Ez hát az anyuka
Milyen befizetés van elmaradva? Biztosan tévednek, nekünk nincs semmilyen hitelünk… Igen, Kovácsék, igen, miénk ez a cím, de Mennyi? Ez nem lehet igaz. Kinek a nevére vették fel a hitelt? értetlenkedett Piroska.
Kovács András nevére, felelte az ügyintéző.
Igen, ő a férjem, de hogy tehette ezt? És miért? teljesen összezavarodott a nő.
Sajnálom, meglágyult a másik hangja, de mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak: a határidők lejártak, ma figyelmeztetünk, holnap már következnek a következő lépések.
Piroska nem is emlékezett, hogyan ment be a szobába, hogyan ült le a számítógép elé: valószínűleg a hír teljesen letaglózta. Először magának akarta tisztázni, honnan van ez a tartozás.
Férjénél sose látott hitelkártyát, vagyis a pénz nem közös célra kellett. De mi is történik itt? Aznap a munkára sem tudott figyelni, csak az a különös beszélgetés járt a fejében. Este alig várta, hogy András hazaérjen:
Kinek a pénz? Kitől kaptad az ötletet, hogy felvegyél hitelt?!
Nem volt időm, máris hívtak… morgott András bosszúsan. Majd, miután rájött, hogy elárulta magát, Piroskára támadt: Mit bámulsz? Anyámnak kellett. Ő kérte, hogy segítsek, egyedül van…
És mire kellett neki ekkora összeg? Mi kevesebből élünk, pedig mindketten dolgozunk!
Nyaralásra, világos?
Hová akar menni Dubajba? A Bahamákra?
Anyám egyedül nevelt fel, megérdemli. Tőled nem vártam ilyet…
András látványosan bevonult a szobába, leült a fotelba, hátat fordított. Mindig ezt csinálta, ha nyomást akart gyakorolni. Csakhogy most az ártatlan sértett fiú műsora már nem hatott.
Piroska inkább hallgatott. Anyósának amúgy is túl sokszor volt beleszólása a közös életükbe. Ilona, András anyja, imádott követelőzni. Ez már az első találkozásukkor kiderült: alig kapott észbe, máris Piroska fülbevalóira csodálkozott rá, és rögtön tudni akarta, igaziak-e a kövek vagy csak bizsu?
Amikor rájött, hogy Piroska nem hord hamis ékszert, hangosan sopánkodott:
Miért szórja el így a pénzt? Jobbat is vehettek volna a házba
Ajándék volt, Piroska megdöbbent a reakción.
Ja, hát akkor nem baj, gyorsan megnyugodott az akkor még leendő anyós.
Egy hétre rá András feszengve kérte meg Piroskát, ne vegye fel azt a fülbevalót, ha az anyjához mennek. Mert Ilonát bántja, hogy nincs olyan ékszere, és András nem tud neki egy ugyanolyat venni.
Akkor már sejtette Piroska, hogy ezzel az asszonnyal nehéz lesz De szerelmes fiatalasszonyként próbálta elűzni a balsejtéseket. Aztán jött az esküvő. Ilona ragyogott: csinos ruha, szép ajándék amiről Piroska csak később tudta meg, hogy mindent András vett, mert az anyja egyébként el sem jött volna a lakodalomra.
És csak gyűltek a kérések: volt, hogy új tévét akart anyós, mint a barátnőjénél. Vagy hajszárítót, mint a húga. Szépségszalon, mindenből a legjobb. Azonnal, most rögtön. Ha nem Ilona hangosan zokogni kezdett, panaszkodott az egészségére. András nem bírta nézni az anyja könnyeit, és rohant teljesíteni a kívánságait:
Hát ő az anyám! Hogyne segítenék!
Csakhogy már saját családja is lett. Az ő szükségleteikre viszont egyre kevésbé futotta. Piroska nem értette, hogy lehet ez: mindketten dolgoznak, jól is keresnek, mégsem elég a pénz a hétköznapi kiadásokra. A férje mindig csak legyintett:
Piroskám, egyszer majd te is megtanulsz háztartást vezetni. Inkább az anyámtól kellene példát venni…
Persze, Piroska ebből nem kért: már első perctől távolságot próbált tartani az anyósa stílusától. Ismerte az ilyen mama típusokat. És tudta, jobb, ha ilyen emberek nincsenek túl közel.
De most végképp betelt a pohár: anyós fizettetni akarta a nyaralását. Az az összeg, amit a fia emiatt felvett, megdöbbentette Piroskát. Azon akár három törlesztőrészletet is befizethetnének a lakáshitelből, vehettek volna új bútort, vagy korszerű háztartási gépeket. Még bőven maradt volna egy jó kis családi ünneplésre is akár a legjobb étteremben Budapesten.
