Itt nincs helyetek jelentette ki az anyós, amikor én, Julianna, gyermekeimmel megérkeztem Szilveszterre a saját házamba.
Julianna megállt a kertes ház kapujánál, kezében két teli szatyorral. Az ajtót Rózsáné néni csapta ki, rózsaszín frottír fürdőköntösben abban, amit Julianna anyák napjára vett magának. Az anyós úgy nézett rá, mintha koldulni érkezett volna.
Tessék? Julianna először azt hitte, rosszul hall.
Mondtam, hogy nincs helyetek itt ismételte Rózsáné. Már mindent elrendeztünk, meghívtuk a vendégeket. Feri megengedte. Menj inkább az anyukádhoz.
Az anyós háta mögül nevetés, poharak csengése hallatszott. A nappaliból kikukucskált Zsuzsanna, a férjtestvér, pezsgővel a kezében. Rajta Julianna bézs ruhája.
Ó, Rózsáné, minek beszélsz vele? húzta el a szavakat Zsuzsanna. Menjen csak! Mi itt jól elvagyunk magunk.
Lilla, a nyolcéves lánya, megrángatta Julianna kabátját:
Anya, miért nem enged be minket a nagyi?
Bence, az ötéves fia, csendben maradt, és Julianna lábához szorult.
Julianna letette a szatyrokat. Belül forró düh áradt szét. Legszívesebben üvöltött volna. De a gyerekekre nézett, vett egy nagy levegőt.
Várjatok meg a kocsiban, mindjárt jövök.
Rózsáné néni utánakiáltott:
Úgy van! Menjetek innen!
Julianna beültette Lillát és Bencét hátsó ülésre, bekapcsolta a mesét, lezárta az ajtót. Lilla értetlenül nézett ki az ablakon, de Julianna a kezével jelezte: minden rendben lesz.
Ezután elővette a telefonját, tárcsázta Gyulát, a lakópark biztonsági főnökét.
Jó estét Gyula. Idegenek vannak a házamban. Feltörték a zárat, jogtalanul bementek, agresszívan viselkednek, nem engednek be. A gyerekek félnek. Kérem, segítsen!
Julianna, biztos jogtalan a behatolás?
A ház tulajdonosa én vagyok. Senkinek nem adtam bejárási engedélyt. Kérem, jegyezzék fel a szabálysértést!
Értem, indulunk.
Julianna letette a telefont. Ránézett a házra kétszintes, nagy ablakokkal. Ő választotta a burkolatokat, tapétákat, csillárokat. Feri mindig csak legyintett: intézd, ahogy akarod, nincs időm. Alig élt ott, nyáron párszor eljött, aztán visszautazott Budapestre.
De Julianna minden hétvégén szépítgette azt az otthont. A sajátját. Az egyetlen helyet, ahol nem szóltak neki, hogy te mindent rosszul csinálsz.
Három hónappal ezelőtt véletlenül látta Feri és anyja közös üzeneteit: Anya, megint a határokról beszél, már elegem van a panaszából. Jó, hogy a házat rá írtuk, különben már rég elköltöztem volna.
Akkor Julianna megértette. Nincs szükség vitára. Csak rendesen kell távozni.
Egy régi Suzuki gördült be csendben. Julianna ment elsőként a házhoz. Mögötte Gyula és Tamás, az egyik őr.
Rózsáné a nappaliban ült az asztalnál. Mellette Zsuzsanna és három vendég, pezsgőspohárral. Az asztalon sült pulyka, saláták, hidegtál. Az anyós megmerevedett, amikor a meny mögött meglátta a két egyenruhást.
Ez meg mi? Julianna, te őrökkel jöttél?!
A fiam megengedte! Feri adta a kódot! Rózsáné felpattant, a szék hangosan csődült.
Julianna előrelépett, lassan, határozottan mondta:
Feri nem tulajdonos. Nem itt lakik, nincs joga más vagyonát birtokolni. A ház az én pénzemből lett, nevemre vettük. A köntös önön az enyém. Zsuzsanna ruhája is. Minden engedély nélkül elvették. Van öt percük távozni. Ellenkező esetben jegyzőkönyvet íratok jogtalan behatolásról.
Zsuzsanna rákiabált:
Mit képzelsz magadról?!
Felindultan Julianna felé lépett, de Gyula elkapta a csuklóját.
Engedj el!
Tulajdonos elleni támadás bűncselekmény szólalt meg Gyula nyugodtan. Nyugodjon meg.
A vendégek azonnal kapkodni kezdték a kabátjaikat. Senki nem akart újabb botrányt. Rózsáné hangosan sírt:
Kígyó vagy! Úgy szerettem, mint a sajátomat! Te meg kitettél minket a hidegbe Szilveszterkor! Szívtelen!
Az orosz salátát vigyék, a pulykát is el lehet vinni. Minden más marad.
Te barom! Zsuzsanna ledobta a ruhát, felkapta a pulcsiját. Az anyós letépte a fürdőköntöst, Julianna elé hajította.
Mind kifelé mentek némán. Zsuzsanna cipelte az orosz salátát, Rózsáné a pulykát. Vendégek eltűntek hamar.
Julianna kikísérte őket a kapuig. Nézte, hogyan pakolnak a régi Polski Fiatba. Zsuzsanna kiabált valamit, de nem hallatszott. Rózsáné az arcát eltakarta.
Julianna bezárta a kaput. Gyula ráköhintett:
Ha kell, csak szólj. Többet nem engedjük be őket.
Köszönöm.
Az őrök elmentek. Julianna ott állt a kapunál, belül reszketett minden, mégis megkönnyebbült volt. Mintha évekig tartott volna valamit, most végre letehette.
