Már több, mint egy éve vagyok házas Török Gáborral, akinek van egy lánya az első házasságból. Az anyja elhagyta a kislányt, és kiköltözött külföldre az új férjével, magára hagyva Gábornak a gyereket. Most pokolban élek, próbálva megbarátkozni egy idegen gyerekkel a kisvárosi házunkban, Egerben. A boldog családról álmodtam, de helyette egy önfejű, neveletlen kislányt kaptam, aki megmérgezi az életemet. Most várandós vagyok, és szeretném, ha elköltözne a nagymamájához. De hogyan érném el, hogy magától akarjon elmenni?
Amikor Gáborral még csak randiztunk, Zsófi gyakrabban a nagymamánál élt. Alig láttam, és úgy gondoltam, hogy elfogadom, mint életének részét. De a lakódás mindent megváltoztatott. A cualquierem kijelentette, hogy nehezen bír a kislánnyal, és Zsófit hozzánk költöztette. Megprobáltam a közös nevezőt megtalálni vele, de minden erőfeszítésem a könyörületlen tömböt neki és a szemtelenségének falába ütközott. Nem figyel rám, mintha levegő lennék. Ami még rosszabb – ő irányít a házban, szanaszét hagyja a cuccait, és minden apró dolog miatt bepanaszol engem apjának vagy a nagymamának.
Minden nap hallgatom az anyós utasításait: “Legyél túrelemmel, Ildikó, találd meg a mértéket!” Gábor is kéri, hogy legyek megertöbb, de nem értem, miért kellene egy tizenkét éves kislánynak engednem, aki nyíltan goromba velem? Nem az adjós, és nem akarok a dadája lenni! Hámlik az idő, és nekem is hamarosan saját gyerekem lesz – nem fogom tovább tűrni a viselkedését. Miért nem nevelik senki sem, miért nem húzzák meg a határokat? Gábor és az anyja elnézik Zsófi gorombaságát és lustaságát. Ha igy haladunk, belőle egy elkényeztetett önző nő nő fel.
Zsófi rendetlen és semmittevő. Koszos tányérokat hagy maga után, ruhákat szór szét, és nekem kell takarítani utána. Meghökkenve nezém a viselkedését: alattomos, ravasz, mindent megtesz, hogy kihozzon a sodromból. Gábor késő estig dolgozik, gyakran csak ketten vagyunk a lánnyal. Már nem olyan kicszeZsófi már nem olyan kicsi, de mégis úgy kezelik, mintha egyedül semmit sem tehetne – így látják Gábor és az anyja, de én nem vagyok hajlandó feláldozni az idegrendszerem és az időm egy olyan gyerek miatt, aki sohasem fog a sajátom lenni.
