**Na, hova mentek? Meglátogattunk!**
Utálom a húgodat! mondta Eszter összeszorított foggal, miközben eltorzult az arca. Felkúr az idegeimmel!
Nem vagy egyedül! válaszolta Zoltán, és megölelte a feleségét.
Mindennek a tetejére tukmál, és azt hiszi, ő a legokosabb. Látnod kéne, milyen önelégült fejet vág, amikor sikerül megaláznia! morgott Eszter. Most az én nevelésemmel van baj, majd a sminkem nem elég divatos
Mindig ilyen volt vonta vállát Zoltán. Anyám hibája, aki mindent megengedett neki és elkényeztette.
Hála az égnek, hogy száz kilóméterre lakunk a családodtól sóhajtott Eszter, és felnézett a mennyezetre.
Az anyós, Irén, és a sógornő, Annamária, a városban éltek, míg Zoltán és Eszter egy kis faluban, nem messze tőlük.
Mindketten özvegyek voltak, és egy lakásban laktak, így amikor Zoltánék meglátogatták Irént, Annamáriával is találkoztak.
Zoltán húga viszont ki nem állhatta a menyét, és ezért a veszekedések elkerülhetetlenek voltak.
Az első látogatások alkalmával Eszter még hallgatott, de amikor látta, hogy Irén is kezdi kritizálni őt, úgy döntött, válaszol Annamáriának.
Minden találkozó botrányba torkollott, és a pár végül úgy döntött, nem járnak többet Zoltán családjához.
Irén hamar észrevette a változást, és elkezdte zaklatni a fiát telefonon.
Miért nem jöttök már? Két hete nem láttalak! Nem gondolod, hogy hiányoztok anyádnak és a húgodnak? dörmögte haragosan.
Sok dolgunk van, nincs időnk válaszolta Zoltán ridegen, nem kívánva részletekbe bocsátkozni.
Mi olyan fontos dolgot csináltok? kérdezte gyanakodva Irén. A feleséged tiltja? Utoljára úgy nézett ki, mintha ecetes uborkát rágtak volna.
Mondtam, intéznivalóink vannak zárta le türelmetlenül Zoltán a beszélgetést.
De egy óra múlva Irén újra hívta, és közölte, hogy eljönnek a faluba.
Miért? lepődött meg Zoltán.
Egy régi barátnőmet látogatjuk meg, és titeket is, ha már nem jöttök magyarázta magabiztosan Irén.
Zoltán arca szürkévé vált. Nem azért maradtak távol, hogy most az anyja meg a húga betoppanjon.
Valószínűleg nem leszünk otthon próbált lebeszélni őket.
Hova mentek? kérdezte mérgesen Irén. Szerintem egyszerűen nem akartok minket látni. Ha így van, mondjátok ki nyíltan!
Születésnapra megyünk találta ki gyorsan Zoltán.
Menjetek, ha már anyátok és a húgod nem ér annyit, hogy egy napot is szánjatok ránk mondta keserűen, majd letette a telefont.
Zoltán bűntudatot érzett, de amikor eszébe jutott, hogy bántják Esztert, elengedte a gondolatot.
Nem szólt a feleségének a látogatásról, nehogy feleslegesen idegeskedjen.
De három óra múlva rájött, hogy ez hiba volt. Amikor megszólalt a csengő, Eszter nyitott ajtót.
Az anyós és a sógornő gúnyos mosolyát látva megdermedt. Nem számított erre a látogatásra.
Zoltán, hirtelen eszébe jutván a rokonsága, odarohant a hallba.
Eszter, kész vagy? Még mindig nem öltöztél fel? kritizálta Zoltán, mintha észre sem venné a váratlan vendégeket.
Készülődni minek? kérdezte zavartan Eszter.
A születésnapra. Elfelejtetted? mondta feszülten Zoltán. Ó, anya, Annamária, ti mit kerestek itt?
Eljöttünk, hívtalak is felelt nyugodtan Irén. Beengednél végre, vagy a folyosón akarod tartani a vendégeket?
Nem, sajnos most indulunk. Eszter, öltözz fel! parancsolta Zoltán, és megragadta a felesége kezét.
Eszter kérdőn nézett a férjére, és amikor az hunyortított, rájött, hogy csak el akarja zavarni a két nőt.
Hova mentek? Meglátogattunk! fogta össze a karját Annamária. Nem kicsit késő már szülinapozni menni?
Nem, nyolcra kell odaérnünk felelte tömören Zoltán. Fél órán belül indulunk.
Házikabátban mész? kacagott Irén, a fia ruhájára pillantva.
A francba, elfelejtettem átöltözni! pirult el Zoltán, és berohant a szobába.
Irén és Annamária kételkedve néztek egymásra.
Nehezen hitték el, hogy a párnak tényleg mennie kell.
Azt gyanították, a születésnap csak ürügy, hogy megszabaduljanak tőlük.
Nem tudjátok lemondani? kérdezte Irén, amikor a fiú visszajött.
Nem, ez lehetetlen felelte határozottan Zoltán. Régóta várták a meghívást, és a vacsorát minden vendégnek előre kifizették. Jövő héten gyertek inkább mondta, tudva, hogy anyja megsértődik és visszautasítja.
Mi lenne, ha itt maradnánk, amíg visszajöttök? javasolta Annamária, körbenéző szemmel.
Nem, miért tennétek? utasította el Zoltán. Nincs más dolgotok?
Nálad jobb, mint egy vén barátnőnél vágott vissza keserűen Irén. Már úgyis meglátogattuk, de ő sem örült túlzottan a társaságunknak.
Elviszlek titeket a buszpályaudvarra? ajánlotta Zoltán, remélve, hogy így megszabadul tőlük.
Nincs már járat a városba, és te sem tudnál minket hazavinni válaszolta ravaszul Annamária.
Lefoglalhatok nektek szállást javasolta Zoltán. Többet sajnos nem tudok tenni.
Irén elkomorodott. Azt remélte, a fia beengedi őket.
Szóval szálláson?
