Adrienn halkan lépett be a békásmegyeri lakás ajtaján. Lassan vetkőzött, cipőjét levéve alig tudta visszafogni a fájdalmas sóhajt az új, drága cipők feltörték a lábát.
Hát ilyen hamar hazaértél? Meguntad? Unalmas volt az esküvő? bukkant fel az előszobában az édesanyja, Margit.
És te miért nem alszol? Csak azt várod, mikor érek haza? vágott vissza ingerülten Adrienn.
Margit összehúzta vékony ajkait, szótlanul visszament a szobába. Adriennben bűntudat támadt. Tudta, hogy anyja miatta nem alszik, aggódva várja, híreket akar, ő meg csak udvariatlan volt vele. Utána ment, leült mellé a kanapéra és átölelte.
Ne hízelegj most. Ha nem akarod, ne mondd el. Majd úgyis meghallom mindent Orsolya anyjától.
Bocsánat, anyu. Fáradt vagyok, a lábam is sajog. A vendéglő pompás volt, vagy ötvenen biztosan, hangos, vidám, de Orsolya a menyasszonyi ruhában tündökölt, a vőlegénye pedig egy filmbe illő szépfiú sorolta Adrienn.
Akkor miért jöttél el olyan korán? vágott közbe Margit.
Anyu, mindenki ott olyan fontoskodó volt, mint a pocakos pulykakakasok. Nem igazán az én világom. Meg különben is, holnap is hajnalban kelek.
Hova sietsz vasárnap reggel? csodálkozott Margit, élesen Adriennre nézett.
Holnap elmesélem. Most lezuhanyzom felelte, megpuszilta anyját az arcán, és elvonult átöltözni.
Undorral dobta a kisestélyit az ágyra, az ő szerény ruhája jelentéktelennek tűnt a többi vendég pompás darabja mellett. A forró zuhany alatt a hátát dörzsölte; érezte még mindig a táncpartnerének az izzadt, vastag ujjai nyomát.
Azután azért végig kellett táncolni vele hiába próbált szabadkozni, az a nagydarab férfi erőszakosan magához húzta, összenyomta a nagy hasával.
A cipő szélétől a lába is sajgott, alig várta, hogy vége legyen a számnak.
Utána az asztalánál telepedett le mellé a férfi, ontotta a pálinkát, türelmetlen udvarlással. Senkit sem érdekelt Adrienn magánya, a régi barátnője teljesen lefoglalta a menyasszonyszerep és a férje.
Néhányszor vette csak észre, hogy valaki rápillant de az a férfi, aki tetszett volna neki, nem tett semmit, hogy megszabadítsa a tolakodótól.
Adrienn végül a mosdóra hivatkozva kisurrant, rendelt egy taxit, és hazament.
Nem, magának nem akar ilyen esküvőt. Az egész olyan mesterkélt, színpadias volt ő csak tömegdíszlet, egy arctalan statiszta.
Hiába feküdt le, sokáig nem jött álom a szemére. A feje tele volt még a zenével, beszélgetéssel, pohárcsengéssel, nevetéssel Eszébe jutott az a titokzatos férfi.
Bárcsak ő kért volna fel táncolni, nem az az izomtömeg De nincs értelme ezen gondolkodni! mormogta magában Adrienn, oldalra fordult és végre elaludt.
A langyos szeptember után fázós, esős október köszöntött be. Orsolya visszatért a nászútról, és meghívta Adriennt, hogy mesélhessen neki az új életéről.
Adriennt is érdekelte, hogyan élnek a tehetősek, de ajándék nélkül mégsem illik menni. Óra után betért a Hauer cukrászdába, és vett Orsolyának pár kedvenc krémest. Amikor kilépett, majdnem összeütközött egy férfival az ajtóban az visszahúzódott, udvariasan átengedve Adriennt.
Maga az, ugye? szólalt meg hirtelen a férfi.
Adrienn felnézett, és döbbenten ismerte fel az ismeretlent az esküvőről. Meg sem tudott mozdulni a meglepetéstől.
Jöjjön, mert feltartjuk a sort nevetett a férfi, kézen fogta és odébb vezette Adriennt.
