Itt most fog élni Diána, nyilatkozta András, miután visszatért a nyaralásról.
Ma különleges nap volt.
András a nyaralásáról jött vissza. Két hétig nem volt otthon a Balaton partjára, Siófokra ment kikapcsolni mindenből, ahogy ő mondta. A munkából, a városból, s talán a házasságából is egy kicsit. Réka nem vádolta. Fáradt az ember, hadd pihenjen egy kicsit.
Ő maradt otthon a munka, a teendők, s a lakás rendbetétele is ráhagyott. Kiköpöpte az ablakokat, átnézte a szekrényeket, a erkélyt is rendbe tette. Minden azért, hogy amikor a férj visszatér, lássa: otthon meleg és kényelmes.
A bejárati ajtó becsapódott.
András? szűkült elő a konyhából, miközben a kötényt törölte.
A férfi a hallban állt, napbarnított, pihent. Kézben egy bőrönd és egy táska, benne némi szuvenírral. Mosolygott, de valami furcsán volt benne.
Szia mondta, miközben levette a sportcipőt.
Hogy telt a kirándulás? kérdezte Réka, közelebb lépve. Át akarta ölelni, de már elmenekült a szobába.
Nagyon jó volt válaszolta a bejárat mögül. Nap, víz, jó emberek.
Réka lekapcsolta a tűzhelyet, meghívta a férjet vacsorára.
András leült az asztalhoz, csendben evett, szemét nem emelte.
Mi a fene? kérdezte Réka óvatosan. Valami történt?
András letette a villát, ránézett, majd így szólt:
Réka, itt most Diána fog élni.
Réka megdermedt.
Mi?
Diána. Megismerkedtem vele Siófokon. Kicsit bajban van, maradt otthon nélkül. Ideiglenesen meghívtam őt.
Te sikította Réka szavak nélkül. Meghívtál egy idegen nőt a lakásunkba?
Nem idegen, mondta nyugodtan András. Barátok lettünk. Jó ember, meg fogod érteni, ha találkoztok.
Értsek? kérdezte Réka.
Kicsit ne bonyolítsd, ez csak átmeneti! Pár hét, maximum egy hónap. Addig, amíg munkát nem talál, és saját lakást nem bérel.
Réka szemei nem ismerték már férjét. A hét évek alatt együtt épített otthont, megígérte, hogy mindig mellette lesz. Most azt mondta, hogy egy ismeretlen nőt hoz be a házba, és Rékának kell elfogadnia.
Mikor érkezik? kérdezte halkulva.
Holnap reggel válaszolta András.
Réka felállt az asztaltól, lemosott tányérokat, a kézét remegve.
Odabent hideg, sötét, ijesztő hullám kavarogott.
Diána tíz óra körül érkezett.
Két bőrönddel és egy hatalmas válltáskával. Világos bőr, fényes haj a válláig, fehér mosoly. A farmerja szorosan körülölelte az alakját, nyakán aranylánc csillogott.
Réka a folyosóban állt, miközben András segített a vendégnek leveszni a kabátját, gondosan felvette a cuccait, mosolygott.
Gyere be, kényelmesen elhelyezkedj mondta András. Réka, ez Diána.
Szia! nyújtotta Diána a kezét. Erős szorítás, magabiztos. Köszönöm, hogy befogadtál. Nem maradok sokáig!
Réka bólintott.
A szoba itt van nyitotta ki András a kis szobát a nappali mellett. Kanapé kinyitható, tiszta ágynemű. Ha kell, szólj.
Ó, minden rendben! lépett be Diána, körülnézve. Otthonos! Akarsz, hogy felakasztjam a festményemet? Hangulatot adna.
Réka szíve szorult.
Persze mondta András. Érezd magad otthon.
És most jött a móka.
Diána tényleg úgy viselkedett, mintha otthon lenne, már az első naptól.
Korán kelt, még Rékánál is hamarabb. Rövidnadrágban és felsőben sétált a konyhába, kávét főzött, leült András ellenében. Beszélgettek, nevetgéltek.
