Hogyhogy nem akarsz a fiam gyerekével foglalkozni? csattant fel az anyós, hangjában egyre csak nőtt a feszültség.
Először is, én nem fordítok hátat Attilácskának. Hadd emlékeztesselek, hogy ebben a házban pontosan én vagyok az, aki munka után, mint tisztességes feleség és anya, lenyomja a második műszakot főzéssel, mosással és takarítással. Segíthetek, tanácsot is adok, de nem tervezek minden szülői feladatot magamra vállalni.
Mit jelent az, hogy nem tervezel? Ezt nem gondolod komolyan, Virág, ugye? Mégis milyen képmutató vagy te?
Te is, Lídia Ki dolgozik szívesen ingyen? csapta le a labdát Eszter, a volt osztálytalálkozón, aki mindig mindenkit kritizált, akárki jött szóba.
Régen még zavarta Virágot az ilyesmi, de azóta megtanulta visszavágni.
Az, hogy neked állandóan az anyagiakon kell agyalnod, nem jelenti azt, hogy mindenkinek ilyen gondjai vannak, vont vállat könnyeden. Apukámtól örököltem két lakást Budapesten. Az egyik, ahol a szüleimmel éltem a válásukig, a másik a nagyszüleim hagyatéka volt, előbb apámé lett, aztán enyém.
Azoknak a lakásoknak a bérleti díja bőven elég a megélhetéshez és még egy kis luxusra is marad, így nem kell bármit elvállalnom csak a pénzért.
Te is ezért álltál át orvosról eladóba, nem igaz?
Ez titok volt. És Virág megfogadta, senkinek sem mondja el soha. De Eszter jobban tette volna, ha nem nevezi őt dilinek, főleg nyilvánosan.
Komolyan azt hitte, hogy ezt lenyeli majd valaki? Ha igen, akkor bizony nem Virág a bolond.
Komolyan bolti eladó lettél?
Megígérted, hogy hallgatsz! fortyant fel Eszter, majd sértetten, rettegve a könnyektől, szinte kirohanva hagyta ott az éttermet.
Meg is érdemelte jegyezte meg András a feszült csendben.
Így van, elegem is volt belőle csatlakozott Tünde.
Hát én szerveztem mindenkit szólt bele bocsánatkérőn Anna, a volt osztálytitkár. Emlékszem, hogy Eszter már suliban sem volt egy leányálom, de hát az ember azt hinné, változnak az emberek néha legalábbis.
Nem mindig mondta Virág szélesen, a többiek pedig felnevettek.
Aztán rátértek Virág munkájára. Az érdeklődésük most kifejezetten kíváncsi, nem gúnyos volt nem mindenki találkozik ilyen nehéz területekkel, és a munkáját jó pár tévhit övezi. Virág szépen sorra eloszlatta mindet.
Minek egyáltalán kezelni ezeket a gyerekeket, ha nincs értelme? kérdezte valaki.
Dehogy nincs! Nézzétek, van egy kisfiúm, öt éves. Születésekor komplikációk voltak, oxigénhiányban szenvedett, ezért most kicsit le van maradva a fejlődésben.
A prognózis kifejezetten jó: később kezdett beszélni, most a szülők logopédushoz és neurológushoz hordják, de minden esély megvan, hogy simán beilleszkedik majd az általánosba. Ha nem foglalkoznánk vele, most teljesen más lenne a helyzet.
Tehát foglalta össze Valér nem vagy rászorulva a forintra, így inkább a társadalmilag fontos munkákban vagy jelen.
A beszélgetés lassan továbbcsordult más osztálytársak életére és családjára.
Virág hirtelen úgy érezte, valaki figyeli. Paranoiának tudta be, de megint a hátán érezte a tekintetet. Óvatosan körbenézett, de senki sem bámulta. Így visszatért a barátaihoz és el is felejtette később a furcsa érzést.
Eltelt egy hét az osztálytalálkozó óta.
Egy reggel Virág a panelház parkolójában vette észre, hogy valaki bezárta a kocsiját. Felhívta azt a számot, ami az idegen autón volt. Csupa bocsánatkérés fogadta, valamint ígéret, hogy rögtön lejönnek elállni a kocsival.
Ne haragudjon szabadkozott egy fiatal férfi, amikor odasietett, tekintetében valódi bűntudat. Ügyet intéztem, nem volt máshol hely, csak így tudtam megállni. Egyébként Máté vagyok.
