**Iskolai óra, vagy Zsófika**
Ödön Kovács a menzáról tartott hazafelé. Már a lépcső első fokára tette a lábát, amikor a lépcső alatt zörrenést hallott. Lenézett, és meglátta Bandit és Ricsit.
„Mit csináltok itt?”
„Semmit. Menj csak tovább,” intett le Bandi.
Ebben a pillanatban csengő szólt. Bandi és Ricsi kirohant a rejtekhelyükről, valamit zsebre vágva, és mindhárman egyszerre rohantak fel a második emeletre, két lépcsőfokot átugorva. Utoljára csúsztak be az osztályterembe.
Zsófika a táblára írta a dolgozat feladatait. A diákok sietve leültek a helyükre. Ödön körülnézett. Az osztálytársak susogtak, a könyveket az asztal alá dugdosták, hogy majd másoljanak.
Zsófika hirtelen megfordult, és az osztály elhallgatott.
„Ha meglátom, hogy valaki másol, rögtön egyest kap,” mondta szigorúan, miközben elpirult. Aztán ismét a táblához fordult. A susogás azonnal újrakezdődött.
Csak második éve tanított az iskolában, miután elvégezte a tanárképzőt. Fiatal volt, de ezt nagy szemüveggel és erőltetett szigorral próbálta takargatni. Mindig elpirult, ha hangosabb lett. És nagyon tetszett Ödönnek.
Az ő ötletére lett mindenki számára „Zsófika”. Idén lett a hetedik „B” osztályfőnöke. A fiúk – sőt, a lányok is – gyakran ugrándoztak, órákat zavartak. Zsófika elvesztette a fejét, ügyetlenül próbált rendet teremteni. Egyszer úgy tűnt Ödönnek, sírni fog. Akkor nem bírta tovább, felállt, és rákiáltott az osztálytársaira:
„Elég legyen! Mi a bajotok? Ő megpróbál tanítani titeket. Ha nem akartok tanulni, legalább ne zavarjátok a többieket!”
Olyan váratlan volt, hogy mindenki elhallgatott. Csak Ricsi kuncogott, és odasúgta, hogy Ödön szerelmes. Rá azonnal lesZsófika mosolyogva megfogta Ödön kezét, és azt mondta: “Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz,” majd a táblához fordult, hogy folytassa az órát, miközben a szíve melegségétől eláradt a terem.
