És mi a fenét csinálunk itt? Miért mászkálunk be egy idegen házba?
Mindent, Zsófi, végeztünk! Igazi családot akarok, gyerekeket. Te ezt nem tudod nekem adni. Türelmes voltam, vártam. Fiúra vágyom. Már beadom a válópert! Három napod van az összepakolásra. Ha elmész, szólj. Anyámnál lakom addig. Siess, fel kell készítenem a lakást a gyereknek és a feleségemnek. Igen! Ne csodálkozz, a jövendőbelim gyereket vár! Három napod van!
Zsófi hallgatott. Mit felelhetett volna?
Nem sikerült teherbe esnie. Balázs öt évet várt türelmesen. Három sikertelen kísérlet volt ezalatt.
Az orvosok, akiket Zsófi végigjárt, azt mondták, egészséges. Miért nem sikerült egyszer sem?
Mindig is egészségesen élt.
Most rosszul lett a munkahelyén, azonnal hívták a mentőket, de minden túl gyorsan történt
Azzal, hogy becsapódott az ajtó Balázs mögött, Zsófi erőtlenül roskadt a kanapéra.
Semmi kedve, semmi ereje nem volt a pakoláshoz. De hová is mehetett volna a holmijaival?
Egyetem alatt a nagynénjénél lakott, de ő már nincs közöttük, a fiúja pedig eladta a lakást. Visszamenni a faluba, a nagyanyja házába? Albérletet keresni? Mi legyen a munkájával?
Sok kérdés gyűlt fel, és gyorsan döntenie kellett
Hajnalban kinyílt az ajtó, és a anyós lépett be.
Nem alszol? Jól teszed. Azért jöttem, hogy ne vigyél el semmi fölöslegeset.
A fiad régi alsónadrágjaira tutira nincs szükségem. Az enyéimet is számolgassuk?
Milyen pimasz vagy! Pedig milyen kedves, nyájas, csendes voltál. Hát így alakult. Már az első próbálkozás után mondtam Balázsnak, hogy nem fogsz gyereket szülni.
Csak azért jöttél, hogy ezt mondd? Inkább ülj és figyelj, mit pakolok.
Miért viszed a csészékészletet?!
Az enyém. A nagynénémtől maradt, emlék róla.
Most meg üres lesz nélküle!
Engem ez nem érdekel. Legalább nektek unokátok lesz.
Csak a sajátodat vedd!
A laptop az enyém! A kávéfőző, a mikro is, a kollégáimtól kaptam. Az autómat még az esküvő előtt vettem. A fiadnak is van sajátja.
Mindened megvan, csak gyereket nem tudsz szülni!
Ez már nem a tiéd. Velem minden, rendben, úgy látszik, Isten így akarta.
Látom, egyáltalán nem sajnálod! Talán direkt csináltad ezt?
Ostobaságokat beszélsz. Még gondolni is nehéz rá.
Zsófi körülnézett a lakásban, a holmijai már nem voltak ott. Fogkefe, kozmetikum, papucs
Úgy tűnt, valami fontosat elfelejtett. Az anyós zavarta a koncentrálást.
Eszébe jutott hiányzott a régi szobor, egy macska. Volt benne egy kis titok, amiről senki sem tudott, még a férjének sem mesélt róla. A macska belsejében volt egy szett: fülbevaló és gyűrű. Nem voltak különösebben értékesek, de a nagyanyja emlékeként fontosak voltak. Balázs mindig csak felfoghatatlan holminak nevezte. Vajon kidobta? Minden feleslegeset a
