Öt nappal az újév előtt Lili olyan mértékű sértést, csalódást és megaláztatást élt át, hogy alig bírta magához térni. Végül is csak a gyerekek miatt szedte össze magát, nehogy elrontsa nekik az ünnepeket.
Márton az utóbbi időben folyton csak panaszkodott. Semmi sem tetszett neki, amit a felesége tett, vagy amit a gyerekei mondtak. És ha már a gyerekeken csattant az ostor, még Áron is, a kilencéves fiú, megjegyezte:
– Anyu, miért lett apu ilyen haragos?
A kislányuk, Zsófi, első osztályos, talán észre sem vette, de a bátyja pontosan megfogalmazta, ami nyomasztja.
– Fiam, ne foglalkozz vele, apukádnak csak nehéz dolga van a munkahelyén, ezért jön haza fáradtan és mogorván. Majd beszélek vele – ölelte magához a fiút és megcsókolta a fejét Lili.
Lili látta, hogy a férje nem bírja magával. Valami baj lehet vele: a feje mindig a felhőkben jár, indokolatlanul haragszik mindenkire, még a gyerekekre is, ha hangoskodnak. Pedig régen ő volt a legnagyobb játékos, akivel olyan csatákat vívtak, hogy a szomszédok is hallották.
Most is Áron és Zsófi elszabadultak, fel-alá rohangáltak a lakásban.
– Abból most elég, vagy megbüntetlek titeket! – morgott Márton olyan hangon, hogy a gyerekek megdermedtek.
Egy pillanat alatt eltűntek a szobájukban és becsukták maguk után az ajtót.
– Marci, mi történt? Nem lehetne finomabban szólni a gyerekekhez? – kérdezte a felesége, amikor látta a gyerekek ijedt szemét.
– Semmi – vágta rá ugyanolyan durván a férj.
– Minek hazudsz? Nem ez az első alkalom. Nem veszed észre, hogy mindenkin kitöltöd a haragod? Mit vétettünk ellened?
Lili nem számított erre a reakcióra, és már megbánta, hogy szóba hozta. De aztán arra gondolt:
– Amúgy is mindegy, ma vagy később…
Márton felpattant a kanapéról, hosszú csend után, mintha elveszítette volna a bátorságát, ide-oda lépdelt, végül megszólalt:
– Nem akartam az újév előtt felhozni, de ha már ragaszkodsz hozzá…
– Miért? – nézett rá értetlenül a felesége.
– Hogy ne rontsam el az ünnepet.
– Mivel rontanád el?
– Lili, hát mégis… Mit akarsz tőlem kicsikarni? Igen, találkoztam egy másik nővel és beleszerettem – tört ki Mártonból, mintha nagy levegőt vett volna.
– Mi van? Mikor? – nem értette a felesége. – Ez valami vicc?
– Nem, Lili, nem viccelek. Elhagylak. A gyerekekkel hétvégén találkozom. Tartásdíjat fizetek.
Lili teljesen kikészült, szeretett volna válaszolni, de a férje megelőzte.
– Majd én megmondom a gyerekeknek, ne szólj nekik.
– Csak ne most – suttogta Lili, tudta, hogy ez nagy csapás lesz a gyerekeknek.
Bólintott és leült a kanapéra, lehangoltan, próbálva feldolgozni, amit a férje közölt. Márton a hálószobába ment, elővette a nagy bőröndjét és elkezdett csomagolni. Hamarosan becsukódott mögötte az ajtó.
– Soha nem tudtam megérteni az elhagyott asszonyok helyzetét – gondolta – most viszont értem. Milyen nehéz, milyen megalázó, mintha összeomlana az élet. De valahogy fel kell szednem magam, a gyerekeknek el kell magyaráznom.
Talán még sokáig ült volna így a kanapén, kesergve a balsorsán, de egyszer csak kiszaladt a szobájából Zsófi:
– Anyu, apu elment valahova? Hol van?
– Apa? Apa gyorsan elutazott egy üzleti út”Pedig azt hittem, hogy végleg eldöntötte, aztán mégis hazajött, és ezért most négyen ünnepelünk, meg persze Fekete, a macska, aki végre megtalálta az otthonát.”