Virág mutatkozott be, és hirtelen meglepte, mennyire szimpatikus ez a férfi. Minden a tartása, az öltözéke, még az illata is azonnal magával ragadta.
Gondolkodás nélkül elfogadta az első randiajánlatot, aztán még egyet Három hónap múlva már elképzelni sem tudta az életét Máté nélkül.
Az is fontos volt, hogy Máté anyukája és a korábbi házasságából származó kisfia, Attila is teljesen elfogadták Virágot.
A fiúcska különleges volt, de Virág szakmai tapasztalatával hamar megtalálta vele a közös hangot, és még új módszereket is javasolt Máténak, hogyan segíthet közelebb kerülni a fiához.
Egy év után összeköltöztek. Virág a saját panel lakását adta ki egy megbízható budapesti ingatlaniroda segítségével, és magához költözött Mátéhoz és Attilához.
Ott kezdődtek a gondok.
Eleinte csak apróságok segíts Attilának felöltözni, vagy vigyáznál rá fél órát, amíg elugrom boltba?. Még belefért, hiszen jól megvolt a fiúval, és épp nem volt más dolga. De a kérések egyre nehezebbek lettek.
Végül Virágnak beszélni kellett Mátéval: Attila az ő felelőssége, nem az övé. Segít, tanácsot ad, de nem vállal többet ötödnél a fiú neveléséből, pláne, hogy a munkája napi szinten leköti ilyen gyerekek között.
Máté úgy tűnt, érti míg a házasságkötés előtt, Máté és az anyja elkezdtek a rehabilitációs program részleteiről beszélgetni, de úgy, hogy Virág egyértelműen érezte: nekik ez természetes, hogy a feladat rá fog hárulni.
Álljunk csak meg! szakította félbe őket Virág. Köztünk volt egy megállapodás, Máté: a fiaddal neked kell törődnöd.
Én sem kérem, hogy intézd anyukám dolgait, takaríts, vagy szerelj nála mindent én oldok meg a magam tempójában.
Hát ez nem ugyanaz fújtatott az anyósjelölt. Egy külön élő felnőtt nem gyerek. Vagy azt hiszed, az esküvő után is körberöhögjük, ha elhatárolódnál Attilától?
Nem utasítom el Attilát, ha segítenem kell, teszem. De, hogy a rehabilitációt is én csináljam? Az már túlzás. Máté fia, elsődlegesen az ő feladata.
Segítek, amit tudok, de a teljes nevelést nem vállalom.
Ez komoly? Akkor ilyen a jellemed? A barátaidnak előadod, milyen hivatásod van, de amikor igazán tenni kellene valamit egy gyerekért, akkor hirtelen nem lehet elérni
Miről beszélsz? értetlenkedett Virág, de rögtön beugrott: Máté anyja mosogatott abban az étteremben, ahol az osztálytalálkozó volt.
Összeállt a kép.
Szóval előre kitaláltátok, hogy rám akarjátok lőcsölni a gyereket?
Tényleg azt hitted, hogy magamtól akarnék veled lenni? szorult ökölbe Máté keze. Ha nem lenne Attila meg a szakmád, rá se néztem volna
Na, akkor ne is nézz! Virág letépte a jegygyűrűt, Mátéhoz vágta. Majd bánod még!
Ne csodálkozz, ha rendes férfi sem kell olyannak, mint te zúdult rá Máté és az anyja. Pénz nélkül, komoly munka nélkül, ki akarna egy ilyen szürke egérrel élni?
Két budapesti lakásom van, szóval a pénzzel nincs baj felelte hidegen Virág.
Élvezettel figyelte, hogyan vált arckifejezést Máté és a mama, majd elindult csomagolni.
Azonnal jöttek a békülési próbálkozások, a könnyes bocsánatkérések, hogy majd mindent maga csinál, többé sosem mond ilyet, csak most éppen kicsit elborult, de imádja, szereti, és nélküle nem is ember csak könyörög, maradjon!
De Virág, aki már nem volt naiv lány, csak mosolygott, és elköszönt: Ma már kár az egér után futni, talán egyszer majd te is bánod, de én nem hiszem, hogy ez rám vonatkozna.
Az osztálytársakkal ez lett az új kedvenc történetük. Virág pedig továbbra is abban bízik: egyszer majd talál valakit, aki valóban őt szereti nem a pénzéért vagy a képességeiért, hanem mert lelki társra talál benne.
Addig is jó neki a munkája, a barátai és talán egy cirmos cicát is befogad, mert azt legalább lehet nevelni, a férfiakkal ellentétben.
