Húsz évvel később egy fiúban ismerem fel fiatal önmagamat.
Az esküvőjük előestéjén Artúr gyanakvással fordult Márta felé, hűtlenséggel vádolta a lányt. Hiába esküdött Márta örök hűséget, Artúr nem akarta meghallgatni. Húsz év elteltével azonban találkozott a fiúval, aki maga volt a tükörképe
Szerelmük olyan volt, amilyet csak a legszebb regényekben olvasni: tüzes, különleges, hatalmas. Sokan irigyelték őket, és voltak, akik irigységből igyekeztek szétzilálni a boldogságukat. A fiatalok lassan készültek az esküvőre, amely végül sohasem valósult meg.
Az esküvő előtti nap Márta könnyek között vallotta be Artúrnak, hogy gyermeket vár. A várakozott öröm helyét azonban harag és keserűség vette át. Artúr azzal vádolta Mártát, hogy megcsalta őt, hiszen szerinte lehetetlen, hogy ilyen hamar teherbe essen. Szemébe mondta, hogy nem hisz neki. Márta mégis megszülte a fiút.
Barátai mind azt mondták Artúrnak, hogy bolond, hiszen mindenki látta, mennyire szereti őt Márta. Artúr mégis hajthatatlan maradt. Véget ért a kapcsolatuk, az esküvőt lemondták. Artúr abortuszt ajánlott, de Márta ettől mereven elzárkózott. Az utolsó pillanatig várt a férfi bocsánatkérésére, de az sosem érkezett.
Márta nem hívta többé. Artúr meg volt győződve arról, hogy neki van igaza. Mindketten külön utakon folytatták életüket. Márta egyedül viselte a következményeket. Ha néha véletlenül összefutottak, Artúr úgy tett, mintha nem ismerné a lányt. Még a játszótéren is elfordította a fejét, nem akart szembenézni a múlttal.
Márta élete nehéz lett. Egyedülálló anyaként küzdött minden nap, de ez sem akadályozta meg abban, hogy boldog legyen. Igaz, feláldozta a személyes boldogságát, de volt egy kis angyala, akinek mindenét odaadta volna.
Minden nap azon dolgozott, hogy Zsolt boldog legyen és semmiben se szenvedjen hiányt. Több állást is vállalt, hogy fia jövőjéről gondoskodjon. Zsolt hálás volt neki, ő volt édesanyja támasza, védelmezője.
A fiú diplomát szerzett, szolgált a honvédségnél, majd munkát kapott. Felnőve már nem kérdezte, ki az apja tudta az igazságot. Gyerekként még hallgatta Márta meséit az apjáról, de igazán sosem hitt bennük. A válasz egyértelmű volt.
Zsolt a megszólalásig hasonlított Artúrra. Húszévesen Márta úgy érezte, mintha az egykori szerelmét látná viszont. És egy napon újra keresztezték egymás útját: Márta, Artúr és Zsolt. Az édesapa hirtelen megvilágosodott, hiszen lehetetlen volt nem észrevenni a hasonlóságot. Sokáig csak némán nézte őket, de szavak nélkül maradt.
Csak három nappal később ment el Mártához, és halkan kérdezte:
Meg tudsz bocsátani nekem?
Régen megtettem suttogta Márta.
Ekkor keltek életre újra az apáról szóló mesék Zsolt először látta meg az igazi édesapját.