A gyerekek a kocsiban ültek. Lilla, meglátva anyát, kérdezte:
Bemehetünk most?
Persze.
Bence futott a házhoz. Lilla kézen fogta Juliannát:
Nagyi visszajön még?
Nem.
Lilla bólintott. Okos kislány. Mindent megértett, amit kimondani sem kellett.
A házban Julianna elkezdte elpakolni az asztalról. Lilla segített, Bence kivitte a tányérokat.
Mikor tiszta lett a nappali, Julianna hívta Ferit. Hosszan csörgött, háttérzajban zene, hangok.
Halló, mi van? Épp céges bulin vagyok.
Anyád és húgod a lakópark bejáratánál ülnek az út mellett. Vidd el őket. A budapesti lakás kulcsát hagyd az asztalon. Kilencedikén beadom a válópert.
Csend. A zene elhalkult Feri távozott a teremből.
Mi? Válás?
Teljesen normális. A ház az enyém, a kocsi is. Nincs mit osztani.
Julianna, megőrültél? Anyám ünnepelni jött hozzád, te meg kitetted őket a hidegre?
Anyád azt mondta: Itt nincs helyetek. A gyerekek előtt. A házam ajtajában, amit a saját pénzemen vettem. Az ő köntösömben és a te húgod az én ruhámban. Be sem engedtek, vendégeket hívtak, ahogy csak akarták.
Mama nem gondolta át! Meg kellett volna beszélni, nem rögtön őrökkel meg cirkusszal!
Tíz éve magyarázok, Feri. Magyarázom, mennyire rosszul esik, ha rám szól vagy a gyerekeimet bírálja, anyának minősít. Te mindig csak azt mondod: Tűrj!
De hát az én anyám! Ő már idős!
Ötvennyolc éves. Tud lakást bérelni és külön élni. Ahogy én is! Julianna szünetet tartott. Három hónapja írtad neki, hogy eleged van belőlem, és jó, hogy a házat rám vettük, különben már elmentél volna.
Csend. Hosszú.
Csak dühből írtam
Nem számít. Elfáradtam, Feri. Elfáradtam, hogy meg kell magyaráznom, jogom van élni. Vidd az anyádat, menjetek, ahova akartok. Nem játszom tovább.
Julianna, ez nem így megy
Pont így megy. Viszlát.
Letette. A keze már nem remegett, belül csak üres volt nem a veszteség, hanem a szabadság.
Lilla a kanapén ült, anyát figyelte. Bence autókkal játszott, fél szemmel rájuk.
Anya, apa már nem fog nálunk lakni?
Julianna mellé ült:
Valószínűleg nem.
Azért találkozik velünk?
Természetesen. Ti vagytok a gyermekei.
Lilla eltűnődött. Majd halkan:
Nem szeretem, amikor nagyi jön. Mindig mondja, hogy rosszul csinálom a házi feladatot. Meg hogy kövér vagyok.
Julianna összeszorította a kezét. Nem tudta.
Miért nem mondtad?
Te már így is annyit aggódsz. Nem akartam tovább nehezíteni.
Julianna szorosan magához ölelte.
Bocsáss meg, hogy eddig nem védtelek.
Ma megvédtél Lilla Julianna vállára hajtotta fejét. Láttam.
Bence odabújt, Julianna térdére mászott:
Anya, felkapcsoljuk a karácsonyi égőket?
Julianna elmosolyodott:
Persze.
Felkapcsolta a fényeket. Kivett egy csomag túróstésztát, felrakta főni. Lilla uborkát szeletelt, Bence kitette az asztalra a tányérokat, nyelvét kidugva koncentrált.
Éjfélkor kimentek a teraszra. Az ég fekete volt, a csillagok ragyogtak. Távol tűzijáték pukkant, de itt csend volt. Csak ők hárman.
Boldog új évet, anya mondta Lilla.
Boldog új évet, gyerekek.
Bence ásított:
Alhatok a kanapén?
Alhatsz.
Visszamentek. Bence bealudt, Julianna betakarta. Lilla leült mellé, könyvvel, de inkább csak nézett maga elé.
Anya, most már jobb lesz?
Julianna mellé telepedett:
Nem tudom, hogy lesz. De soha többé nem mondja senki, hogy feleslegesek vagyunk, hogy el kell menni. Ez a mi otthonunk. Itt mi vagyunk az urak.
Lilla elmosolyodott:
Akkor jó lesz.
Julianna megsimogatta. Bence már aludt. Lilla becsukta a szemét.
A telefon rezgett. Feri sms-e: Mama sír, mondja, hogy szúró a szíve. Felfogod, mit tettél? Zsuzsanna mondja, hogy megszégyenítetted őket. Idegenek előtt. Hogy tehetted?
Julianna nézte a kijelzőt. Régebben megijedt volna, magyarázkodott, elnézést kért volna és nem aludt volna egész éjjel.
Most egyszerűen blokkolta a számot. Nem akart több üzenetet. Nem volt bűntudata amiatt, hogy végre kiállt magáért.
Írt az ügyvédnek: Marina, boldog új évet! Kilencedikén találkozunk. Kérem, készítse elő a válást.
Válasz: Julianna, minden rendben lesz. Pihenjen.
Julianna odalépett az ablakhoz. Kinn a hó fehér volt, tiszta. Befedte a földet.
Holnap felhívja a munkát. Aztán az ügyvédet. Beadja a válópert. Elkezdi az életet ahol nem kell magyarázkodnia azért, mert létezik.
Nem tudta, milyen lesz tovább. Lesz-e nehéz. Egyet biztosan tudott: soha többé nem mondja neki senki, hogy számára nincs hely.
Mert hely van. Saját, kiérdemelt. És nem adja oda senkinek.