Ön úgy lelépett az esküvőről, mintha Hamupipőke lenne. Még bemutatkozni sem tudtam! mutatta a hófehér fogait nevetve.
Csak a cipőmet nem hagytam ott vágta vissza Adrienn, végre elmosolyodott ő is.
Hazafelé tart? Szívesen hazavinném ajánlotta a férfi.
Nem, a barátnőmhöz megyek, tudja, a menyasszony. És ön? kérdezte Adrienn.
Olyan öröm ez a váratlan találkozás, hogy akár az összes krémest feladom érte felelte, rápillantva a dobozra. Gyere, szállj be, én viszlek mondta, és Adrienn karját finoman ölelve a terepjárójához vezette.
Soha nem ült még ilyen hatalmas, fényűző autóban de egyszerűbb kocsiban sem sűrűn. A férfi magabiztosan vezette, meg sem kérdezte a címet. Adrienn lassan gyanakodni kezdett.
Tudom, hol lakik a barátnője mondta végül. Az ő férjével üzlettársak vagyunk, jó barátok magyarázta, amikor Adrienn zavarát észrevette.
Útközben beszélgettek a férfi bemutatkozott: Gábor, elvált, van egy vizslája
Gazdag, jóképű, sikeres, szimpatikus anyu álma gondolta Adrienn magában.
***
Miért jöttél ilyen későn? Már aggódtam érted fogadta Margit, mikor Adrienn belépett az ajtón.
Orsolyánál jártam. Na, ahogy most él… kezdte mesélni anyjának az új házat, Orsolya csodás, bronzbarnára sülve, őszi eső ide vagy oda.
És hogy jutottál ki oda? Azok a Koldusvölgyben laknak, nem? jegyezte meg Margit, ahogy a városban becézték a gazdagok sok-sok házát.
Egy ismerős vitt ki felelte Adrienn. Már bánta, hogy alkalmat adott anyjának újabb faggatózásra.
Az esküvőn találkoztatok? Ugye közülünk való? Megadtad a számodat neki?
Igen, anyu, bele is írtam a kezébe, többször rákérdezett mondta ingerülten Adrienn.
Minek vagy ilyen dühös? Elvégre egy jól menő férfi felfigyelt rád, te meg még durcás is tudsz lenni mondta Margit.
Nem voltam durcás, odaadtam neki a számomat. Elég volt már a kihallgatásból? csattant fel Adrienn.
Mi bajod? Minek idegeskedsz?
Elegem van ebből az örökös kérdezősködésből! Ennyire szeretnél már megszabadulni tőlem? forrt fel Adrienn.
Kérlek, ne beszélj butaságokat! Azért törődöm veled, hogy jó férjed legyen olyan, mint Orsolyának. Nehogy egy nincstelen orvostanhallgató jusson neked! Akarsz te örökké nélkülözni?
Mikor is nélkülöztünk mi? szűkült össze Adrienn szeme.
Ez csak költői túlzás volt De mondd, igazán nem szimpatikus neked?
Anyu, hagyd abba! Nem akarok egyelőre férjhez menni.
Megcsörrent Adrienn mobilja pont jókor, hogy elkerülje az újabb veszekedést. Gábor hívta.
Nem tudtam várni, úgyhogy rögtön felhívtalak. Mit csinálsz vasárnap?
Semmi különöset, készülök az óráimra hétfőre.
Egész nap? Gyönyörű idő lesz. Menjünk ki lovagolni! Ültél már lovon? Nem? Akkor érted jövök tizenegykor!
Adrienn igent mondott, észre sem vette, mikor váltottak magázódásról tegeződésre.
A falura emlékezett a nagyapja öreg hátasaira, mindig félt közel menni hozzájuk. A vasárnapi lovaglás új élményeket adott neki Gábor figyelmessége lassan egy másik világba vezette be őt: a pénz, a kapcsolatok, a lehetőségek világába.
Tudott úgy beszélgetni, hogy nem lehetett neki ellent mondani, előtte minden ajtó kinyílt. Adriennnek hízelgett ez a figyelem, főleg egy nála idősebb férfitól.
