Hát, ez a nagyi, elment férjhez, jól megbántotta a gyerekeket!
A hétvégén, ahogy mindig, Anna elutazott Édesanyjához vidékre. A mama már 78 éves, régóta egyedül él a kis házban. Anna két nap alatt mindent elvégez otthon: kitakarít, kimossa a ruhákat. Nincs automata mosógép, sőt, vezetékes víz sincs, csak a kút. Nyáron még kerti munka is van.
Költöznél hozzám, minden könnyebb lenne szegény, pihenni sem tudsz mondja neki mindig az édesanyja.
Mama, ott a munkám, a lányom, az unokák sóhajt Anna.
Marci visszatért. Leszedte a deszkákat az elhagyott ház ablakáról. Öt évig állt üresen, mióta Klára meghalt. Mondja, végigjárta az országot, itt akarja leélni az utolsó éveit. Rólad is érdeklődött, szerintem meglátogat újságolta anyja.
Marci, hát ő volt Anna régi szerelme a suliban. Nagyon odavolt érte, de Marci rá sem hederített. Érettségi évében Anna összeszedte a bátorságát: elsüllyesztette a vödröt a kútban, aztán futott Marcit megkérni, húzza ki, mert különben kap az anyjától!
Marci fogott egy rudat, fél órát kínlódott a jeges kútnál, de végül kihúzta a vödröt.
Szerinted működik a babona? nevetett búcsúzáskor.
Aki kihúzza a vödröt, annak lesz a férje! ilyen mondás járta a faluban.
Marcinak igaza volt: a babona nem vált be.
Marci elment Budapestre, elvégezte az egyetemet, toronyházat, kis lakást, mindenhol megfordult. Nősült, vált, járt egész országban, most visszatért.
Anna a középiskola után gazdasági technikumba ment a városban, közel a szülőfalujához. Azóta is könyvelőként dolgozik. Férjhez ment, megszületett egyetlen lánya, Réta. Nyolc éve Anna özvegy lett.
Marci este jött. Sokat változott: megőszült, öregedett.
Te meg mindig ilyen csinos vagy mondta, és átölelte Annát.
Ugyan, már te is megtanultál füllenteni. Minket is utolért az ötven plusz, megváltoztunk vágta rá Anna.
Aztán kiültek a teraszra. Eltöltöttek egy pohár házi szilvapálinkát az új találkozás örömére, közben csak beszélgettek, beszélgettek
Marci elmesélte, hogy a két feleségével szépen vált el. Mindketten kaptak lakást, meg a közös vagyont. Az első házasságából felnőtt fia van, aki a feleséggel együtt kiköltözött Németországba. Az asszony a német családok leszármazottja, akiket a háború előtt Szibériába telepítettek.
A második feleség maga akart válni, beleszeretett egy fiatalabb férfiba, Marci nem tartotta vissza. Gyerekük nem lett.
Marci már nyugdíjas, mert egész életében nehéz munkát végzett az északi városokban. Most azt tervezi, hogy helyi férfiakat fog össze, házakat, nyaralókat, szaunákat és kerítéseket épít, és vállal javítást is: van kereslet, van kezdőtőke.
De miért csak magadról beszélek? Te hogy vagy? kérdezte a végén Marci.
Anna valahogy kiszakadt, elmondott mindent Talán a pillanat volt olyan, vagy a pálinka.
Nem vagyok én egyedül, Marci, nagy családban élek, de inkább házvezető vagyok kezdte Anna.
A lányom, Réta, nem akart tovább tanulni, rögtön férjhez ment, a vő költözött hozzánk. A lakás három szobás, elférünk. Megszületett az unokám, Lilla.
Valahogy úgy alakult, hogy minden házimunka rám maradt. Réta depressziós, kicsi a gyerek.
A férjem (arany ember volt) mindig segített, sosem panaszkodott, aztán egyik reggel nem ébredt fel. Nagy csapás volt, de nem volt időm gyászolni.
Dolgozni jártam, vittem az egész háztartást. Költségek is nőttek, a vő keveset keres. Minden pénzem a közösbe megy. Reménykedtem, hogy Lilla óvodás lesz, és Réta dolgozni fog, kicsit könnyebb lesz De ekkor Réta megszülte a második lányt, Emesét.
