Jó régen történt mindez, mikor még a falusi élet nyugodt, békés volt, s a Duna lassan hömpölygött a határban. Volt egyszer egy falu, ott élt Farkas Iván, aki soha nem vágyott el a város fényes utcáira, nem szólt neki a beton, a zaj meg a nagy tömeg. Szíve a falu széles mezőit, az erdő szélét, a friss patakot, és legfőképp a szomszéd lelkes embereit szerette. Elhatározta, hogy gazdálkodásba kezd, mangalicákat tart, húsukat eladja; ha a szerencse rámosolyog, majd bővíti is a vállalkozását. Álmodozott arról, hogy nagy, tágas házat épít, az ő öreg Lada már ott állt, ha is kopott, de legalább volt mivel közlekednie. A nagyiék házának eladásából származó forintokat is mind ebbe fektette.
Ám volt egy másik álma is: feleségül venni Mariskát, aki aztán igazi asszonyává, a ház gazdasszonyává válna. Már együtt jártak, Mariska is tudta, hogy Iván vállalkozása még csak bontogatta szárnyait nem voltak nagy pénzei, s a ház is még csak alapozásnál tartott.
Mariska volt a falu büszkesége szépsége messze földön híres, s ő soha nem gondolta, hogy magának kell valaha is dolgozni.
Azért adatott nekem szépség, hogy majd a férjem eltartson, csak meg kell találjam azt a legényt, aki mindent a vállára vesz majd. Az én szépségem értékes! mondogatta a barátnőinek.
Látod, Iván már építi a házát, és a Ladája is ott áll. Csak ki kell várni, mire beindul, nem megy ám minden azonnal! nyugtatta őt Ilonka, a legjobb barátnője.
Nekem minden kell, és azonnal! volt Mariska mindig elégedetlen Kitudja, mikor halad előre Iván, most sincs neki semmi pénze!
Iván rajongott Mariskáért, de érezte, hogy az ő érzései nem kölcsönösek, mégis reménykedett, hogy egyszer őszintén megszereti majd. Minden szép lett volna, ha egy nyári szüneten nem költözik a faluba egy pesti fiú, Szabó Tamás. Tamás, egy barátjával az ő nagymamáját látogatta; eleinte lenézte az összes falusi lányt, a kultúrházban is csak unatkozott, míg meg nem látta Mariskát.
Először Mariska ügyet sem vetett rá, de amikor megtudta, Tamás jómódú családból jött, édesapja neves tanácsos a fővárosban, hirtelen minden figyelmével Tamás felé fordult. Tamás tapasztaltabb volt, szebben is beszélt, mint a falusi fiúk, virágot is gyakran hozott Mariskának olyat, amit csak virágküldéssel lehet, hiszen a faluban ilyen csokor sose terem. Mariska nagyra értékelte ezt.
Ivánnak görcsbe szorult szíve, amikor látta ezeket a csokrokat.
Szépen kérlek, ne fogadj el tőle virágot, miért hergeled így engem? szólt Mariskának.
Ugyan, miért? Ez csak virág, mi ebben a különleges?
Iván egyszer Tamáshoz is odalépett:
Ne hordj virágot Mariskának! Az én lányom, én komolyan gondolok vele mindent!
Vitájukból majdnem verekedés lett, de Iván barátai széttárták őket. Ettől fogva Mariska kerülte Ivánt, Iván is megsértődött rá.
Mariska tudta jól, Tamás csak egy hónapra jött, utána úgyis visszamegy Budapestre.
Valamit ki kell találnom, hogy magammal vigyem őt a városba, itt a faluban nincs mit várni. Méghozzá gyorsan kell lépnem! morfondírozott.
Tamást becsalni az üres házba nem volt nehéz; szülei soroksári piacra mentek, Mariska úgy szervezkedett, hogy épp ott lepjék meg őket. Apja, egy mogorva, kemény székely, haragosan toppant be, amikor mindkettőjüket félig öltözetlenül találták.
Mi folyik itt?! kérdezte morcosan.
A lány lesütötte a szemét, Tamás feszengve toporgott.
Akkor hallgass ide, Tamás! Feleségül veszed a lányomat, különben olyat kapsz, amit soha el nem felejtesz! Gyere csak velem.
Hogy miről beszéltek, sosem derült ki, de másnap az apja beültette őket a ladába, és mentek együtt jegyesnek a hivatalba. Anyja már készítette elő az indulást Pestre. Egykettőre az egész falu tele lett Mariska hírével. Ivánt megtörte a hír, de nem mutatta ki fájdalmát.
Tamás magában szidta sorsát.
Mondhattam volna, hogy ne jöttem volna ide, pont egy vidéki lány csapdájába estem, észre sem vettem, ahogyan belevittek az egészbe.
De Mariska csak a városról és boldogabb, szebb életről álmodott.
Szeretni fogom őt, gyereket is szülök neki, meglátja, hálás lesz mindezért! Csak az a kérdés, hogy fognak fogadni a szülei…
De Tamás szülei meglepően örültek, végre nem egy elkényeztetett pesti lányt vezet haza, hanem falusi, dolgos menyecskét. Mariska a négy szobás lakásban igazi otthonra talált, Tamás szülei meleg szívvel fogadták.
