Szeptember vége van, a városi temetőben. A gyászos menet lassan halad a koporsó mögött. Viktor leereszti a fejét, lábaival csak vakon jár, miközben próbálja megérteni, mi történt az életében. Nem tud gondolni, nincsenek érzései, mintha már meghalt volna, s a koporsóban ott fekszik a teste.
Tíznyolc évvel ezelőtt. Az első osztály tanulói, Viktor és Zsolt a szünetben összedőlnek az udvaron, és igazi verekedés alakul ki. Zaj és por; a csapatok földre csapnak, nem ügyelnek, hogy kosztümjukat megpisztolják. A körülöttük álló gyerekek hangosan szurkolnak a saját harcosuknak.
Hajrá, Zsolt! kiáltják. Adj neki egy jó ütést!
Üsd meg, Viktor! kiabálják a többiek.
A csata fordulópontja akkor jön, amikor Zsolt a riválisa fülébe harap. A másik sikolva fogja meg a fülét, és a verekedés azonnal véget ér. A fiúk a földön ülnek, egymásra néznek; Viktor arcán vér folyik. Zene szól, a tanórát jelző csengő hallatszik.
Természetesen a két fiú megbékél. Ettől a naptól kezdve Viktor és Zsolt elválaszthatatlan barátok lesznek. Viktor kitűnő tanuló, mindig felteszi a válaszát a tanárnak. Zsolt ezzel szemben középszerű, nyugtalan fiú, akit gyakran szid a tanár és figyelmeztetésben részesít. Tíz évig ugyanabban a padban ülnek, számos közös érdeklődésük van.
A középiskolából érkezik egy lány, Csilla, a párhuzamos osztályból. A vékony szőke lány tengerkék szemmel hódítja meg őket. Táncórákra jár, a fiúk versengenek, hogy ki nyerheti el a kedvét. Csilla nem siet dönteni, senkit sem részesít előnyben. Az évek elrepülnek, a ballagó estének hangja elhalkul, és mindegyikük saját útját járja.
Viktor a főiskolára vágyik, de ahogy az élet is mutatja a tudás önmagában nem elég a felvételhez. A verseny nagy, a család anyagilag nem teheti lehetővé a magánszakot, ezért Viktor a szakközépiskolába jár.
Zsolt gazdag családból jön, anyagiakban nem kell aggódnia. Azonban a tudomány nem vonzza, így tanulóként egy autószervizbe (autószerviz) kerül. Választása hosszú távon előnyösnek bizonyul.
Csilla sem akar egyetemen tanulni; a tánccsapatával külföldre utazik, hogy pénzt keressen ilyesmi csak egyszer adatik az életben. Kockáztat.
Még ha mindannyian más városba és más munkába is mennek, folyamatosan tartják a kapcsolatot. Telefonon beszélnek, tudják egymás életének alakulását.
Viktor és Zsolt gyakrabban találkoznak. Esténként kávézókban és klubokban lógva, Zsolt mindig egy újabb ajándékot próbál Viktorra zseniálisan rántani. Az élet pezseg.
A főiskola után Viktor a gyárba lép be, egy távolról tanuló szakra felvételt nyer, így folytatja tanulmányait. Zsolt három év alatt a szülők segítségével saját garázst nyit, egy pár alkalmazottal, és jó autójával a vállalkozás gyorsan növekszik igazi sikeres üzletemberré válik.
Csilla öt évig külföldön dolgozik, ezután hazatér. Megegyeznek, hogy összejönnek, hogy ünnepeljék a találkozást. Mindegyikük izgatottan várja, kire fog dönteni Csilla. Egy asztalnál ülnek, várják őt, Viktor szíve hevesen dobog.
Zsolt, nézd, kérdezi Viktor, idegesen húzogatózva az ing gallérját, rendben van?
Persze, ne aggódj, válaszol Zsolt higgadtan, mintha mindegy lenne, vegyél egy kortyot bátorságért!
Jó napot, fiúk! szólal meg Csilla hangja a fejük fölött, milyen szép ruhában vagytok!
Szia, Csilla! hajol Zsolt, visszatolva a széket és meghatóan megcsókolja a kezét.
Szia! mondja Viktor, és elnyel egy kortyot, hogy ne maradjon szavakra.
Ülnek, felidézik az iskolai éveket. Zsolt egész este táncol Csillával, míg Viktor csak nézi, s gondolja: Milyen esélyem van? Zsolt komoly rivális. Mit tudok neki felajánlani? Szülőkkel élek, nincs pénzem. Zsoltnak megvan a műhelye és a csodás autója, mindig van pénze.
Este, mint gyermekkorban, hazavezetik a szépséget. Néhány ilyen este után Viktor felérik, és elhatározza, hogy megkérdezi Csillát. Hosszú ideig áll az ajtó előtt, gondosan válogatja a szavakat, megnyomja a csengőt. Meglepetésére Csilla beleegyezik.
Tényleg igent mondasz, Csilla? kérdezi Viktor, mintha nem hitt volna saját szerencséjében, ez nem tréfa?