A következő hétvégén Gábor váratlanul becsöngetett hozzájuk, virággal és tortával.
Adrienn szégyellte a kis panellakásukat, a kifakult szőnyeget, az elsötétedett tapétát. De Gábor mintha észre sem vette volna. Nevetett, tréfált, türelmesen hallgatta Margit minden meséjét.
Még hozzátette, hogy gyermekkorában ők is ilyen szeretetteli otthonban éltek. Margit elérzékenyült:
Nem is férfi, hanem egy álom! Ha megkéri a kezed, ugye nem utasítod vissza? nézett Adriennre reménykedve.
Úristen, anyu, csak néhányszor találkoztunk! Milyen ajánlatról beszélsz? háborodott fel Adrienn.
De karácsony előtt Gábor tényleg megkérte a kezét, és egy gyémántgyűrűvel lepte meg őt.
Istenem, végre nyugodt szívvel halhatok majd meg! mondta Margit, a szívére szorítva a kezét, Adrienn meg csak fogta a fejét.
Az esküvőt március legelején tartották egy dunakanyari vendégházban. Kint az ereszen a jégcsapok csilingeltek, a nap már melegen sütött, s a levegőben érezni lehetett a tavasz, a remény és az új élet illatát.
Adrienn kikötötte: minden legyen visszafogott, nem akar kirakat-cirkuszt. Gábor belement. Az esküvő után Adrienn hozzá költözött.
Végre lesz kivel beszélgessek ujjongott Orsolya. A férjem barátnői csak arról tudnak dumálni, hogy milyen márkás táskájuk van, vagy mikor mennek Londonba vásárolni. Biztos nem olvastak életükben egy könyvet sem.
Újra közel laktak egymáshoz. Orsolya már a hatodik hónapban volt.
Ám Gábor sehová nem engedte Adriennt egyedül. Minden reggel a sofőr vitte az egyetemre, délután érte jött.
Egy nap elmaradt egy előadás, Adrienn gyalog indult haza gyönyörű tavaszi nap volt, a rügyek már majdnem kifakadtak. Az úton összeakadt Zoltánnal, egy csoporttársával beültek egy kávéra. Adriennnek annyira hiányzott már a közvetlen beszélgetés.
Hiszen bőven volt már mindene, csak társasága nem. Egy ideje a csoport is elzárkózott tőle.
Elgondolkodtál valamin? kérdezte Zoltán.
Ideje mennem felelte Adrienn, mogorván felállva.
Vigyázz, ne irányítson túlságosan! szólt utána Zoltán.
Nem de tényleg mennem kell sietett ki Adrienn, otthon Gábor már várta.
Hol voltál?! kérdezte hűvösen.
Egyetemen
Ne hazudj! Tudom, hogy elmaradt az óra, nem szóltál a sofőrnek! Miért? Hogy találkozz a szeretőddel?
Nem a szeretőm! Együtt tanulunk jött zavarba Adrienn.
Gábor sosem beszélt még vele ilyen kemény hangon; jégként szúrtak a szavai.
Csak beültünk egy kávéra! Ebben mi a rossz? próbált menteni Adrienn, de csak magyarázkodott.
Te már az én feleségem vagy. Nekem sok az irigyem, ellenségeim, akik csak arra várnak, hogy hibázzak! Nem hozhatsz szégyent rám!
Attól, hogy beszélgettem egy csoporttárssal? háborodott fel Adrienn.
Nem érted?! ugrott fel Gábor, közeledett felé.
Ne beszélj így velem! hátrált Adrienn.
Nem engedlek el tőlem! sziszegte a fogai közt Gábor, vasmarokkal megragadta a karját. Ha nem engedelmeskedsz
És? Bezársz? Ha orvos leszek, minden betegemben riválist fogsz látni? próbálta kiszabadítani magát Adrienn, de már nem érzett fájdalmat csak csönd lett a fejében.
Később észlelte: Gábor beszél, ajkai mozognak, de csak a vér sós ízét érezte a száján, ahogy a durva ütéstől felszakadt az ajka.
Érted már? hallotta tompán Gábor hangját.
Igen mondta tétován.
