Mai napom:
Micsoda, hogy megfázott? Milyen állapotban van? lepődött meg az anyós.
Alszik. Semmi komoly, kis láza van, minden rendben, téli időszak.
De ez nem csak tél! A te munkád miatt, hozod haza a pénztárból mindenféle betegséget! Hányszor mondtam már válts munkát!
Zsófi aludt, amikor hirtelen hangos csattanásra ébredt valaki kinyitotta a bejárati ajtót! Megdörzsölte a szemét és ránézett az ébresztőre még csak reggel nyolc volt!
Tamás, édesem, te vagy? kérdezte Zsófi, figyelve a lakásban zajló zajokat.
Nem jött válasz. Csak hallotta, ahogy valaki kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, majd elhallgatott
Zsófi gyorsan felkapta a háziköpenyét és mezítláb rohant a fürdőszobába.
Kinyitotta az ajtót és megdermedt a meglepetéstől.
A férje, Tamás, a tükör előtt állt, és kinyújtott nyelvét bámulta.
Zsófi, igaz, hogy ha valaki megfázott, fehér a nyelve? kérdezte.
Te megfáztál? álmosan kérdezte Zsófi.
Azt hiszem, igen válaszolta Tamás, és nyugtalanul kérte a homlokát. Kell a hőmérő. Hol van? Hagyd, hogy lefeküdjek. Még a munkából is hazaküldtek. Orvost kell hívni.
Zsófi elővette a hőmérőt. 37,2. Hát igen, téli időszak, Tamás lebetegedett. Az orvos egy óra múlva megjött, betegszabadságot kapott.
Zsófi felhívta az anyját:
Nem tudnád elhozni Pistikét az oviból? Nem jó, ha haza jön, Tamás beteg.
Az anyja örült is imádta az unokáját, egyedül élt, és Pistike boldogságot hozott neki.
Mi van Tamással? Valami komoly?
Nem, semmi különös. Az orvos jött, betegszabadságot kapott, gyógyszereket írt fel, pihenni fogunk.
És te hogy vagy? aggódott az anyja.
Minden rendben! Este még dolgozni megyek, megkérem az anyóst, hogy nézzen rá Tamásra. Így egész héten másodszorben leszek. Köszönöm, anya, megbeszéltük.
Mit tegyek? Főzzök egy könnyű csirkés levest, de előtte be kell szaladni a boltba, meg a patikába. Ki kell venni a fagyasztóból a csirkecombot, venni répát és krumplit.
A patikában mindent megvett, ami kellett. Ebédnél felkeltette a férjét.
Tamás, kelj fel, egyél egy kis levest Zsófi megrázta a vállán.
Tamás ijedten felült az ágyban.
Jaj, rosszul vagyok! Levest hozhatnál az ágyba, nem tudok elmenni a konyhába.
Tényleg ennyire rossz? Jó, hozom. Aztán megméred a lázad
Evett, megmérte ugyanaz, 37,2. Zsófi adott neki gyógyszert. Tamás a fal felé fordult és újra elaludt. Hát hála istennek. Csak ne fázzon meg ő is a férjének fizetik a betegszabadságot, de Zsófinak a boltban ez nem megy ilyen könnyen. A családnak hitele van, ő nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen. Felhívta az anyóst:
Irén, Tamás beteg. Ha gond van, este nézz rá. Este sok a vevő, nem tudok neki telefonálni.
Micsoda, hogy megfázott? Milyen állapotban van? ijedt meg az anyós.
Alszik. Semmi komoly, kis láza van, minden rendben, téli időszak.
De ez nem csak tél! A te munkád miatt, hozod haza a pénztárból mindenféle betegséget! Hányszor mondtam már válts munkát!
Irén, én nem vagyok beteg! Maga is mondta, hogy Tamás gyerekkorában könnyen lebetegedett. Hideg van, én meg semmi közöm hozzá
Hogy ne folytassa a vitát, Zsófi gyorsan lezárta. Irén szerint mindenből elefántot csinált, és nem volt kétséges, hogy egy óra múlva már itt lenne. De mindegy, hadd nézzen rá, Zsófinak el kell mennie dolgozni.
És úgy volt az anyós rohant, füvekkel és teákkal a fiának, hogy az biztosan segít. Hát jó, ő tudja. Nyöszörgött, amikor kicserélte a fiára a nedves pólót:
Így fekszik nedves pólóban, még jobban megbetegszik! Hogy nem figyelsz?
Irén, eddig aludt, mit tehettem volna?
Zsófi elment dolgozni. Néhány óra múlva gyengeséget érzett. Na most ő is beteg! De nem mutathatja, ki kell bírnia a műszakot. Este megmérte a lázát magasabb, mint Tamásé. Panaszkodni akart neki, de a férje csak magával volt elfoglalva.
Valami hidegrázás és görcsölés. Anyám adott málna- és mézes teát, kicsit jobb, de éjszakára megint rosszul leszek. Mit vegyek be?
Tudod, nekem sem jó
Hát akkor vegyél be valamit mondta Tamás, és ismét a tükörben nézegette a nyelvét. Na, lám, még mindig fehér.
Nem, ő nem fázzhat meg! És senkinek sem panaszkodhat, minek: ha az anyjának szól, öt percenként hívogatná a tanácsokkal, ha az anyósnak, okoskodna, a férje meg úgyis a saját dolgával van elfoglalva.
Döntött nem panaszkodik, csendben szedi a gyógyszereket, és dolgozik tovább. A hitelek nem tűnnek el
Egész héten Tamás élvezte a betegségét, mintha ő lenne a legboldogtalanabb ember még ha a hőmérő is pont 37-et mutatott, akkor is azt mondta, hogy nagyon rosszul van.
Az anyós gyakran látogatott, mindig valami főzettel vagy teával. Zsófi a legkevésbé sem akart vele találkozni, külseje sem volt éppen friss.
A férje nem vett észre semmit a tévébe vagy a telefonjába temetkezett. Amikor hazaért, Zsófi megmérte a lázát, és csak a negyedik napon volt normális.
A gyengeség megmaradt, de valahogy túlélte. Tamás sokkal tovább feküdt, és több volt az igény ételt az ágyba, lázmérés, innivalót
