– Enikő, bocs, de mennem kell.
– A feleséged hívott? Persze, menj. Már megszoktam.
Enikőnek mindig nehéz volt elengedni Márkot a feleségéhez. Annyira szerette volna, ha éjszakára marad. Elmennének egy kis kávézóba, majd takaróba burkolózva filmeznének. Főzne neki egy finom kávét…
De ez csak álom maradt. Márk sosem titkolta, hogy nős, van egy fia. A feleségét nem szereti, csak a gyerek miatt marad vele. Várja, amíg a fiú lediplomázik, és akkor majd elmegy Enikőhöz.
Enikőt hidegen hagyta a feleség. Miért kellene egy idegen nő boldogságán aggódnia? Volt család, a férj már nem szereti – hát ez látszik is rajtuk, akkor miért erőltetik? Csak Márk jó apa, nem akarja tönkretenni a fiát a válással.
Semmi, majd ő is ünnepel. Két év, és a fiú egyetemre megy, akkor lesz minden: a takaró, a film, az álomcsalád. Enikő egy kislányt szeretne, a saját kicsinyített mását.
Két év elrepült. Enikő várt, de mindig jött valami kifogás.
– Figyelj, Lenkének nagyon beteg az anyja, idehozta hozzánk. Most nem tudok, érted…
Enikő sóhajtott, és bólintott. Meddig kell még várnia? Mire nyugdíjig?
Késés. Valami baj? Vett egy tesztet. Két csík. Talán mégis jó lesz… El kell mennie orvoshoz.
A nőgyógyászaton ült a váróban, amikor kinyílt az ajtó. Egy terhes nő lépett ki nagy hassal, karján egy férfi. Ez nem lehet… Márk? Mi történik itt?
Kimentek, Márk észre sem vette Enikőt. Belépett az orvoshoz.
– Kisasszony, jól van? Sápadt vagy.
– Igen, jól. Csak ellenőrizni jöttem.
Az orvos megerősítette a terhességet.
– Már 35 évesen első gyermeket vállalni későn van, de semmi baj. Az előbb egy 40 éves hölgy volt itt, a fia egyetemista, mégis úgy döntöttek, hogy vállalnak egy kislányt. Szép, erős család, miért ne?
Enikő csak fanyalogott. Fejében forgott a gondolat: hazudott neki. Azt mondta, elválik, közben meg még gyereket csinált a “nem szeretett feleségének”? Meddig tervezte titkolni? Mi lesz most?
– Rókám, ma nem tudok átjönni, bocsi…
– Persze, én is el vagyok foglalva.
– Mivel?
– Marival megyünk bulizni. Elegem van a várakozásból.
– Milyen buli? Hány éves vagy? Nem tetszik ez az ötlet…
– Nekem nincs családom, jogom van. Te meg idegen férj vagy, ne parancsolgass!
Letette a telefont. Ne már, neki nem szabad buliznia? Ő meg üljön hű kutyaként, és várja a gazdáját? Aki meg gyerekeket csinál, nevel, és néha becsönget új élményekért. Addig, amíg rá nem un.
Most értette meg, milyen szánalmas szerepben volt évekig. A feleség a király, ő meg csak a tartalék. Pedig neki is jár a boldogság, gyerek, család. De most már lesz neki is.
Márk váratlanul megjelent sírva. Azt mondta, a felesége szülés közben elveszítette a kislányt, bár minden rendben volt. Az asszony esze veszett a gyásztól, nem tudja, mitévő legyen.
– Mit? Legyen a feleséged mellett ebben a nehéz időben. Márk, ez közös tragédiatok. Minek jártál hozzám, ha minden jó volt? Minek hazudtál?
– Isten büntet engem érted, elvette a lányomat…
– Ne mondj hülyeséget! Te vagy a hibás. Hazudtál neki, nekem, magadnak… Legyél férfi, menj vissza hozzá.
– Érted, mindkettőtöket szeretlek. Másképp, de…
– Elég, Márk. Menj, és ne gyere vissza.
BeEnikő boldogan nevelte fiát, és bár néha eszébe jutott Márk, tudta, hogy a saját útján találta meg igazi szeretetet.