Réka belépett, a társalgás elcsendesedett.
Jó reggelt mondta Diána mosolyogva. Használhatom a kávéfőződet? Olyan finom a kávéd!
Réka bólintott, elindult dolgozni.
Estére visszatérve Diána már otthon volt, a kanapén ülve, tévét nézve, lába a kanapéra hántva.
Réka, meg tudnád mosni ezt a pulcsit? kérte halkan.
Réka rámutatott a mosógépre.
Ott van, magad is mosd meg.
Diána szemei hidegebbre váltak, mosolya elmaradt.
Oké, bocsánat.
De még mindig nem vége.
Diána kezdett főzni, az összes polcot megtöltve, az edényekkel elfoglalva a tűzhelyet is.
András, kóstold meg! kiáltotta, miközben tésztát pirított. Olasz módra!
Réka a bejáratnál állt, nézte, ahogy András dicséri, de rá nem néz.
Réka, segítenél? nyújtotta a kanalat.
Nem, köszönöm válaszolta Réka, és elment a hálószobába.
Mindezek után a szomszéd nagyi, Lúcia néni, az épületben állt Rékát a lépcsőnél:
Hát mi van ez? Új vendég? Fiatal, szép? A férj a nyaralásból hozta?
Réka nyögve nyilatkozott:
Ideiglenes, barátnő.
Barátnő, mondod? szúrta Lúcia néni. Ja, a barátnők különbözőek.
Úgy érezte, mintha mindenki a fülébe suttogna, de senki sem mondaná ki hangosan.
Munkatársa a munkahelyen hirtelen megkérdezte: Hogy megy otthon? mintha a föld mélyére akarna süllyedni.
Otthon András egyre több időt töltött Diánával: filmeket néztek, késő estig a konyhában beszélgettek.
Réka próbált szót szólni:
András, talán elég lenne? Ideiglenes már három hét.
Réka, adj neki még egy kis időt. Munka, lakás keres. Nem dobhatjuk ki az utcára!
És engem?
András meglepődve nézett rá:
Mire gondolsz? Mit szólsz hozzá?
Hozzá, hogy ez az én otthonom! Nem adtam engedélyt!
Túlzottan féltékeny vagy vágta András. Diána csak barát. Te bonyolítod.
Réka rájött, hogy András nem látja a problémát, vagy egyszerűen nem akarja látn
Egy este Réka korábban hazatérve csendben nyitotta ki az ajtót, a konyhába lépve. András és Diána az ablaknál álltak, túl közel egymáshoz. András lágyan suttogott Diánának, mindketten nevetve.
András hirtelen a vállára tett kéz.
Réka megmerevedett.
Mi folyik? kérdezte.
A kettő elfordult.
Jaj, Réka! András visszahúzta a kezet. Korán vagy.
Mi folyik? ismételte.
Semmi, csak beszélgettünk mondta idegesen. Diána csendben áll, szeme a földön.
Réka a hálószobába ment, már nem bírta tovább.
Az egész éjszakát alvás nélkül töltötte, a plafont bámulva, hallgatva, ahogy András a fürdőben csörög, aztán visszamegy az ágyba, csak oldalra fordul, messze tőle.
Reggel döntést hozott.
András mondta, miközben András kávét ivott. Beszélnünk kell. Hármasban.
András felnézett.
Miről?
Mindenről. Ma este. És Diánának is.
Nézd, ne vitatkozz, csak csináld.
Este a három fő ültek az asztalnál. Réka előkészítette a terítőt.
Köszönöm, hogy meghívtál mondta Diána bizonytalanul. Nem számítottam rá.
Én sem sokat vágta be Réka. De most őszintén beszéljünk.
Nézett Andrásra, majd Diánára.
Egy kérdést teszek fel, egyenesen. És várok egy egyenes választ.
Réka, miért? kezdte András.
