Eszter az ablaknál állt, és nézte, ahogy a sűrű budapesti hó szelíden hullik a városra. A telefonbeszélgetése a férjével már a végéhez közeledett egy hétköznapi, megszokott hívás, amiből számtalan volt tizenöt év házasságuk alatt. Gábor, mint mindig, beszámolt a üzletéséről Debrecenben: minden rendben, a megbeszélések terv szerint mennek, három napra rá jön haza.
“Rendben, édesem, akkor majd beszélünk,” mondta Eszter, és már éppen el akarta venni a telefont a füléhez, de valami megállította. A vonal túlsó végén tisztán hallott egy fiatal, dallamos női hangot:
“Gábikám, jössz már? Megtöltöttem a kádat”
Eszter keze megfagyott a levegőben. A szíve egy pillanatra leállt, aztán úgy kalapált, mintha ki akarna törni a mellkasából. Gyorsan visszanyomta a telefont a füléhez, de már csak a tárcsahangot hallotta Gábor már letette.
Lassan leereszkedett a karosszókába, úgy érezte, mintha a lábai alól kicsúszna a talaj. Az agyában káosz uralmában forgolódtak a gondolatok: “Gábika Kád Milyen kád az üzleti úton?” Emlékei közé kellletlenül belekeveredtek a múlt hónapok furcsa jelzései: a gyakori utazások, az esti hívások, amiket Gábor mindig a erkelyen fogadott, az új parfüm, ami hirtelen megjelent a kocsijában.
Remegő ujjakkal kinyitotta a laptopot. A férje emailjébe bejutni nem volt nehéz a jelszót még abból az időből ismerte, amikor közöttük még a bizalom és a becsületesség uralkodott. Repülőjegyek, szállásfoglalás Nászutas luxusszoba egy ötcsillagos debreceni szállodában. Kettejüknek.
Az emailek között fennakadt egy levélváltásra is. Virág. Huszonhat éves, fitness edző. “Drágám, nem bírom tovább. Azt ígérted, hogy három hónapja elválsz. Meddig kell még várnom?”
Eszter rosszul lett. Szemében felvillant a kép az első randijukról Gáborral akkor ő még csak egy egyszerű üzletkötő volt, ő pedig egy kezdő könyvelő. Együtt spóroltak az esküvőre, egy kis albérletben éltek. Örültek, ha egy-egy kis siker ért őket, és támogatták egymást a csalódásokban. Most ő a cég kereskedelmi igazgatója, ő pedig ugyanannak a vállalkozásnak a főkönyvelője, és közöttük egy tizenöt éves szakadék tátong, amit egy huszonhat éves Virág töltött ki.
A szállodai szobában Gábor idegesen kóborolt fel-alá.
“Miért tetted ezt?” hangja remegett a dühtől.
Virág a széthajtott selyemköntösében hevert az ágyon, hosszú, világos haja szétterülve a párnán.
“Mi ebben a nagy dolog?” nyújtózott, mint egy jóllakott macska. “Magad mondtad, hogy el akarsz elvál
