Hat éve nálad ünnepeljük ingyen a szilvesztert most is összejövünk! jelentette ki a sógornő. De a hűtő másképp szólt.
Eszter, elküldtem a listát, nézd meg alaposan szólt be Annamária néni, amikor reggel, huszonkilencedikén felhívta, anélkül hogy köszönt volna. Nehogy összekeverd a fajtákat, mint múltkor. Ágnes két hónapig célozgatott rá, hogy náluk jobban megterített asztal volt.
Eszter megnyitotta az üzenetet, és megállt az ajtóban. Vörös lazac, márványos marhahús, kimondhatatlan nevű sajtok, libamáj, osztriga, exkluzív kolbászok. A végén egy komment: Valódi pezsgőt vegyél, ne azt a silányat. Gábor majd megmondja, melyiket.
Hat szilveszter egymás után. Hat éjszakán át Eszter három napot töltött a konyhában, amíg Annamária néni zsebelte be a dicséreteket a gazdag asztalért és magyar vendégszeretetért. A vendégek vele koccintottak, Gábor pedig a balkonon dohányzott vagy eltűnt a barátaival öt percre, ami éjfélig húzódott.
Miért hallgatsz? csattant Annamária néni, szemmel láthatóan idegesen. Nem tetszik valami?
Annamária néni, ez nagyon sokba kerül Eszter megszorította a telefont. Nem lehetne idén kicsit egyszerűbben? Felújításra szeretnék félretenni, csempénk már ráomlott a fürdőben.
Egyszerűbben?! a hangja a plafonig ér. Hat éve ingyen ünnepeltek nálad, és te nem szóltál semmit! Most, amikor mindenki hivatalos, hiszti van?! Gábor!
A férje a kanapén feküdt, a telefonján kattogott.
Anyám már mindenkinek megígérte a normális asztalt, fel sem nézett. Ne blamálj a testvéreim előtt, így is azt gondolják, hogy papucs vagyok. Csináld, ahogy kell, hiszti nélkül.
Eszter könyvelőként dolgozott egy lakóházkezelőben. Apránként gyűjtött bónuszból, ahol lehetett, spórolt. Két év alatt komoly összeget halmozott fel a felújításra. A fürdő szétesett, a mosdó alatt penészes volt, de a pénz most kvázi harmincöt ember ebédjére ment, akik nem mondanak köszönetet.
Harmincadikán reggel hatkor kelt, az üzleteket járta: hentes, halbolt, delikát. A csomagtartó megroskadt a dobozoktól. Mire hazatért, Gábor televíziózott, Annamária néni pedig karosszékben teát szürcsölt.
Na, végre sógornő meg sem fordult. Nehogy túlsüsd a húst, mint legutóbb. Szentiván egész nyáron emiatt szólt be.
Eszter elkezdte kipakolni. Gábor meg sem mozdult. Amikor segítséget kért a legnehezebb dobozhoz, legyintett:
Nem látod, hogy foglalt vagyok? Megoldod magad, te erős vagy és önálló.
Eszter lerakta a csomagot. Ránézett a férjére, sógornőjére, az elégedett arcukra. És hirtelen minden kristálytisztán világossá vált.
Harmincegyedikén hajnalban elsőként ébredt. Gábor szétterpeszkedve horkolt. Annamária néni elment a szépségszalonba ingyen szépülni.
Eszter felöltözött, elvette a kulcsokat, és gyorsan kezdte visszapakolni mindent az autóba. Lazac, marhahús, garnéla, sajtok mind a csomagtartóba. Amikor az utolsó doboz is befért, beindította a motort, és kihajtott a város szélére, ahol egy régi épületben gyerekotthon volt.
Felragyogott a szilveszteri dísz
Egy óra múlva hazatért. Felvette a legszebb ruháját, élénken rúzsozta a száját. Leült az ablakhoz, várva a pillanatot.
Három órakor bevágódott az ajtó. Annamária néni belibbent, ragyogva, frissen lakkozott körmökkel, frizurával.
Eszter, már főzöl? a konyhába sietett. Három óra múlva jönnek a vendégek, miért nincs semmi feldarabolva? Mit művelsz?
