Vera nem akart anyjának semmit elmondani arról, ami a tónál történt. Hazatérve, próbált csendesen becsusszanni a szobájába, de anyja meghallotta a csoszogást a hallban, és kijött a konyhából.
– Mi történt? Halálsápadt vagy. – Anyja mellkasához szorította a kezét, ijedten vizsgálva lánya arcát.
– Semmi baj. Csak túl sokat úsztam. – Vera elhaladt anyja mellett, és bezárkózott a szobájába.
Másnap Dániel jött el, hogy megnézze, jól van-e Vera.
– Miért lenne rosszul? – csodálkozott anyja.
– Hát, tegnap majdnem megfulladt a tóban – válaszolta gondtalanul Dániel.
– Ne találj ki hülyeségeket, csak egy kis vizet nyeltern – mondta Vera, és szigorúan ránézett Dánielre.
– Én… csak arra jöttem, hogy elvigyelek a moziba – értette Dániel a helyzetet, és azonnal próbált hibáját javítani.
– Vera, menj csak. Minek ülj itthon? Szép idő van – mosolygott anya kissé más-képűen Dánielre.
Az volt a helyzet, hogy Dániel egy ismert és meglehetősen gazdag ember fia volt. Az, hogy ő figyelt Verára, anyában reményt ébresztett lánya biztos és fényes jövőjét illetően.
Azóta Dániel gyakran látogatta Verát és mindig elhívta valahova: úszni, motorozni, kávézni… Nem mintha annyira odavolt volna érte, de biztatta a tudat, hogy őt választotta a lányok közül. Mindenki boldogan ment volna vele táncolni vagy moziba.
Este anyja megdorgálta Verát, hogy ilyen fiú udvarol neki, ő meg mintha nem is örülne.
– Jómódú családból való. Nem lesz szükséged semmire. Hogy néz rád? Megbízható, nem hagyott cserben a bajban. Rábízhatom a legdrágábbat, amim van – az egyetlen lányomat. És ha megkérné a kezed, ne legyél hálátlan bolond – fejezte be anya.
– De én nem szeretem, anya – próbált tiltakozni Vera.
– Egy pillanatra sem hiszem el, hogy ne tetszene ilyen helyes fiú. Én nagy és szenvedélyes szerelemből mentem férjhez, és hol van az most?
Amikor Dániel megkérte Vera kezét, igent mondott. Anyja győzködése nem hiábavaló volt. Az esküvő előtti nyüzsgésben Vera néha úgy érezte, mintha csak egy színdarabban játszana, mintha mindez nem is valódi volna, és hamar véget ér. Anyja viszont a hetedik mennyországban járt.
Vera rögtön megértette, hogy sem Dániel anyjának, sem nővérének nem tetszik. Csodálkozott, hogy egyáltalán engedték neki, hogy hozzá menjen feleségül. Valószínűleg Dániel az édesanyja szemében isteni fény volt, a kicsi kedvenc fiúcska, ezért nem állt ellene, csak hogy ne veszítse el.
Nem a szülők óriási házában laktak, hanem egy lakásban, amit Dániel nagypapájától örökölt – amiért Vera kimondhatatlanul örült. Az anyóstól félt egy kicsit.
És minden jó lett volna, csak az évek múltak, Vera pedig nem tudott teherbe esni. Az anyós mindenben őt hibáztatta, a legjobb orvosokat javasolta, és azok kedvezőtlen diagnózist állítottak fel. Vera nagyon megviselte ez a tény, és bűntudata volt.
Dániel nyíltan nem vádolta Verát, de látta, hogy ő is szenved. Elkezdett távolodni tőle, sok időt töltött apja cégénél, amit ő és a nővére örököltek. Az apa három éve halt meg szívrohamban. Anyjához sem vitte magával Verát, ami neki pont megfelelt. Csak sejthette, miről beszélnek.
Vera sejtette, hogy Dánielnek mással is vannak kapcsolatai, de ami nincs bizonyítva, az nem is igaz. Dániel mindig óvatos volt, a család jó hírnevét óvta a pletykáktól.
Vera megpróbált visszaköltözni anyjához. De ő a lánya gyanakvását csak kedvtelésnek nevezte. Biztos, hogy semmit sem tud, csak feltételez. Dániel jóképű férfi, a nők kedvelik. Ártatlan flört – az még nem megcsalás. Ha egyszer gyerekük lesz, minden rendbe jön. És anyja visszaküldte Verát a férjéhez.
Így élt Vera és Dániel öt évet, úgy tettetve, mintha példás és boldog házasságban élAmikor Vera kilépett a házból, és meglátta a váró Dánielt, hirtelen megértette, hogy az igazi szeretet és boldogság nem a látszatokban rejlik, hanem abban, aki mindig mellette volt, miközben mások csak játszották a szerepüket.