Jöjj be, Mariska, érezd otthon magad! fogadta őt kedvesen az anyósa, Sára, az após, Mihály bácsi csak mosolygott jókedvűen.
Mariska igyekezett, kitett magáért, főzött, takarított, igazi rendet tartott, de Tamás egyre távolodott. Gondolkozott:
A házassággal ugyan jól beugratott, de mintha tényleg hinné, hogy boldogok leszünk… No, majd meglátjuk, nem kérdez túl sokat, de a falujába nem akar visszamenni.
Tamás már arról álmodott, milyen jókat fog mulatni Pesten a haverjaival, hiszen ott bőven van barátnője is. De jött a hír, amit Mariska vacsora közben, Tamás szülei előtt közölt:
Gyermeket várok, kisbabánk lesz…
Gratulálunk, Mariska, itt az ideje már, hogy baba legyen a házban! örvendezett Sára. Tamás tudta, nincs értelme vitatkozni.
Nagy esküvőt tartottak, lakáskulcsot és bútort is kaptak nászajándékba. De Mariska látta az urán, hogy nem örül a hírnek.
Egyszer majd megszereti a fiunkat, ha világra jön, reménykedett csak még meg kell érteni, mekkora csoda ez…
Tamás azonban kedvét lelte abban, hogy éjszakánként a városban csavargott, otthon azt mondta:
A munkám miatt sokat utazom…
Mariska hitt neki, nem tudta, hogy valójában mi a “munka”. Sosem panaszkodott az anyósának, csak főzött, várt, rendet tartott a lakásban, de egyre gyakrabban gondolt vissza Iváni békére, a falura, a barátnőkre és szüleire.
Már azt sem tudta, jó döntést hozott-e, szeret-e egyáltalán a férje, Tamás mindig kitért a válasz elől. Anyósa látta, mennyire kedvtelen, s már azt is, hogy a fiuk nem az ideális férj.
A fiú születése mégis öröm volt. Tamás először meghatódott, de gyorsan visszazökkent: a baba sírása, a pelenkázás, a feleség fáradtsága mind idegesítette. Távol akart lenni mindentől.
És hamar rájött, hogy a pesti barátnők hallani sem akarnak egy házasemberről. Egyetlen kivétel volt csak, Katica, aki saját lakással, pénzzel rendelkezett, és nem akart gyereket. Odajárt, lazítani, inni, elmenekülni a családi gondok elől.
Katica, ha tudnád, mennyire zavar az otthoni rumli. A feleségem szép ugyan, de semmi városi tapasztalata, hogy is vinném őt emberek közé, mikor semmit sem ismer a világból!
Mariska egyre többször gyanította, hogy Tamásnak másik nője van. Illatos ruha, vörös rúzs a gallérról nem köszön vissza a családi életben. Egyre durvább is lett, rá is kiabált, a fiúval sem foglalkozott már. Mariska érezte: így nem lesz boldog otthon.
Az anyjának panaszolta el baját, de tőle csak ennyit hallott:
Nem kényszerítettünk, hogy Tamáshoz menj, magad választottad. Mindenki azt hitte, Ivánhoz mész. Most itt a következmény, ha nem bírod, gyere haza, de akkor örökre!
Mariska összetört, s amikor egyszer Tamás elaludt, belenézett a telefonjába, s ott olyan sms-eket talált Katicától, hogy a lélegzete is elállt. Anyósára se számíthatott:
Ha válni akarsz, tudd, mi elveszünk tőled a gyereket. Tudod, milyen kapcsolatai vannak az apámnak. Akármilyen férj is Tamás, legalább a fia mellett nevelkedhet, mit tudnál te adni a gyereknek pár forintból, végzettség nélkül?
A kisfiúk fogzott, magas lázzal sírt. Tamást csak Katicától érkező üzenetek érdekelték. Épp írta neki: “Adj altatót nekik, majd gyorsan elalszanak. Tudod, amit adtam neked.”
Tamás kiment tusolni, Mariska elolvasta az üzenetet, s megrémült: mi van, ha tényleg beadna valamiféle szert? Gyorsan felhívta Ivánt:
Iván, félek, beadhat nekünk altatót! Vigyél el innen!
Ne aggódj, nem meri, de ha alszotok, úgy is elmegy. Pár perc, s már ott vagyok.
Mariska altatta fiát, várt, majd színlelt alvást. Tamás benézett rájuk, aztán fogta kabátját, s elment. Mariska rögtön összeszedte a fiát, pár ruhát, s hívta Ivánt, aki hamar megérkezett, s a faluba vitte őket.
Másnap este Tamás hazatért, de üresen találta a lakást. Felhívta az anyját.
Nincs itt Mariska, se az unokám. Tán elmentek? Most a rendőrséget is értesítem! ijedt meg Sára.
Ne, anya, ne szólj senkinek, még örülök is, hogy elment. Elegem volt belőle! Majd megoldjuk, kérlek. könyörgött Tamás, s anyja hallgatott.
Eltelt néhány év. Iván és Mariska összeházasodtak, miután sikerült elválni Tamástól. Felnevelték a kisfiút a nagy, tágas falusi házban, s már egy újabb kisded járására várt a család. Mariska végül megértette: igazán Iván mellett lett boldog.