Eszter lassan felemelte a tekintetét.
Miből főzzek?
Hogyhogy miből?! sógornő a hűtőhöz rohant, kitárta.
Üres. Felül egy margarin, egy tégely mustár.
Hol van minden?! Hol az ikra?! Hol a hús?! a hűtő ajtajába kapaszkodott. Gábor, azonnal gyere ide!
Férj előbújt, kócosan nézte a hűtőt, elsápadt.
Eszter, mi a Mi történt?!
Oda vittem, ahol értékelik fölállt, elsimította a ruháját. A Jókai utcai gyermekotthonba. Ma királyi lakomát kapnak a gyerekek. Ti pedig azt tehettek az asztalra, amit magatoknak vettetek. Hat év alatt nem vettetek semmit. Semmit.
Olyan csend lett, hogy a hűtő zümmögése töltötte be a teret.
Te Annamária néni belekapaszkodott az asztal szélébe. Hálátlan vagy! Befogadtalak! Elnéztem, hogy nincs gyereked, nincs főzőtehetséged! És erre ez?!
Nem fogadtatok be, csak szolgaként tartottatok Eszter hangja nyugodt volt, hideg, világos. Főztem, takarítottam, fizettem, hallgattam. Hat évig kiszolgáltam a rokonságot, miközben ti kaptátok a dicséreteket. Elég volt.
Eszter, térj észhez! Gábor közelebb lépett. Harmincöt ember jön! Mit mondok nekik?!
Az igazat Eszter felkapta a táskáját a székről: papírokat, telefont, kulcsokat. Mondd meg, az anyád elvárja, hogy mindenkinél ingyen ünnepeljen. Hogy hat évig nem költöttetek egy fillért sem erre. Hogy azt gondoltátok, örökké dolgozom a dicsőségetekért.
Ne beszélj így anyámmal! férje elállta az ajtót, de Eszter pillantása megállította.
Most már megtehetem. Tudod mit? Átmegyek a szüleimhez, felbontom a valódi pezsgőt, amit magam vettem, és nyugodt szilvesztert ünnepelek. Kiabálás és lista nélkül. Ti meg kitalálhatjátok, mit kezdtek a hagyományaitokkal.
Annamária néni elé lépett:
Ha elmégy, vége a házasságnak! Nem engedem, hogy Gábor ilyen nővel éljen!
Remek Eszter felvette a kabátját, a keze nem remegett. Mondd el a fiadnak, hogy ünnepek után beadom a válópert. Menjen el maga, intézze, mamája nélkül.
Kilépett, becsukta az ajtót. Mögötte csörrenés sógornő valamit a falhoz vágott. Eszter lement a lépcsőn, beült a kocsiba, és elindult.
A telefon fél óra múlva megőrült. Gábor könyörgő, aztán dühös, aztán szánalmas. Annamária néni fenyegető és átkozódó. Eszter minden hívást levette és blokkolta.
A szüleinél kérdés nélkül fogadták. Anyja egyszerű ételt terített saláta, sült csirke, házi fogások. Apja kinyitotta a pezsgőt.
Éjfélkor Eszter az ablaknál állt pohárral. Valahol, ott, Gábor és Annamária néni magyarázták a harmincöt éhes rokonnak, miért van margarin és mustár az asztalon. Ott, sógornő elveszíti a tekintélyét azok előtt, akikért annyira dicsekedett. Ott, férje először hallja magára a szerencsétlen szót.
Itt csend van, béke.
Boldog új évet, kislányom apja átölelte. És egy boldogabb életet kívánok.
A telefon rezzen. Ismeretlen számról fotó: gyerekek az otthonban, ünnepi asztal mellett, fülig érő mosollyal. A vezető kísérő szava: Köszönjük. Igazi ünnepet kaptak.
Eszter a képernyőre nézett, és megértette: a pénze jó helyre ment. Nem mások mohóságára, hanem annak az örömére, aki tényleg rá van szorulva.
Felemelte a poharat. Magára. Hogy volt ereje kimondani: elég volt. Hogy azért volt üres a hűtő, mert ő így döntött.
