Nemrég töltöttem be a hetvenedik életévemet. A feleségem, sajnos, már nem élte meg ezt a napot, korábban elhunyt. Születésnapomon a fiaim három van az ő feleségeikkel és az unokáikkal vettek körül. Mindig is kislányra vágytam, most arra kérem a gyerekeimet, hogy hadd legyen egy unokám, egy kislány. Azt ígérik, hogy hamarosan teljesül a kívánságom.
Másnap reggel kimentem a temetőbe, hogy meglátogassam a feleségem sírját. Ott találkoztam régi barátom feleségével is, kiderült, hogy ő is nemrég veszítette el a férjét. Elkezdtünk beszélgetni, felidéztük a fiatalságunkat. Leültünk egy kis budapesti kávézóba, ahol hirtelen kérdéseket tett fel:
Te annak idején egy székely lánnyal jártál. Miért nem lett belőle semmi?
Akkoriban más volt minden. Az ő szülei székely vőlegényt akartak a lányuknak, én viszont magyar vagyok.
Tartod a kapcsolatot a lányoddal?
Milyen lányommal?
Hát a lányoddal! A lányoddal, akit Emesének hívnak. Amikor a barátnőd megtudta, hogy gyermeket vár, a szülei elküldték a faluba. Te akkor már mással házasodtál, így nem szólt neked semmit.
Ezután hazasiettem, nem tudtam, hogyan mondjam el a fiaimnak, hogy szeretném megtalálni a lányomat. Féltem, hogy elítélnek majd. De a gyerekeim megértőek voltak, azt mondták, mindig szerettek volna egy nővért.
Nekiálltunk keresni. Kiderült, hogy Emese, a székely lányom, valahol Magyarországon él. A keresés könnyebbé vált, ismertük a nevét. Akkoriban beteg voltam, erőt vettem magamon, reméltem, sikerrel járunk.
Egy hét múlva egy budapesti kórház szobájában ébredtem, mellettem egy férfi ült.
Ügyesen csináltad, sikerült!
Muszáj volt, keresnem kellett a lányomat. Mindenki vár otthon.
Láttam, hogy a családod nem adja fel, naponta jönnek hozzád, ott állnak az ablak alatt. Most is ott vannak.
A férfi segített odamenni az ablakhoz. Ott álltak a fiaim, feleségeik, az unokáim, egy idős asszony és a lánya, mellettük pedig egy gyönyörű, fekete hajú kislány szaladgált a járdán.
Az az én unokám! Van egy unokám!
Ez a pillanat megtanított arra, hogy mindig érdemes kitartani a remény és az összetartozás mellett. Bár az élet tele van váratlan fordulatokkal, az igazi boldogságot a családi szeretetben találjuk meg.
