**Igazság Zsófinak: Egy történet, ami árulással kezdődött**
— Miért engeded, hogy így bánjon veled, Zsófi? Nem vagy az tulajdona! Erős vagy, ki tudsz szabadulni — suttogta Bori, összekuporodva a kanapén.
Zsófia mélyet sóhajtott és halkan válaszolt:
— Ő az apám. És van egy papírja aláírással és pecséttel, amin feketén-fehéren áll: “alkalmatlan”. Ezért vagyok itt. Nem csak egy gazdag ember — hatalma van. Bárhová meneküljek, meg fog találni. Ezt a kört nem lehet megtörni…
— Akkor, amíg itt vagy — segíts nekem. Fizetek, tisztességesen. Igazságosan — hunyorított titokzatosan Zsófi.
— Ingyen is segítenék — mosolygott Bori. — De persze, nem utasítom vissza. Kell a pénz, ha egyszer újra szabad leszek. Nincs szükségem varázsra, hogy megtudjam, mi folyik itt. De az álmom megerősítéséhez kell egy tincsed.
Bori gyorsan előkapott egy apró kést és ügyesen levágott pár szálat.
— Ma éjjel minden kiderül. Milyen bájitalt adtak neked, miért kaptál zöld fájdalmat védelem helyett — kitaláljuk.
Másnap reggel Zsófi hiába kereste Borit. Kerülte őt, elbújt a sarkokban, eltűnt a kezelések alatt.
— Miért futkosz előllem? — kapta el a kertben Zsófi. — Megállapodtunk!
— Nem hiszel nekem — motyogta komoran Bori. — Azt gondolnád, hogy meséket mondok a pénzedért.
— Na jó, elég. Mondd el, mit láttál.
Bori a legeldugottabb fasorba vezette Zsófit, és leült mellé.
— Figyelj jól. Álmomban…
Kornél kényelmesen nyújtózkodott az ágyban.
— Kelj fel, alvajáró! Találtam egy új áldozatot.
— Hagyj aludni… — nyögte.
— Később alhatsz. Itt az újság. Látod ezt a nőt? Zsófia a neve. Társvezér a cégnél, nincs családja, csak… a jövendőbeli férje. Ha minden jól megy, te leszel az.
— Meg kell házasodnom? — szárított a torkát Kornélnak.
— Igen. De először — beleszeretni. Kedves, szerény, mintha szegény lennél, de szorgalmas. Megadja magát, segíteni fog, beleveti a pénzét a “vállalkozásodba”.
— Aztán én mindet ellopom? És te megérkezel?
— Igen, drágám — simogatta a fejét Juli. — És amikor beleegyezik a mágikus szertartásba, azt gondolva, hogy segít neked — én ráütök egy átkot. A démon felfalja az elméjét. Aztán — “baleset”. Az örökség a tiéd.
— Ha sikerül…
— Meg fogjuk csinálni. Nekünk van varázserőnk. Neked is, nekem is.
Amikor Bori befejezte, Zsófi hallgatott, összeszorított ajjakkal.
— Na, mit szólsz? — türelmetlenkedett a lány.
— Azt, hogy cselekedni fogok. Először megszabadulunk a démontól. Aztán — a bosszú.
— Figyelmeztetlek: ha késlekedünk, elmenekülnek. Az ilyenek nem várnak.
— Készen állok. Segíts megszabadulni tőle.
Bori ismét levágott egy tincset.
— Légy kész. Amint elmegy, Juli érezni fog. Kevés időd lesz.
Éjszaka Zsófi alig aludt. Rázkódott, felriad— De reggelre mindennek vége volt, és Zsófi végre szabadon lélegezhetett, miközben a napfény betört az ablakon.