Egy újabb pofon érte, ugyanarra az oldalra, a fájdalomtól elsötétült minden. Elájult.
Amikor magához tért, Gábor már nem volt ott. Az egész teste rázkódott a sírástól. Kimászott a folyosóra föl a hálóba hasra vetette magát az ágyon, és sírt.
Később jeget akart keresni, de a hálószoba ajtaja zárva volt. Nem is vette észre, mikor zárta rá Gábor.
Reggelre az arca teljesen felpüffedt, a szája lüktetett. Gábor nem jött be hozzá, még a telefonját is elvette.
Adrienn csapdában volt, mint egy madár a kalitkában. Dél körül érkezett a házhoz a takarítónő. Adrienn rábeszélte, hogy engedje ki; a kulcs az ajtóban volt. Amikor a takarítónő meglátta Adriennt, elborzadt.
Mit csinál majd velem, ha kiengedtem magát? remegett a hangja.
Mondja neki, hogy kicseleztem, kiküldtem vízért, aztán elszöktem kérlelte Adrienn.
Legalább a kapucnidet húzd a fejedbe, fedd el az arcod! szólt riadtan az asszony.
Adrienn megköszönte, majd elkullogott. Otthonig kerülgette az embereket aki meglátta, elfordult, megijedt tőle. Margit csak sikítozott a látványától.
Hogy lehet ez?! Pedig olyan rendesnek tűnt! Bocsáss meg, kislányom, én csak jót akartam De mi van, ha idejön?! Ezek a lakásajtók egy rugdalással betörhetők!
Ne butáskodj, anyu
Adriennnek minden mindegy volt rosszabb már nem lehet , de mégis felhívta Zoltánt. Zoltán, aki az utolsó évben mentőzött, ellátta a sebeit, hívott orvost, és jegyzőkönyvet vetetett fel róla.
Lefényképezte Adrienn arcát, elküldte Gábornak: Ha még egyszer megpróbálod bántani, ezek nyilvánosságra kerülnek!
Gábor többé nem jelentkezett. Csak két hét múlva, amikor a duzzanat leapadt, Adrienn vissza tudott menni az egyetemre.
A válást gyorsan kimondták. Nyáron, az államvizsgák után Adrienn és Zoltán leültek egy kávéra. Egyszer csak Gábor ment el mellettük.
Nem látta meg Adriennt, teljesen lekötötte az új, fiatal barátnője. Amikor Gábor kiment a mosdóba, Adrienn odaült a lányhoz.
Nézze, vigyázzon vele, vagy inkább meneküljön! Borzalmas dolgokra képes Ha nem csinál mindent úgy, ahogy akarja, abból baj lesz!
Maga kicsoda? kérdezte bizalmatlanul a lány.
Az ex-felesége. Kérem, ne áruljon el neki semmit mondta Adrienn, és gyorsan távozott.
Az üvegajtón keresztül figyelte, hogy Gábor visszatér, faggatja a lányt. Az vállat vont, ártatlanul. Nem mondta el sóhajtotta megkönnyebbülten Adrienn.
Miért kellett beszélned vele? háborgott Zoltán az utcán.
Ha nekem időben szóltak volna, sose mentem volna hozzá. Mindenki hallgatott, senki nem mondta el Még Orsolya sem! válaszolta Adrienn.
Ezután új városba költöztek. Zoltán sebész lett, Adrienn kardiológus. Fiuk született. Margit soha többé nem kotyogott bele a lánya életébe.
Egyszer Adrienn a fodrásznál várakozva elolvasta a Népszava egyik régebbi számát, amelyen nagy betűkkel ezt olvasta: Bűnbe esett nagyvállalkozó, Gyárfás Gábor végzett a feleségével!
Az ablak előtt Zoltán sétált babakocsival. Istenem, milyen jó, hogy mellettem van. Milyen boldog vagyok, hogy van egy Dánielünk, anya is egészséges Pénz?! Csak annyi kell, hogy ember tudjak maradni! gondolta Adrienn.
Parancsolj, kész vagyunk! szólt rá a mosolygós fodrásznő, és Adrienn új hajjal, új reménnyel indult haza.
