Régen, amikor még fiatal voltam, Katalin élete egészen más irányt vett, mint își imaginált odinioară. Egy kis faluból származott, ahol egy garzonlakást néhány forintért is meg lehetett vásárolni. Akkoriban sikerült vennie egy ilyen lakást, bár férje erről mit sem tudott.
Amíg a férje üzleti úton volt, megszületett közös gyermekük. Bár egyszerű kórházban szültem meg a lányomat, csak azt mondtam neki, hogy a legjobb magánklinikán voltam. Katalin mindig nagyon óvatosan bánt a pénzzel, amit a férje a kiadásokra utalt. Amíg otthon volt a férje, a hűtő tele volt tarjával, csirkével és mindenféle finomsággal. Viszont amint ismét elutazott, újra elkezdődtek a megszorítások, és minden fillért félretettem.
Sosem vettem semmit a lányomnak újan. Vagy jó szívű ismerősök segítettek ruhákkal, vagy olcsón, használtan vettem az interneten. Így sikerült eltenni egy lakás árát. Gyakran hívtam át az édesanyámat, hogy vigyázzon a kicsire, amíg én titokban elmentem dolgozni. Tulajdonképpen a férjem is hibás volt mindenben. Katalin tökéletes feleség volt számára, engedelmesen teljesített minden kérését. Hiszen vidéki lány lévén megszokta az alkalmazkodást, míg ő pesti volt és állandóan parancsolgatott.
Egy napon aztán Katalin elhatározta, hogy elmenekül. Megértette, hogy az a nap is eljöhet, amikor a férje már nem lesz képes visszafogni magát és akkor mindennek vége.
Mindig nagyon furfangosan vásároltam be. A lányomnak vettem néhány almát, a férjemnek pedig azt mondtam, hogy egy egész kilót vettem. Két és fél évig takarékoskodtam, hogy meglegyen a megfelelő összeg. Egy nap, amikor a férjem megint külföldön volt, összepakoltam a holmimat, kézen fogtam a lányomat, és elmentünk. Egy nappal korábban már beadtam a válókeresetet. A férjem persze mindenáron vissza akart minket szerezni. Telefonált, és ígérgette, hogy mostantól minden másképp lesz, hogy a családi életünk soha többé nem lesz sötét. De olyan is volt, amikor fenyegetően hívott fel, és megfogadta, hogy sosem mond le rólunk.
Nem telt el sok idő, és megtudtam, hogy új kapcsolata van. Talált magának egy fiatal egyetemista lányt. Szinte biztos vagyok benne, hogy vele is ugyanazt teszi majd, mint velem. Én soha nem csaltam meg a férjem. A pénzt, amit félretettem, megdolgoztam érte. Hiszen sokszor éheztem is, hogy összegyűljön a pénz a lakásra. Más választásom nem volt. Valahogy meg kellett mentenem magamat és az egyetlen lányomat.
Most, visszagondolva, talán nehéz idők voltak, de tudom, hogy helyesen cselekedtem, és büszke vagyok arra, hogy kiálltam magamért és a gyermekemért.
