Régen, egy magyar faluban élt egy öregasszony, Fáy néni. Egy napon Júlia és kis fia, Antal betértek hozzá.
– Anyu, Fáy néni, itthon vagy? A boltból jövünk, hoztunk neked is valamit – ölelte át Júlia az öregasszonyt, aki nem volt vér szerinti anyja, mégis így tekintettek egymásra.
Fáyné már hatvanhat éves volt, élete nem volt könnyű, sok keserűséget élt meg. De tizenhárom évvel ezelőtt az Isten megajándékozta: Júlia kopogtatta be az ajtaját. Koszos volt, sebekkel az arcán, reszketett a hidegtől. A kora ősz nedves és hideg volt azon az estén.
– Gyere beljebb, kicsikém – fogadta Fáyné. – Ne félj, egyedül élek. Mi történt veled?
– Júliának hívnak – suttogta a fiatal nő, és könnyekbe törtek a szemei.
– Sírj csak, kicsikém, könnyebb lesz – simogatta meg a haját Fáyné, majd márványteával megmelegítette, és bekötötte a sebeit. Nem kérdezett sokat, várt.
– Koszonom, Fáy néni. Egész nap gyalogoltam, nem is tudom, honnan jöttem. Már zuhogni kezdtem a fáradtságtól, amikor megláttam a házadat.
– Ez Szentmihályfa, drága. Te honnan jössz?
– A járási városban éltünk a férjemmel. Amíg csak jártunk, minden rendben volt, de mikor összeköltöztünk, megváltozott. Keménykedett, vertek. Aztán teherbe estem… Amikor elmondtam neki, úgy ütött, hogy elmenekültem. Nincs senkim, árvaházból kerültem hozzá. Féltem tőle…
– Nem bántalak, kicsikém. Maradj nálam, ha akarsz. Egyedül vagyok én is…
Így lett Júlia a lánya, Antal meg az unokája. A faluban mindenki megdicsérte:
– Fáy néni, a Júliád igazán becsületes lány, Antalka is jó kölyök. Az Isten küldte őket, hiszen a saját lányod elhagyott.
– Hálás vagyok érte – bólintott Fáyné. – Két magányos lepke voltunk, de most már nem vagyunk egyedül.
A faluban élt egy Márton nevű férfi is, megszerette Júliát szelídségéért. Nem zavarta, hogy gyereke van – sőt, szerette Antalt, hiszen neki nem volt sajátja. Egy alkalommal megkérte Júlia kezét.
– Vegye el Márton bácsi, jó ember – biztatta Fáyné. – És csak két házzal arrébb lakik, nem leszünk messze.
Így lett Márton a veje, Antal új apja, majd megszületett egy kislány is. Fáyné már nem volt magányos.
Pedig régen minden más volt…
Fáy fiatalon szerelmes lett egy Arkád nevűFáy fiatalon szerelmes lett egy Arkád nevű férfiba, de a házasságuk tönkrement az ital és a hűtlenség miatt, amikor pedig újra férjhez ment, a saját lánya, Vera elárulta őt, de az élet végül mégis megjutalmazta Júlia és Antal szeretetével.
