Katalin, kicsi, ki vágja úgy az uborkát a salátába? Nem kockák, hanem valami kavicsok! Hogy lehet azt a szájba teszni? A férfiaknak, egyébként, nincsenek vasból a rágóizmok, nekik kedvességre, gondoskodásra van szükségük Zsuzsanna Pál állt a lámpás fölött, miközben Katalin rohanva befejezte a híres magyar salátát.
Katalin olyan erősen szorította a kést, hogy a csuklója fehérre vált. A vendégek érkezése előtt még csak harminc perc maradt, a szülőanyója, aki két órával korábban segítségért jelent meg, csak a konyhában járkált, fűszerek tégelyeit cserélgette, és minden egyes mozdulatot kommentálta.
Zsuzsanna Pál, ez egysaláta. Minden össze keveredik. Gábor szereti, ha a zöldségek tapintása megmarad, ne legyenek kőzetek válaszolta Katalin, próbálva nem emelni a hangját.
Á, ne is róld el nekem Gábort! Őt neveltem, harminc éven át etettem. Mindig is szerette, hogy minden apró és szép legyen. Nem akarja, hogy bántsd, csak nem akarja megbántani. Ő nálunk igazi finomfiú, a nevelésem tette ezt. És tegnap megláttam, hogy a ingje gyűrűs volt, amikor betért hozzám. Szégyen, Katalin, egy asszonynak kell gondoskodnia, hogy a férj fényes legyen.
Katalin mélyen sóhajtott, és letette a kést.
Hét óráig dolgozom, Zsuzsanna Pál. Gábor hatkor jön haza. Neki is van keze, meg a vasaló a pulton áll.
A szülőanyó szinte szívedbe szorította a kezét, amelyen egy hatalmas jáspisköves medál csillogott.
Kezek! A férfi feladata a megélhetés. A kényelem, a háztartás, a tisztaság a nő szent kötelessége. Ha nem megy, talán fel kell mondani a munkát? Vagy korán kelni? Én ötébb reggel felkeltem, hogy friss palacsintát süssek a férjemnek a műszak előtt. És te? Félkész termékeket nyomsz be?
Naponta főzök mondta Katalin. És most elnézést, ki kell vennem a húst a sütőből.
Az ebéd feszült légkörben zajlott. Gábor, Katalin férje, a tányérba merülve próbált minél kevésbé észrevenni a feszült levegőt. Ő inkább a strucctechnikát részesítette előnyben: ha a fejet a homokba (vagy a levesbe) rejtjük, a konfliktus magától oldódik.
Zsuzsanna Pál a házi pörköltet kóstolva összarrébbélte az orrát.
Na evészhető. De a hús kicsit kemény. Kicsit ülepedt, Kati. És kevés a só. Gábor, adod a sót?
Rendben, mam, finom morcosott Gábor.
Finom? Édesebb sárgarépát sem evett, hát jó. És a padló? fordította szemeit a laminált padlóra. A sarkok sötétek. A robotod járkál, de semmi haszna! Törülközőt kell használni, kézzel! Térdre ülve! Csak így jut el a valódi tisztaság. Neked, Kati, a házhoz hideg a viszony. Hideg, mint a köztársaság. Rossz vagy a házvezető, de kérlek, a véleményedet csak a mamáddal oszd meg.
Katalin lassan letette a villát. Öt év házasság. Öt évig próbálta a tökéletes asszonyi szerepet betölteni. Főkönyvelőként dolgozott, együtt fizették a lakáshitel részét Gáborral, esténként pedig a konyhában és a szobában forgott egy másik műszak. Mosott, porszívozott, sütött, főzött, mind azért, hogy egy jószóval jutalmazzák. És a válasz: rossz házvezető.
Megnézte a férjét. Gábor tovább rágta a kaját, fejét nem emelve, mintha védené a feleségét. Megszokta már: anyja kritizál, a feleség még jobban próbál, ő csak fogyasztja az eredményt.
Szóval rossz házvezető? kérdezte Katalin halkan.
Ne vedd a szádra, kicsi intette Zsuzsanna Pál, miközben a túl száraz húst szedte. Ez tény. Vannak otthonos nők, és vannak modern karrieristák. A szűzporod is meg van, már múltkor láttam. Szemet szúr.
