál arra, ki ad majd vizet neked öregkorodban? – Mama, milyen vizet? Én szeretek dolgozni, most vettem át egy új projektet. – A munka, az csak por – szólt bele az apa az újság mögül. – Család nélkül a nő, mint a gyökér nélküli fa. Megszáradsz és észre sem veszed. Dani szeret téged, a jelleme… mindenkinek ilyen van. Összeszoktok. És Lera feladta. Megengedte magának azt a gyengeséget, amit aztán minden álmatlan éjszakán felidézett. A lagzi nagy lett, a lakás hitelre, a terhesség pedig derült égből villámcsapás. Túl gyorsan történt minden. Mire feleségnek érezhette volna magát, máris „az élet hordozójává” lett. Nagyon várta a fiút. Feltűnően képzelte, ahogy együtt fociznak majd, és a fia rá üt: nyugodt, megfontolt lesz. De az ultrahangon közölték: „kislány”. Valami akkor benne összetört. A szülés rémálommá vált. Szövődmények, infúziók, végtelenül hosszú, klórszagú kórházi folyosók, ahol minden kilátástalan volt. Mikor végre hazaengedték, Lera összetört vázának érezte magát, amit sietve, de ferdén próbáltak összeragasztani. A kiságyban fekvő babára nézett, és nem érzett mást, csak tompa idegességet. – Miért sír folyton? – kérdezte az anyját, aki „segíteni” jött. – Ez hasfájás, kislányom, tűrj egy kicsit. Mi is tűrtünk. Te is tűrj. Éhes. – Nem szopik! Mindenem fáj, anyu! – Akkor rosszul adod. Igyekezni kell. Most már anya vagy, felejtsd el a „mit akarok” szót, most már csak az van, hogy „kell”. Dani eközben kiment a képből. Az első két hétben még próbált gondoskodó apát játszani, de gyorsan feladta. Zavarta a baba szaga, a szétdobált pelusok, és leginkább, hogy Lera már nem a személyes gésája. *** – Mama hívott – Dani a konyhában állt, nézte, ahogy Lera az egyik kezével próbálja kevergetni az üres levest, a másikkal a hisztis kisbabát tartja. – Azt mondja, Karina megint sírt. Karina, Dani nővére, három évvel idősebb. Öt éve házas, gyerek nélkül. Valahányszor látott Lera posztot a közösségi oldalakon vagy hallott az unokahúgról, kiborult. – És én mit tegyek? Kérjek bocsánatot, hogy szültem? – vágta rá Lera. – Légy szerényebb. Mama szerint direkt fitogtatod anyaságodat előtte. Amúgy is, anyám szerint rossz háziasszony vagy. Port talált a szegélylécen, Lera. – Az anyukád két hete nem járt itt, Dani. Honnan tudja, mi van a szegélyléccel? – Érzi! – csapott az asztalra Dani. – És igaza van. Nézz magadra. A köntösöd foltos, a szemed karikás. Olyan vagy, mint egy falusi Mari néni. – Ha segítenél, ha legalább egyszer felkelnél hozzá éjszaka… – Én dolgozom! – üvöltötte. – Felfogod végre az agyaddal? Én hozom a pénzt. A te dolgod a háztartás és a gyerek. Egyébként szombaton megyünk a szüleidhez a telekre. Mondták, jó a levegő a babának. Az enyéim is ott lesznek. – Nem akarok a telekre menni. Ott hideg van, nincs rendes víz, ahol megfürdethetném, anyád pedig megint összesúg az anyámmal a hátam mögött. – Nem érdekel, mit akarsz. A szülők mondták – menni kell. Pakolj össze reggel nyolcra. És ne nyavalyogj. *** A telken minden csak rosszabb lett. Lera szülei, belelkesedve a nagyszülőségtől, szinte kiragadták a babát a kezéből. – Lera, rosszul tartod! – kiabálta anyja kerti pad mellől. – Tartsd a fejét! Hogy lehet így pelenkázni? Add ide, megmutatom. – Hagyjatok már békén! – morogta Lera, és kivonult a kert végébe. Dani látványosan semmibe vette feleségét és a gyereket. Apóssal ültek, autószerelésről beszélgettek, Dani pedig csak ráerősített az anyósa megjegyzéseire. – Jaj, Lerácska, mi van megint az arcán? Kiütés? Nem vigyázol jól. Biztos nem megfelelően táplálkozol. Bezzeg az én Karinkám, ha gyereke lenne, mindentől óvná. Olyan rendes kislány… – Akkor szüljön Karina babát, mi a gond? – vágta rá élesen Lera. Antónia néni, az anyós, teátrálisan a szívéhez kapott. – Dani! Hallottad? Gúnyolódik a te szerencsétlen nővéreden! Dani rárontott Lerára, markolta a karját, beleszorított. – Kérj bocsánatot anyámtól! Azonnal! – Engedj el, fáj! – Kérj bocsánatot, mondtam! Elszemtelenedtél? Lera szülei is ott álltak, de helyette csak az apa mordult oda: – Lera, nem beszélünk így az anyósoddal. Dani-nak igaza van, legyen benned tisztelet. Akkor