Igen, igen, igen! kiált Csilla, és megcsókolja, igen!
Később Viktor meséli a barátjának.
Mit talált bennem? csodálkozik, Semmit sem tudok felajánlani. Még most hiszem el, hogy ez megtörtént. Olyan gyönyörű Tudod, vállaltam a kockázatot, megkértem a kezem, és legyen, ami lesz. Zsolt, legyél a vőlegény tanúja!
Persze, mondja Gábor, és egy pillanatra megállva, bevallja: Tudod, én is párosodtam vele.
Viktor kérdőre veszi barátját.
De te szigorú nemet kaptál? mondja Gábor szomorúan, miközben Viktor szemébe néz.
Hogy lehetséges? kérdezi Viktor, Te sikeres, jövőbe mutató, anyagilag független vagy.
Hagyd már! int Gábor, Csilla jól döntött. Mire kell egy hóbortos férfi? Neked, a szorgalmas munkához, stabil élethez, stabil kapcsolathoz van szüksége. Nevetnek, ölelésben bújva barátságosan csevegnek.
A zajos esküvő után Viktor és felesége, Csilla, egy új, a külföldi dolgozásaikkal megvásárolt lakásba költöznek. Viktor kissé feszültséget érez, de Csilla viccelődik.
Ne aggódj! nevet, holnap reggel a ágyban reggelizezünk. Minden rendben lesz.
Csilla bölcs és gyakorló feleség lesz, saját tánciskolát nyit, amit szeret, és ebből keres pénzt. A családi élet békésen alakul.
Zsolt nem áll távol. Barátja a családnak, olyannyira közel, hogy Viktor néha féltékeny lesz Csillára. Ő is segít a háztartásban, a piacon, a munkában, ha rossz idő van. Egyik alkalommal, amikor Csilla egy előadásra készül, Zsolt orvoshoz viszi, majd a kórházba, hogy segítse a felépülésben. Mert a férj mindig a munkahelyén van.
Míg Zsolt mindent elintéz, Viktornek szomszédjai már azt suttogják, hogy zsabálja, mivel Zsolt mindig a ház körül kószál, mintha egy jó szomszéd lenne.
Csilla, tényleg mi a helyzet? kérdezi Viktor szigorúan, miért ragadtál hozzá ilyen erősen?
Viktor, hagyd már nevet Csilla, miért is gondolod, hogy nélküle nem tudnánk menni?
Viktor felhúzza a vállát, átöleli feleségét, és nem haragszik barátja miatt. A hétköznapok újra forognak, mint egy körhintán.
Egy őszi nap a házban cseng a telefon.
Jó napot, Viktor! szól a barátságos férfi hangja, én vagyok Zsolt apja.
Üdvözlöm, László úr! válaszol Viktor örömmel, rég hallottam róla, hogy van. Hogy van?
Zsoltot elveszítettük! szól szomorúan az apa, tegnap balesetet szenvedett, meghalt
Mit? kérdezi Viktor, és csendbe borul. A szavaik elakadnak a fájdalomtól. Legjobb barátja meghalt. A gyomra kavarog, könnycseppek szakadnak, a fejében köd ül.
Csilla veszi át a beszélgetést, elmesélve a részleteket, és megadja a temetés időpontját. Viktor nem gondolta volna, hogy barátjának elvesztése ennyire fájdalmas lesz. A múlt tegnap még sikeres, fiatal férfi volt, most már nincs.
Csilla nyolcadik hónapban van. A gyermek egészségét óvva Viktor otthon marad, egyedül megy el a temetésre. A temetés után a sírkőnál marad, lába nem tud járni. A barátja mosolygó portréja előtt szorítja a kezét.
Zsolt, barátom! kezdődik, lefejti fejét, próbálja elrejteni a könnyeket, hálás vagyok, hogy egymást megismertük, köszönöm a közös éveket. Soha nem felejtem el.
Emlékszik a gyerekkori csínyekre, a szünetben végzett csínyekre. Nem akarja elfogadni a veszteséget.
Zsolt, tudod, Csilla hamarosan szül, mondja hirtelen, majd a kétségbeeséstől hangosan fohászkodik: Isten, ha létezel, engedd meg, hogy Zsolt lelke újra velünk legyen a baba születésével. Kérlek, hiányom már!
Egy év telik el. A fiú tíz hónapos, nevét Zsoltnak adták. Viktor meglepődik, hogy a kisfiú hasonlít a barátjára: a haj színe, a szemei, a karján lévő anyajegy ugyanott. Viktor megnyugtatja magát, de még mindig nem hisz, hogy a fohásza meghallgatásra került.
Zsolt, mutasd meg, hogy ez tényleg te vagy! kérdezi, miközben a gyermek vállát tartja, a kilátásra néz, mindig te voltál a leleményes, hiányzol!
Egy pillanatra felriad a hangja, majd a kisfiú hallja, ahogy Viktor a régi, harapott fülre mutat.
Te vagy? kérdezi a babát, tényleg ez vagy te?
A kisfiú összeráncsi az orrát, nevet, és a játékos hangja betölti a szobát.