Rendben bólintott Katalin, szokatlanul nyugodt mosollyal az arcán. Hallottam, Zsuzsanna Pál. Köszönöm a őszinteséget.
Este, mikor a szülőanyó végre távozott, egy tál tortát magával vitte (elviszem, hogy ne romljon meg mondta). Gábor leomlott a kanapén, a tévé előtt.
Fú, milyen nap nyújtózkodott. Kati, hoznál egy teát? Van még egy szelet süti.
Katalin az ablaknál állt, a fénylő Budapesti éjszakát nézve.
Nem, Gábor.
Mit? Nincs süti? Anyád megette?
Nincs tea. Vagy inkább nem hozom.
Gábor meglepődve felkapta a könyökét.
Mi van? Haragsz vagy anyádra? Hadd legyen, csak öreg, csak úgy morog. Ne vedd komolyan.
Nem haragszom. Kiderült, hogy a szülőanyó azt mondta, rossz vagyok házvezető. Hogy mindent lelkül-érzelem nélkül csinálok, a húst kiszárítom, a port nem látom. Rájöttem, hogy nem akarom szenvedni sem téged, sem magam a tehetségtelenségemtől. Ha nem tudok megfelelően háztartást vezetni, egyszerűen felhagyok vele, hogy ne szégyelljek.
Gábor nevetett, azt hitte, vicc.
Oké, elég a panaszkodásból. Gyere ide, ölellek.
Katalin nem ment hozzá. Könyvet vette a kezébe, és a hálószobába ment, erősen becsukva az ajtót.
Hétfő reggel Dánielnek (Gábor) szokatlanul állt a nap. Általában frissen főzött kávé és sült szalonna illata ébresztett. A szék mögött mindig egy vasalt ing és egy elegendő zokni állt.
Ma csend volt. A konyha üres, sötét. A tűzhely hideg, mint egy elhagyott kapcsolattörés.
Kati? hallotta Gábor a hálószobából. A feleség már a tükör előtt sminket rakott. És reggeli?
A hűtőben van tojás, kolbász. A kenyér a kenyérdobozban válaszolta nyugodtan, miközben a szempillákat ecsetelte.
De te mindig főztél! Késő vagyok!
Én is késő vagyok. És ha rossz házvezető vagyok, a termékek megromlanak. Lehet, hogy a héj a rántottába kerül, vagy a kávé megég. Jobb, ha magad csinálod. A férfi megélő, meg tudja magának megtalálni a reggelit.
Gábor, szitkozódva, a konyhába rohan. A kávé kifolyt, a tűzhelyet megöntötte. A rántotta alul megég, felül nyers. Egy szendvicset kolbásszal falazott be, felöltötte a tegnapi inget, amely már nem csillogott, és dühösen, éhesen indult munkába.
Este a történet újra megtörtént. Gábor hazatérve vacsorára várt. Katalin a kanapén ült, maszkot viselve, és egy magazint lapozott.
Mit főzünk? kérdezte ő, miközben a maszk mögül szólalt meg. Én már elkészítettem a pokét lazaccal. Neked nem kell, ha nem tetszik. A fagyasztóban van készpénz mondta, és rámutatott a bolti gombócokra.
Gombócok? Egész nap dolgoztam! Bort szeretnék! Borscsot!
Borscs nehéz. Én, a tehetség nélküli személy, biztos elrontanám. Anyád azt mondta, hogy lelkületlen vagyok. A gombócot elrontani nehezebb: víz, só, tíz perc kész.
Gábor mérges lett volna, ha nem látta Katalin hideg tekintetét. Végül főzte a gombócot, mosott vele edényt is, mert Katalin azt mondta: Ha rosszul mosok, maradjon folt, mosd inkább magad jól.
Egy hét után a lakás lassan elveszítette ragyogását. A por, amit Katalin korábban két naponta törölt, most fényben táncolt. A mosogatóban egy hegy edény állt Gábor csak azt mosta, amire most szüksége volt, Katalin pedig egy tányért és egy csészét használva, azonnal tisztára törölte és a saját szekrényébe tette. A mosógépben női zokni, póló és farmer hegyét rakta fel. Katalinnak nem volt problémája a ruha: minden munkanap előtt a mosodába ment vagy otthon kézzel mossa.