Hallgass! mondta Réka nyugodtan, de határozottan. Diána, te itt hogyan élsz? Bérlőként, rokonként vagy a férj második feleségeként?
Csend lett.
Diána elsápadt, András megállt egy pohárral a kezében.
Én kezdett.
Mondd el őszintén sürgette Réka. Unom már a suttogást a sarkokban, a reggeli kávékat, a dolgaim használatát, mintha te lennél a ház ura.
Réka, nyugodj meg próbálta András közbelépni.
Nem! csapott a kézzel az asztalra. A poharak csengették. Egy hónapot bírtam ezt a színjátékot!
Diána lehajtott fejét.
Nem akartam.
Mit nem akartál? hajolt elő Réka. Nem akartad itt élni? Nem akartad elfoglalni az én helyemet?
Nem foglalom el a helyedet.
Igen, foglalod!
Diána felnézett, szeme Rékára szegeződve, és így szólt:
Jól van. Akarsz igazságot? Itt van. Andrással már régóta van viszonyunk. Siófokról. Nem csak meghívtalak, hanem arra kértelek, mert szeretlek.
A szavak a levegőbe tapadtak.
Réka úgy érezte, mintha szíve összetörik.
Ez igaz? fordult Andráshoz.
András csak nézett a tányérra, majd csendben bólintott.
Igen, ez igaz.
Réka hátra dőlt a széken, keze remegve, szíve olyan gyorsan dobogott, mintha ki akarna ugrani a mellkasából.
Akkor egész hónapban hazudtál? Csak barát volt? Én csak túlkomplikálom?
Nem akartam fájdalmat okozni.
Nem akartad? nevetett keserűen Réka. Hozzád hoztad a szeretődet a házunkba! Kényszerítettél, hogy egy árboc alatt éljek! És azt mondod, hogy nem akartam?
Réka, bocsánat.
Hallgass! kiáltotta, majd felállt. Csak hallgass!
Diána is felállt:
Réka, tudom, mennyire nehéz most neked.
Nem értesz semmit! kiáltott Réka. A házomban aludtál, a fiókomat használtad, a konyhámból evettél! És te csak áldozatot játszol!
A szavak közepén Réka megfordult, és a hálószobába indult.
András követte:
Réka, beszéljünk nyugodtan.
Beszéljünk? nyitotta a szekrényt, és felvett egy ruhát. Most már beszéljünk. Vedd el a cuccaidat. És a tieidet is. Menjetek el. Mindketten. Most!
Nem tudod
Tudom! dobta a pólóját a földre. Ez az én lakásom! Én fizettem érte! Én döntöm, ki él itt!
De
Nincs de mondta Réka haraggal, fájdalommal, megvetéssel. Elárultál. És most menj el!
András tanácstalanul állt, tehetetlenül.
Réka
Azt mondtam, menj el!
Lassan kezdte összekészíteni a csomagjait. Diána csendben nézte a nyíló ajtót.
Fél óra múlva mindketten távoztak, bőröndökkel, egy festménnyel, amit Diána még nem akart felakasztani.
Az első héten Réka alig hagyta el a lakást. Ágyban feküdt, a plafont bámulta, sírt, aztán már csak feküdt. A belső üresség olyan nehéz volt, hogy nehéz volt lélegezni.
András hívott, üzeneteket küldött, de Réka nem válaszolt. Diána is próbálkozott, bocsánatkérést küldött; Réka blokkolta a számát.
Egy reggel felállt, a tükörbe nézve: sápadt, sötét karikák a szeme alatt, hajszálak szétszórva.
Elég. gondolta. Elég a fájdalom, elég, hogy mások irányítsanak.
Megmosakodott, felöltözött, kávét főzött, kinyitotta az ablakot, friss levegőt engedve be.
Új élet kezdődött.
Hónap múlva a válási papírok érkeztek. Réka aláírta őket, szívfájdalomRéka végül egyedül, de felszabadultan szelte tovább útját, miközben a Balaton hullámai már csak az emlékeiben susogtak.
