Mai nap úgy indult, ahogy általában: Enikő a tükör előtt állt, és frissítette ajkain a piros rúzst. „Hogy lehet, hogy észre sem vesz?” – dühöngött, miközben egy utolsó simítással tökéletesre formálta az ecsetvonásokat. „Mindegy, hamarosan lesz a céges buli, ott biztosan sikerül felkelteni az érdeklődését!” Ez a történet arról szól, ahogy a barátnőm, Enikő, próbálta magára vonni egy kollégája figyelmét, és hogy mi lett ebből.
Enikő és önbizalma
Enikővel még az egyetemről ismerjük egymást. Harminckét éves, vibráló, gondosan ápolt, és mindig a figyelem középpontjában áll. A férfiak utánanéznek, ő pedig tudja, hogyan használja ki a karizmáját. A munkában, a kis informatikai cégnél, ahol dolgozunk, Enikő a csillag. A marketinges csapat tagja, mindig elegánsan öltözködik, és vicceivel még a legkomolyabb főnököt is megnevetteti.
Azonban nemrég egy új kolléga, Gergő került a csapatba, és ő igazi rejtélyként tetszeleg Enikő előtt. Magas, jóképű, kifinomán viselkedett – röviden, tökéletes célpont lett volna a figyelmének. De sajnos Gergő úgy tűnt, mintha meg sem érezné Enikő flirtjeit. Elmesélte, hogy meghívta kávéra, de ő udvariasan kiment, elfoglaltságra hivatkozva. Aztán „véletlenül” egy liften találták magukat, de Gergő csak mosolygott, és kiszállt.
„Tán túl tökéletes vagyok neki?”
Egy újabb sikertelen kísérlet után Enikő bejött az irodámba, és kiadta a felháborodását: „Mi van, mással van elfoglalva? Hogy lehet, hogy észre sem vesz?” A tükör előtt állva igazította a haját és tett egy utolsó simítást az ajkaira, mintha újabb „támadásra” készülne. Nevettem: „Enikő, lehet, hogy csak visszahúzódó? Vagy van barátnője?” De ő makacsul ragaszkodott a véleményéhez: „Nem, Zsófi, valami itt nem stimmel. Látom, hogy másokkal hogyan beszél, velem viszont semmi reakció!”
Úgy döntött, hogy a céges buli, ami egy hét múlva lesz, az lesz az „ő nagy pillanata”. Új ruhát vásárolt, fodrásznál járt, és még azt is kigondolta, hogyan ül le „véletlenül” Gergő mellé. „Ott biztosan nem fog ellenállni” – jelentette ki magabiztosan.
A buli és a váratlan fordulat
Eljött a buli napja. Enikő lenyűgöző volt: piros ruhája, tökéletes sminkje, ragyogó mosollyal. Valóban magára vonza mindenki tekintetét, de Gergő, mint a szerencsétlen hozta, távol tartotta magát. Más lányokkal táncolt, a fiúkkal viccelődött, de Enikőhöz egyáltalán nem ment oda. Láttam, hogy ideges lesz, de még mindig mosolygott.
Egyszer csak észrevettem, hogy Gergő kiment az erkélyre egy másik kollégánkkal, Balázzsal. Hosszan beszélgettek, nevettek, majd láttam, hogy Gergő kezét Balázs vállára teszi. Enikő is észrevette, és elsápadt. „Zsófi, láttad?! – suttogta. – Ez most komoly?” Vállat vontam: „Talán csak barátok?” De Enikő már eldöntötte magában.
Hogyan végződött?
A buli után Enikő kicsit megnyugodott, de még mindig zavart volt. Bevallotta, hogy nem annyira a csalódás fáj, hanem inkább a kínos helyzet: „Ennyit erőlködtem, és láthatóan nem is a nők érdeklik.” Később a kollégáktól kiderült, hogy Gergő tényleg párkapcsolatban van, és a partnere férfi. Enikő először magára haragudott, hogy „nem vette észre”, de aztán nevetett: „Hát legalább tudom, miért nem jöttem be neki! Már kezdtem azt hinni, hogy velem van a baj.”
Most már csak nevet ezen az eseten, és azt mondja, megtanulta, hogy ne legyen túl öntelt. Még mindig flörtöl a kollégákkal, de nem olyan kitartóan. Amúgy Gergővel azóta jóba lettek – kiderült, hogy nagyon jó fiú, csak más az ízlése.
Ma tanulságot vontam le ebből: néha érdemes lassabban ítélkezni, és megvárni, mi derül ki. Nem minden visszautasítás személyes, és nem minden férfi a nőkre hajt. Enikő is ezt tanulta – és most már csak nevet az egészen. Talán nekem is többet kellene mosolyognom az ilyen helyzetekben.
