Házasodjunk meg, drágám!

Béla – csendes, szerény fiú. Szüleivel él egy faluban, így nevelték, vagy talán már így született. Klára és István soha nem voltak bajban a fiukkal. Mindig engedelmes volt.

A szomszéd udvarból állandóan kiabálás, veszekedés hallatszott. Viktória – Klára és István szomszédja – egyedül neveli két fiát, Miskát és Pistit, akik alig egy évvel különböznek egymástól. De milyen forrófejűek, különösen az idősebb, Miska, hogy Viktória már nem is tudja, mitévő legyen vele.

“Miska, megint bántod a testvéred, na várj csak, most megmutatom…” – ez hangzott állandóan Viktória udvarából.

“Ő kezdte először, ne csúfoljon, te meg mindig mellé állsz!” – felelte Miska hevesen.

“Ah, te… így beszélsz az anyáddal?” – szólt a szomszéd udvarból.

És így ment ez nap mint nap. Viktória panaszkodott Klárának:

“Nincs nyugtom ezekkel a csibészekkel. Nálatok mindig csend és béke van. A te Bélád olyan nyugodt fiú, irigylek téged, Klári. Hát mit is mondhatnék, neked is nyugodt férjed van, István, bizonyára Béla is örökölte tőle. Az én férjem meg mindig csak háborított, veszekedett, és korán eltávozott, mind a maga természete miatt. Ha nem iszik, nem is fullad bele a tóba… Miska pont olyan, mint az apja, Pisti kicsit csendesebb, de ő sem enged soha. Jaj, az én sorsom, keserű sorsom.”

“Igen, Viki, tényleg, a fiad nagyon eleven és zajos. Az osztályfőnök a szülőin húzta le őt mindennek a világán. Te nem jársz az ilyenekre.”

A fiúk, Béla és Miska egy osztályba jártak, barátok voltak, együtt mentek iskolába és haza. Béla jól tanult, Miska viszont alig vonszolta magát.

“Nem megyek az iskolába. Szégyellem hallgatni a panaszkodást a fiakról, főleg Miskáról, és a munkahelyemen is… El sem hiszed, Klári, ha az utcán látom a fiak tanárait, inkább elfordulok. Tudom, elkezdenek panaszkodni, és én elpirulok, izzadok a szégyentől” – vallotta Viktória. – “Irigyellek téged, Viki, jó értelemben. Neked Béla olyan, amilyen egy fiúnak lennie kell, nekem meg…” – legyintett, és bement a házba.

Idővel felnőttek a fiúk. Miska ugyanolyan forrófejű maradt, kilépett a kilencedik után, Pisti még tanult tovább.

“Megtanulok sofőrnek, leviszem a sorkatonaságot, aztán majd megházasodom” – ilyen tervei voltak Miskának.

Bélával már felnőtt módjára beszélgettek. Mindketten megértek. Béla továbbra is csendes és szerény maradt, lágy természetű. Szeretett egyedül sétálni az erdőben gombát szedni. Esténként a tornác lépcsőjén ült és teát ivott. Szeretett olvasni.

Az iskola után villanyszerelőnek tanult a környéken, nem tervezett elköltözni a faluból. A szülei sem engedték volna. Egyetlen fiuk.

“Itt, ebben a faluban vannak a gyökereid, fiam, itt fogsz élni” – döntötte el már régen István, és Béla nem ellenkezett, nem akart elmenni.

Amikor a környéken tanult, minden nap busszal járt be az órákra, csak fél óra volt a városig. Nem szerette a várost, túl sok ember volt. Lányokkal nem barátkozott, bár néhányan megszólították. Néhány bátorabb maga hívta moziba, akik nem tudták, milyen szerény. Mindig visszautasította, azzal, hogy haza kell mennie a busszal. Nem gyakran jár, sietnie kell.

“Béla, vigyázz, ne keveredj össze a városi lányokkal” – figyelmeztette szigorúan az anyja. – “Mind ügyes-bajos, és észre sem veszed, hogy becsavartak, figyelj csak…”

“Hagyj már, anyu, ne csinálj ebből ügyet…” – legyintett a fiú.

Járt a falusi klubba, a helyi fiúkkal beszélgetett, gyakran Miskával is együtt voltak. De a lányokra nem nagyon figyelt, így ők sem érdeklődtek iránta. Senki sem tudta, de Bélának tetszett egy lány, Tündi, aki egy évvel fiatalabb volt nála. De soha nem vallotta be senkinek, sőt, félt is tőle.

Magában dühöngött:

“Miért nem vagyok olyan bátor, mint Miska? Körülötte lányok csürheje, én meg… Félek a lányoktól, elpirulok, szégyellek magam… Tetszik Tündi, de soha nem merném bevallani, főleg neki. Mi van, ha kinevet? Hát hogy merjek szót emelni… Ha Tündi közel jön hozzám, már remegnek a térdem. Biztos örökké agglegény maradok. Miska meg már házasodni készül…”

“Béla, gyere el az esküvőmre. A klubban lesz lesz a lagzi. Jönnek lányok Veronika falujából. Ne maradj le. Különben örökké egyedül maradsz” – mosolygott Misk

Rate article
News 24 Justall
Házasodjunk meg, drágám!