Lera megértette: egyedül van. Mindenki ellene. A férje, aki cselédnek tekinti, szülei, akiknek a „társadalmi státusz” a boldogsága fölött áll, és az anyós, aki módszeresen rombolja a házasságukat. *** A válság a hazatérés utáni héten kerekedett ki. A kislány szenvedett a hasával, Lera már két napja nem aludt. Mikor végre elszenderedett, Lera a konyhapadlóra ült, lerogyott a linóleumra. Az ajtó kivágódott. Dani különösen rossz hangulatban jött haza. – Miért áll a szemét a folyosón? – vetette oda köszönésképp. Lera nem felelt. Még a száját is alig bírta kinyitni. – Nem hallod? – lökte oldalba. – Állj fel, vidd ki. Most. – Vidd ki te – suttogta. – Nem bírom tovább. Fáj a hátam, aludni akarok. Egyetlen óra alvás, Dani. Kérlek. – Nem bírod?! – ragadta meg a köntöse nyakát, és rángatta talpra. Az anyag reccsent. – Nézzetek rá, a királykisasszony elfáradt. Más nők ötöt is szülnek, dolgoznak is mellette, ez meg összeroppan. A kislány felriadt és sírni kezdett. Dani dühödten a kiságyhoz rontott. – Már megint! Már megint a bömbölés! – megrázta az ágyikót. – Fogd már be! A gyerek levegőt is elfelejtett, annyira sírt a rémülettől. Lera berohant, hogy eltolja Danit. – Hagyd békén! Menj onnan! – Ez tönkretette az életem! – Dani hátra lendült, és teljes erőből arcon ütötte Lerát. Lera a falnak csapódott, beverte a fejét a szekrény sarkába. Elhomályosult előtte minden. Még rosszabb volt, hogy Dani nem állt meg. Újra a gyerekhez ment, és szándékosan, haraggal belecsípett az apró lábba. A kislány olyan sikoltásba kezdett, amit Lera még sosem hallott. Akkor valami átkattant Lerában. Az önsajnálat, a kimerültség, a közöny a gyerek felé – mind eltűnt. Csak a düh maradt. Lera felkapta a nehéz szobrocskát a polcról – szokásos, idétlen anyósi ajándék volt –, és gondolkodás nélkül előrelépett. – Még egyszer – sziszegte, felemelve a kezét. – Még egyszer hozzáérsz, betöröm a fejed. Takarodj. Dani ledermedt. – Énhozzám emelsz kezet?! Az én lakásomban vagy! – A lakás házasságban vettük – mondta Lera lassan, tagoltan. – A lakáshitelt a gyedemből és te prémiumodból fizettük, a végtörlesztéshez az én szüleim adták a pénzt. A fele az enyém. De most már nem érdekel. Takarodj, mielőtt rendőrt hívok, és lefotozom a sérüléseket. A tenyered nyoma ott lesz az arcomon, Dani. És a gyerek lábán is ott marad a zúzódás. Lehet, nem ültetnek le, de az életed úgy tönkreteszem, hogy egész hátralévő napjaidban ügyvédekre kell dolgoznod. Lera kiment a hálóból, és hívta a rendőrséget. *** A hercehurca sokáig tartott. Dani próbálta az anyját és nővérét is bevonni, akik hívogatták, üzengettek, fenyegették Lerát, de ő nem akart kibékülni – egyszerűen letiltotta a számukat. Amikor a szülei eljöttek „békíteni”, Lera be sem engedte őket. – Vagy mellém álltok, vagy elfelejthetitek a címemet. A vejetek kezet emelt az újszülött unokátokra. Ha ez nektek „rendben van”, akkor nincs miről beszélnünk. Az apja zavarban volt, az anyja sírt, de mikor meglátták az unokájuk lábán a szederfoltot, elnémultak. Mindketten belátták, hogy egy csecsemővel szembeni brutalitás semmivel sem igazolható. Lera nemcsak beadta a válókeresetet, el is ment a férje munkahelyére. Csendben, nyugodtan, iratokkal egy mappában. Nem kiabált, hanem megmutatta az apja régi ismerősének, a biztonsági főnöknek, a babafigyelő kamera felvételét – Danitól kapták még születés előtt. A videón látszott … az egész, köztük a gyerekszobai jelenet is. Dani-t felkérték, hogy adja be a saját lemondását. A hírnév mindent jelentett a cégnél, ilyen botrányt nem kívánt senki. Az anyós, amikor megtudta a fia elbocsátását, ágyba került vérnyomással, Karina pedig, tartva attól, hogy Lera közzéteszi a videót az interneten (ahol sok közös ismerősük volt a férje révén), hirtelen elcsendesedett. *** Most már nyugalomban él Lera. Igen, néha kevés a pénz, de nem panaszkodik. A lakásból járó részéről lemondott Dani, így fedezve a gyerektartást, Lerának megfelelt. A volt férj családja rögtön elfelejtette a kisgyerek létezését, az apa nem látogatja. Azoknak a nőknek, akikkel Dani ismerkedik, azt mondja, hogy sosem volt nős.