Akkoriban, réges-régen, egy szombati hajnalon ébredt Szabó Anna néni ünnepi hangulatban. Hatvan éves volt már, kerek dátum, méltó az ünnepléshez. Régóta tervezgette ezt a napot, összeírta a vendégeket, kiválasztotta a legszebb ruháját. A tükörben egy magával elégedett asszony képe tündökölt, akihez szokott, hogy minden az ő elképzelései szerint történjen.
Anyu, boldog születésnapot! András volt az első, aki megjelent a konyhában, egy kis csomaggal a kezében. Ez tőlünk, Évától és tőlem.
Éva csendesen bólintott, egy csésze kávéval a kezében a tűzhely mellett. Reggelente mindig kevés szóval élt, főleg, ha az anyósa ünnepeiről volt szó.
Ó, Andrásom, köszönöm! Szabó Anna néni látszólag boldogan fogadta az ajándékot. Reggeliztetek már?
Igen, anyu, minden rendben válaszolta András, Évára pillantva.
Éva letette a csészét a mosogatóba, szinte már érezve, mi vár rá. Az utóbbi napokban az anyós folyton feszült volt, mintha az ünnepi hangulat még több parancsolgatási jogot adott volna neki. Úgy érezte, mintha mindenki és minden az ő akaratának kellene alávetnie magát.
Éva, drágám szólította meg őt Szabó Anna néni, azzal a különös hangsúllyal, ami mindig valami utasítást jelentett. Van számodra egy kis feladat.
Éva megfordult, igyekezett semleges arcot vágni. Három év alatt, amit ebben a lakásban töltöttek, megtanulta olvasni az anyós hangját, mintha nyílt könyv lenne.
Itt a menü, készítsd el mind öt órára, nem én fogok a konyhában állni a saját évfordulómon nyújtotta át az anyós a papírt, amit gondosan összehajtott, írása egyenletes volt.
Éva fogta a papírt, végigfutott a sorokon, és érezte, ahogy összeszorul a gyomra. Tizenkét fogás. Tizenkét! Egyszerű szendvicsektől a bonyolult salátákig, forró előételekig.
Anna néni kezdte óvatosan , de ez egy egész nap munka lesz
Hát persze! nevetett az anyós, mintha ez magától értetődő lenne. Mi mást csinálna az ember egy ilyen nagy napon? Természetesen főz az ünnepeltnek! Hiszen érted, hogy rengeteg vendég jön, minden barátnőm, a szomszédok Nem szégyellhetjük magunkat!
András zavartan nézett az anyjára, majd a feleségére, érezve a feszültséget.
Anyu, nem rendelnénk valami készét? kérdezte bizonytalanul.
Mit beszélsz! háborodott fel Szabó Anna néni. Az én évfordulómon vásárolt kajával kínáljuk a vendégeket? Mit gondolnának rólam! Nem, minden házi készítésű legyen, szeretettel főzve!
Éva összeszorította a fogát. Szeretettel. Persze, más szeretetével az övével, aki egész nap a konyhában gürcöl.
Rendben mondta röviden, és kiment.
Éva! kiáltotta utána András. Várj!
Megállt a folyosón, nehéz lélegzettel. András odalépett hozzá, szégyenkezve.
Nézd, én segítenék, de tudod, hogy a konyhában csak útban vagyok Nem vagyok jó szakács.
Persze mosolygott fanyarul Éva. De az, hogy az anyád szolgaként kezel, az rendben van?
Ne beszélj így András zavartan vonogatta a vállát. Gondolj csak bele, főzni az anyámnak az ünnepén nem nagy dolog. Annyit tesz értünk, adott nekünk otthont, soha nem kért pénzt a rezsire
Éva hosszan a férjére nézett. Megemlíthette volna, hogy az anyja folyton a fejéhez vágja ezt a lakást, hogy mindig talál kivetnivalót a takarításban, vagy éppen az ő főztjében, ha családnak főz. Elmesélhette volna, hogy Szabó Anna néni minden alkalommal emlékezteti rá, hogy a vidékről hozta be a családba, mintha hatalmas kegyet tett volna. De minek? András úgyse értené meg. Neki az anyja mindig szent marad, míg az ő panaszai csak egy kényeskedő feleség hisztijei.
Jól van mondta Éva, és visszament a konyhába.
A következő órák őrült ütemben teltek. Éva szeletelt, főzött, sütött, kevert. A kezei maguktól dolgoztak, míg a fejében egyre erősebben körözött egy gondolat. És akkor, amikor éppen egy szósz kavarásánál tartott, hirtelen rájött. Az ötlet egyszerű volt, mégis raffinált. Éva akaratlanul is elmosolyodott.
Elővette a szekrényből egy kis dobozkát, amit egy hónapja vásárolt a gyógyszertárban saját magának, de sosem használta. Enyhe hashajtó. A dobozon az állt, hogy egy órán belül hat.
Éva figyelmesen végignézte az étellistát. Saláták, bonyolult előételek mindbe bele lehetett csempészni néhány cseppet. A forró ételek a hús krumplival sértetlenül maradhattak. Végül is, nekik is kell enni valamit.
Öt órára az asztal roskadozott az ételektől. Szabó Anna néni, új ruhában, ékszereiben, úgy nézett körbe a konyhában, mint egy hadvezér a csata előtt.
Nem rossz bólintott méltányolóan. Bár a cézár saláta lehetett volna sósabb.
Éva hallgatott, miközben az ételeket rendezgette az asztalon. Belül minden énekelt az előérzettől.
A vendégek pontosan öt órakor kezdtek érkezni. Szabó Anna néni mindenkit tár