Úgy tűnt, András nem akar ezen változtatni. Anyjának mindig minden jár. Piroska is elfogadná, hogy ez az anyja, ő is sok mindenre képes lenne a saját édesanyjáért De hogy szó nélkül, titokban! És ha baj történik? Ki maradt volna a hitellel? Ő! Az anyós megint kimaradt volna mindenből.
Itt volt az ideje, hogy komolyan elbeszélgessenek a férjével. Ideje választani, ki számít igazán. Vagy legalább magyarázza meg az anyjának, hogy visszább kell venni az igényekből. De beszélgetés helyett veszekedés lett: András szemrehányóan támadt Piroskára:
Már mindent visszafizetek, nem elég? Mit akarsz még? Igen, anyámnak nem elég az olcsó wellness, első osztályú nyaralást akar. Megérdemli! Ő mindent értem tett! És én nem adhatok neki egy nyamvadt utazást sem?
De azt tudod, hogy erre nekünk nincs pénzünk? Nem lenne jobb ezt elmagyarázni neki?
Majd én neked megmagyarázom: az anyám szent asszony…!
Piroska belátta, András semmin nem akar változtatni. Azt is pontosan tudta már, hogy Ilona féltékeny rá, amiért elvette a fiát: naponta hívta és kérte Andrást, menjen át hozzá, mert egyedül van… És András ment is, akár a város másik végére is. Hát persze, anya kér!
Az előző napi veszekedés után a Kovács házaspár szó nélkül indult munkába. Dél körül Piroska annyira rosszul lett, hogy kollégái orvoshoz küldték. Ott tudta meg, hogy gyermeket vár. Úgy remélte, ez jó alkalom lesz a családi költségvetés újragondolásához.
Csakhogy túl korán örült. András megdöbbent, azt kérte, még várjanak a babával, sőt a megszakítást javasolta. Ezután kezdett hívogatni Piroska anyósa is, aki viszont már nem kért, hanem parancsolt:
Nem akarok nagymama lenni! Hát mit képzelsz? Magadhoz akarod kötni egy gyerekkel a fiamat? Nyugodj meg, úgyis elmegy tőled! Úgysem fogod megtartani
Miért menne el? Miért hiszi ezt?
Hagyjuk, ismerem a fiamat. Már rég azon gondolkodik, hogyan menekülhet el egy ilyen lánytól, mint te. Hallgass rá, amit mond! Aligátor sem lennél, ha nem engedsz neki.
Piroskának minden elsötétült. Mire magához tért, már a kórházban volt.
No, végre felébredtél, szólt ismerős hang. Piroska kinyitotta a szemét: mellette ült a körzeti doktornő, Dr. Berta Anna, az anyósa szomszédja.
Ó, Anna doktornő, motyogta Piroska, nem is tudtam, hogy Ön itt dolgozik…
Jobb is lett volna, ha sose tudod meg mosolygott a doktornő. Azt hittük, választani kell: te vagy a baba.
Micsoda?!
Nyugi, mindketten rendben vagytok. Na, de mondd csak, mi vitt idegileg ennyire padlóra?
Amikor meghallgatta a történetet, a doktornő elgondolkodott, majd tanácsot adott:
Hagyd ezt a családot, Andrást nem fogod megváltoztatni, anyja mindenkiben csak ellenfelet lát. Az anyja belehajszolta az apját is a sírba a sok követeléssel. A fia is olyan: sosem száll szembe vele.
De hát megnősült?
Őszintén? Csoda, hogy volt bátorsága. Nem tudod, hány lány szaladt el Andrástól, mihelyt megismerte Ilonát! Gondolkodj el rajta. És mit szól a gyerekhez?
Anna doktornő nem fogta vissza a szitkokat mamakedvenc András felé, s ekkortól Piroska végképp eldöntötte: egyedül is boldogul. András pedig, lehet, már döntött, anélkül, hogy tudná.
Amint visszament dolgozni, Piroska beadta a válókeresetet. Andrásnak nem volt ellenvetése. A kislány hírét sem mondta el neki.
…Azóta eltelt egy év. Piroska és a kislánya békésen sétáltak a közeli parkban.
Nahát, mekkora véletlen! csendült fel egy rég nem hallott hang. Miért nem engeded, hogy lássam az unokámat?
Mert ő nem az ön unokája, mondta nyugodtan Piroska. Az a gyerek, akit ti Andrással nem akartatok, sosem született meg. Ő az én lányom, csak az enyém. És van már nagymamája.
Ezt mégis hogy képzeled?
Megengedem magamnak. Ha annyira kell a nagymamaság, talán kereshet András mellé egy másik feleséget.
Piroska elmosolyodott, miközben hátat fordított az anyósának, és nem hallgatta tovább a szitkozódást. Tudta, a legjobbkor szabadult meg a mama-fiú férjtől és a soha meg nem elégedő anyóstól. Helyesen döntött: az élet néha megköveteli, hogy kiálljunk magunkért, és megtanuljunk nemet mondani akkor is, ha ezzel mindent újra kell kezdenünk.