Gábor megviselte magát, dühös, enyhén fogyó, csak szendvicsekből és instantból élve.
Szombat reggel a csengő szólott. Zsuzsanna Pál megérkezett, mint szokta, de most előzetes értesítés nélkül.
Nyit a kapu, gyerekek! Hoztam palacsintát, tudom, hogy megéheztetek köszönt, miközben a előcsarnokba lépett.
A tekintete a küszöbön álló cipőcsomagra esett, majd a nappaliba ment, ahol a TV-re por rakódott, valahányszer a Mosd meg feliratot írták ujjával. A dohányzóasztalon száraz tea zacskók és egy pizzakarton állt.
Jaj, de! sikított Zsuzsanna Pál, szívéhez szorítva. Mi történt? Beteg lettetek? Itt van egy csirkefarm, de igazi baranya!
Katalin a hálószobából selyemköpenyt viselve lépett ki, frissen aludt, könyvet a kezében.
Jó reggelt, Zsuzsanna Pál. Miért csarnok? Ez egy átlagos lakás, nincs profi takarító.
Profi takarító? Miről beszélsz? söprimezett, miközben az asztalra nézett, ahol a szürke filmréteg volt. Ez már higiéniai katasztrófa! Gábor, fiam, ahogy éltek?
Gábor a konyhában a kőre szárított mézeskalácsot harapta, ingje gyűrött, nadrágján folt volt.
Anyu, úgy vagyunk morcosott.
Kati! kiáltotta Zsuzsanna Pál. Vedd a törlőt! Szégyen! Most kezdődik a nagytakarítás, segíteni kell! Hogyan merészelsz a férjedet piszkosban tartani?
Katalin nyugodtan leült a székbe, keresztbe tette a lábát, és a könyvébe merült.
Nem, Zsuzsanna Pál. Nem veszem fel a törlőt. Ön mondta múlt vasárnap, hogy rossz házvezető vagyok. Nem tudok úgy mosni, ahogy kell. Elfogadom a kritikát, ezért nem veszem vissza, amit nem tudok.
Te szórakozol? felháborodott a szülőanyó. Én csak segíteni akartam!
A tanulás véget ért. Kivágott a vizsgából.
Gábor! Mondd el neki! kiáltotta a nagymama.
Gábor a feleségre, a szülőanyóra, aztán a szennyes edényre nézett.
Anyu, mit mondjak? Mindig csak a nem így és a nem úgy van. Így haragszom.
Nem haragszom, Gábor javította Katalin. Optimalizáltam a folyamatokat. Ha a munkám értékelése nulla vagy negatív, logikus leállni.
Zsuzsanna Pál vérvörösre vált.
Ah, így? Akkor én magam takarítok! Ha a menye nem tud, a anyának kell megmentenie a fiát!
Elkapta a kabátját, egy törlőt ragadva rohan a konyhába. A következő három órában a lakás zúgott: porszívó, felmosó, minden egyes foltot megjegyezve.
Katalin eközben békén ittázott, kávét főzve magának, figyelmen kívül hagyva a szavazásokat.
Gábor próbált segíteni, de csak csipkedte: Ne zavarj!, Hová mész?, Előbb ennél, hoztam egy csirkét.
Este a lakás ragyogott. Zsuzsanna Pál, izzadt, vörös arccal, a kanapéra dőlt.
Víz nyögte.
Katalin egy pohár vizet és egy tablettát hozott.
Köszönöm, Zsuzsanna Pál. Valóban mestert takarító vagy. Nekem sosem sikerült volna. Látja, mennyire jó, ha egy profi elvállalja a feladatot.
A szülőanyó haragos pillantást vetett rá, de már nem tudott több szót.
Nem hagyom ezt úgy suttogta. Gábor, válj el tőle. Nem szeret téged. Lusta, önző vagy.
Gábor az ablak felé nézett, jóllakott, a lakás tiszta, de hányingerrel. Látta, mennyire nevetséges ez a helyzet, és tudta, hogy anyja elmegy, ő marad KatalVégül Katalin és Gábor egymásra mosolyogtak, megbeszélték a közös feladatok új felosztását, és a ház csendes, de meleg légkörben újra otthon lett.
