– Hogyhogy nem akarod felvenni a férjed nevét? – kiáltott fel anyósom a Polgármesteri Hivatalban. Ela sosem akart férjhez menni, de 19 évesen teherbe esett osztálytársától, akivel három éve járt. Nem volt választása – nem akarta, hogy gyermeke apa nélkül nőjön fel. Bár a fiú idősebb volt Elánál, éretlen mamaboy volt, de nem menekült a felelősség elől – közölte, hogy elveszi Elát és felnevelik a gyereket. Elkezdtek hát készülni az esküvőre. Ela boldog lett volna egy csendes esküvővel, de a család ragaszkodott egy hatalmas lagzihoz. Nem értette, miért kellene egy vagyonért vendégre költeni, amikor abból minden fontos dolgot megvehetne gyermeküknek. De senki sem hallgatta meg. A család – az anyósa és a leendő férje húga – választotta ki helyette az éttermet, a menyasszonyi ruhát és a vendéglistát. Amikor küldték varratni, nem akart elmenni. Lelki szemei előtt látta a fodros, csillogó ruhákat – tudta, hogy a család nőtagjai nem híresek jó ízlésükről. Amikor tiltakozott, nekiesett a rokonság: hálátlan, és mindenki haragudott rá. De Elát nem érdekelte, volt elég baja: érettségi, vizsgák, a gyerek érkezése. A hivatalba végül egy egyszerű, fehér ruhában érkezett, ami jól állt neki. Ekkor kezdődött az igazi kalamajka. A rokonság nem tudta, hogy Ela megtartja leánykori nevét. A vőlegénye tudott róla, és nem volt ellene kifogása. Anyósa viszont tajtékzott, és kiabálni kezdett a teremben: – Mégis hogyhogy nem veszed fel a férjem nevét? Ela csak mosolygott, és hátralépett. Másnap már várt rá a férje falujában az igazi lakodalmas buli, rokonokkal. Az idegeit takarékon kellett tartania. A házasság csak pár évig tartott. János rossz férj, még rosszabb apa volt – hétvégente csak a számítógép előtt ült, fittyet hányva a családjára. Amikor Elának elfogyott a türelme, összepakolt, és elköltözött. Az anyósa persze nem örült a változásnak. Hősnőnk viszont fellélegzett – végre szabadnak és boldognak érezte magát.

Hogyhogy nem akarod felvenni a férjezett nevedet? kiabál most az anyósom az anyakönyvi hivatalban.

Boróka soha nem ábrándozott menyasszonyi fátyolról. De tizenkilenc éves korában teherbe esett az osztálytársától, akivel már három éve járt. Nem látott más utat nem akarta, hogy a gyerek apátlan legyen.

Bence, bár idősebb volt Borókánál, rettenetesen éretlen maradt; igazi anyámasszonya-típus. Nem próbált azonban kibújni a felelősség alól közölte, hogy elveszi Borókát és felneveli közös gyermeküket.

Úgyhogy elkezdődtek az esküvői előkészületek.

Boróka akkor lett volna csak igazán boldog, ha egyszerűen hozzámehet Bencéhez, de a család ragaszkodott a hatalmas mulatsághoz. Nem értette, miért kellene vagyonokat költeni vendégekre, amikor abból az összegből mindent megvehettek volna, amire a babának szüksége lesz. Senki nem hallgatta meg. Kiválasztották helyette az éttermet, a menyasszonyi ruhát, sőt, a vendéglistát is. Kik? Az anyósa és Bence nővére!

Amikor ruhapróbára küldték, legszívesebben el sem ment volna. Elképzeléseiben rengeteg fodor és csillogó flitter szerepelt a család nőtagjai soha nem voltak híresek ízlésükről. Amikor nemet mondott, hálátlannak nevezték, és persze kiakadtak rajta. De Boróka nem foglalkozott velük más gondok nyomták a vállát: érettségi, vizsgák, a baba érkezésére való felkészülés.

Az anyakönyvi hivatalba egy egyszerű, fehér ruhában érkezik csinos és illik rá. Ekkor kezdődik az igazi móka.

A rokonok nem tudják, hogy Boróka megtartja a saját nevét. Bence tudott róla, nem ellenkezett. De az anyósánál elpattan a cérna felháborodva üvölti:
Hogy lehet, hogy nem akarod felvenni a férjezett nevedet?

Boróka csak elmosolyodik, és félrehúzódik. Tudja, hogy holnap folytatás következik lakodalom Bence szülőfalujában, az összes rokon gyűrűjében. Spórolni kell az idegekkel. A házasság pár évig tart csak. Bence gyenge férjnek és még rosszabb apának bizonyul hétvégente a számítógép előtt ül, mintha nem is lenne családja. Amikor Borókának elfogy a türelme, összepakol, és elmegy.

Az anyósa persze nem örül az események ilyetén alakulásának. Boróka azonban végre fellélegzik most érzi először, hogy igazi szabadságot és boldogságot talált.

Rate article
News 24 Justall
– Hogyhogy nem akarod felvenni a férjed nevét? – kiáltott fel anyósom a Polgármesteri Hivatalban. Ela sosem akart férjhez menni, de 19 évesen teherbe esett osztálytársától, akivel három éve járt. Nem volt választása – nem akarta, hogy gyermeke apa nélkül nőjön fel. Bár a fiú idősebb volt Elánál, éretlen mamaboy volt, de nem menekült a felelősség elől – közölte, hogy elveszi Elát és felnevelik a gyereket. Elkezdtek hát készülni az esküvőre. Ela boldog lett volna egy csendes esküvővel, de a család ragaszkodott egy hatalmas lagzihoz. Nem értette, miért kellene egy vagyonért vendégre költeni, amikor abból minden fontos dolgot megvehetne gyermeküknek. De senki sem hallgatta meg. A család – az anyósa és a leendő férje húga – választotta ki helyette az éttermet, a menyasszonyi ruhát és a vendéglistát. Amikor küldték varratni, nem akart elmenni. Lelki szemei előtt látta a fodros, csillogó ruhákat – tudta, hogy a család nőtagjai nem híresek jó ízlésükről. Amikor tiltakozott, nekiesett a rokonság: hálátlan, és mindenki haragudott rá. De Elát nem érdekelte, volt elég baja: érettségi, vizsgák, a gyerek érkezése. A hivatalba végül egy egyszerű, fehér ruhában érkezett, ami jól állt neki. Ekkor kezdődött az igazi kalamajka. A rokonság nem tudta, hogy Ela megtartja leánykori nevét. A vőlegénye tudott róla, és nem volt ellene kifogása. Anyósa viszont tajtékzott, és kiabálni kezdett a teremben: – Mégis hogyhogy nem veszed fel a férjem nevét? Ela csak mosolygott, és hátralépett. Másnap már várt rá a férje falujában az igazi lakodalmas buli, rokonokkal. Az idegeit takarékon kellett tartania. A házasság csak pár évig tartott. János rossz férj, még rosszabb apa volt – hétvégente csak a számítógép előtt ült, fittyet hányva a családjára. Amikor Elának elfogyott a türelme, összepakolt, és elköltözött. Az anyósa persze nem örült a változásnak. Hősnőnk viszont fellélegzett – végre szabadnak és boldognak érezte magát.