Lilla már iskolás, Emese ötéves. Réta továbbra is otthon ül.
Minden reggel én készítem a vőnek és a gyerekeknek reggelit, indítom Lillát iskolába. Kicsi otthon van az anyával hát, inkább magában játszik vagy tévét néz, anyja délutánig alszik.
Lillát elkísérem az iskolába, utána rohanok dolgozni. Este vacsorát főzök másnapra, foglalkozom az unokákkal, mosok, takarítok.
Próbáltam szólni Réta, hogy nekem sem könnyű, ideje segíteni, de hiába ő elfárad a gyerekekkel.
A vő teljesen elégedett. Anyós dolgozik, pénz van, szinte semmi kötelezettsége. Van vidékről zöldség is.
Segítene a kertben, de nincs autó, áthallással kéri, adjak neki pénzt kocsira. Tudják, hogy vannak megtakarításaim, de félek mindent eladni, aztán semmim sem marad. Amúgy sem elég egy autóra.
Fáradt vagyok. Tudom, magam is hibás vagyok egy lusta, önző gyereket neveltem. Belátom, de hogy lehet ebből kiszakadni?
Hú, kemény sztori Ne aggódj, Annus, valamit kitalálunk. Induljunk haza, már hajnalodik zárta Marci.
Vasárnap este Marci elvitt Annát autóval a városba. Anna boldog volt, mennyi finomságot hozhatott vidékről. Marci segített bevinni a zsákokat, táskákat.
Amikor elment, Réta kérdezte: Ki ez az öregúr, hol szedted össze?
Anna elmesélte, hogy régi osztálytárs, és elhelyezkedett a terméken.
Két hét múlva Marci érkezett ebédidőben, elkezdte kihordani a házból Annával előre összepakolt cuccokat. A vő és Réta álmosan kikukkantottak.
Mi van, mi történik? kérdezték egyszerre.
Elköltözöm, férjhez megyek. Visszatérek a falumba, ott élem le Marcival az életet felelte Anna.
Ez most komoly? Elmész? Vén kis menyasszony, hely sincs, csak elment az eszed! És te, normális vagy, főztél ebédet legalább? Mindjárt éhesek lesznek az unokák! háborodott fel Réta.
Az unokákat, a lányaidat és a férjedet mostantól te látod el, én tíz évig nektek éltem, most magamra is szeretnék gondolni. Drága lányom, ideje egy kicsit megmozdulni válaszolta Anna.
Áruló vagy! Megtiltom, hogy találkozz az unokákkal! visította Réta.
Nem is tervezem, rengeteg dolgom lesz. Egyébként az utóbbi években én sokkal többet voltam velük, mint te mondta Anna, és elindult kifelé.
A kocsiban persze sírt.
Lehet, előbb kellett volna szólni, hogy elmegyek mondta Marcinak.
Akkor ugyanúgy lehordtak volna, csak hosszabban. Csak gyorsan lehet szabadulni ettől. Túlságosan rád ragadtak, másképp nem menne mondta Marci.
Anna rendbe rakta Marci házát. Marci épített neki a házban egy meleg vécét és felállított egy zuhanykabint. Igaz, vizet hozni kell, önteni nagy tartályba, és a szennyvíz tartályt kétszer havonta üríteni, de ez apróság.
Annát felvették az iskola gondnokának. Kevesebb a fizetés, de nyugodtabban él. Marci a brigáddal házakat épít, mindig van munka. Boldogok, békében élnek.
Egy hónap múlva a vő hozta hétvégére a lányokat. Lilla mesélte: mama és papa sokat veszekednek; apa főz levest, mást nem tud, mama dolgozni akar, de keresi, hol.
Vasárnap a vő ott akarta hagyni a kisebb unokát a faluban, de Anna nemet mondott:
Dolgozom, Marci is. A gyerekek éljenek a szülőkkel, látogathatnak, de mindig velük legyenek, ők szültek őket, nem én!
A vő és Réta megsértődtek, de egy hét múlva újra ott voltak az unokák.
Csak a hétvégére mondta a vő, és persze ő is maradt, hiányzott neki Anna főztje.
Hát, ilyen a történet.
Valaki kegyetlennek tarthatja Annát, valaki igazságosnak.
Mindegy ahány ember, annyi vélemény.
