Május elsején történt, tavaly, nagypénteken. Este volt, talán nyolc óra körül. Egy utcában sétáltam, amit csak egyetlen lámpa világított meg. Minden más sötétben maradt. A távolban egy hatalmas árnyékot láttam. Nem ember volt. Nem ment, csak közeledett… hang nélkül, alakot sem változtatva.
Amint továbbmentem, egyre közelebb éreztem. Aztán, egy szempillantás alatt, eltűnt. Egyszerűen, mintha soha nem is lett volna. Dermedten álltam, mit sem értve, amit láttam. És ami a legrosszabb, alig egy háznyira onnan, ott van egy temető.
Azóta, ha arra járok, nem nézek oda, amerre volt. Csak hogy ne legyen még egyszer…
