Na figyelj, teljesen ledöbbentem, amikor tegnap este felhívott Katica tudod, a régi jó barátnőm, most töltötte be az 52-t. Tíz évig eszébe sem jutott új kapcsolatot keresni, aztán most úgy döntött: eljött az idő, hátha vár rá valami jó. Hát… hogy mondjam… főleg leckék vártak rá, nem hercegek azon a bizonyos fehér lovon.
Az első hívása késő este ért, hangjában az a tipikus katica-féle fanyar humor keveredett a fáradtsággal:
Figyelj már, vagy én vagyok teljesen elragadtatva a saját társaságomtól, vagy ezek az ötvenes pasik egy totál másik valóságban élnek. Másra nem tudok gondolni.
Ismerjük egymást, mióta a főiskolán együtt söröztünk a Duna-parton. Katica sosem vette túl komolyan az életet, mindig is tudott nevetni magán, a sorsán A barátok unszolták, hogy próbálja ki az online randizást: Mi baj lehet? Maximum egy jó sztorit mesélsz! Belevágott, és fél év alatt tíz randija volt. Mindegyik, mintha valami magyar vígjátéksorozatból ugrott volna elő, csak sokszor nem is viccesen.
Első tapasztalata? Te illetsz hozzám?
Átlagos kezdés, semmi extrával. Egy apró pesti kávézó, udvarias csevely, a férfi hosszasan lapozza az étlapot, mintha negyedéves jelentést készítene. Aztán fújtat egy nagyot, és ennyit szól:
Tudja, egy jó húsleves nélkül én már nem is tudok meglenni.
Katica bólint, legyint magában, azt hiszi vicc, de a beszélgetés hamar elfordul: kiderül, hogy az ex-felesége már nem tudja rendesen bevetni az ágyat(!), és most egy olyan nőt szeretne, akinek rendes keze van és világos feje. És a hangsúly legfőképp a kezén van. Katica meg csak ül, és agyal: mikor lett az ágyneműtartás a randik fő témája?
A második randi: kiselőadás arról, milyen is az igazi nő
A találkozó normálisan kezdődik, aztán átfordul egy egyoldalú beszédbe: a férfi taglalja, hogyan is kellene élnie egy nőnek: legyen támogató, teremtsen otthonosságot, bölcs és türelmes is legyen. És jön a panasz: magas a vérnyomása, előáll kézzel írott diétás tanácsokkal, és kíváncsian faggatja, főz-e diétás leveseket. Úgy tűnt, leginkább egy házvezetőnőt keres, ápolói képesítéssel. Mindenre menetrend!
Figyeld, az érzelmekről úgy beszélt, ahogy egy robotporszívó leírását olvasod fel mesélte később Katica. Felsorolás, nulla érzelem.
Nem volt ott semmiféle szikra.
A harmadik sztori: a bölcsesség, ami nincs is
A következő úriember már azzal kezdett, hogy: Csak aztán ne vitatkozz velem. Ebben a korban a nőnek kellene bölcsebbnek lennie.
Katica nem bírja ki nevetés nélkül:
És magának konkrétan miben is rejlik a bölcsessége?
A válasz elmosódott, de a lényeg világos: csak egyfajta csendes békére vágyik. Olyanra, ahol a nő mindig bólint, egyetért, tüzet rak a tűzhelyen, és SOHA nem kérdez semmit, ami esetleg kényelmetlen. Nincs vita, nincs egyenrangúság, csak egy elképzelt rend. Katica rájött: nem is kapcsolatot keres, csak engedelmes lakót.
Amikor nem párt, hanem anyukát keresnek, 52 évesen is
A negyedik férfi nem kertelt:
Nekem gondoskodás kell! Olyan, mint gyerekkoromban. Mintha anyu lennél.
És aztán jöttek a részletek: melyik buktát szereti, hogyan szereti hajtogatva a zokniját, milyen mamuszban kényelmes neki a reggeli. Mindezt vérkomolyan! Katica meg csak hallgat, és azon gondolkodik, hogy nem nőt keres, hanem egy gyerekkor-házhozszállító szolgáltatást.
Állásinterjú helyett randi
Az ötödik találka egyenesen úgy ment, mintha állásinterjúra ülne be. A pasi komolyan kérdezgeti:
Szoktál beteg lenni?
Közel laknak a rokonaid?
Stabil a fizetésed?
Katica fel is nevetett rajta, de a hangján érződött a fáradtság: Nem azt kérdezi, ki vagyok, hanem mit tudok neki szolgáltatni. Ezek már nem randik, hanem alkalmassági tesztek.
Mi a helyzet ezekkel a fickókkal?
A tizedik ilyen alkalom után Katica csak ennyit mondott a telefonban:
Nem kapcsolat kell nekik, hanem egy sokfunkciós háttérember. Ennyi.
Nem sértődötten mondta, nem volt benne keserűség. Egyszerűen elfogadta ezt.
Az ötvenes férfiak tartanak attól, hogy egyedül maradnak, de még jobban félnek a változástól. Az egyetlen, ami kell nekik: a kényelmi garancia. Legyen házvezetőnő, szakács, terapeuta egy személyben. És még hálásnak is kell lenned, hogy megkaptad ezt a lehetőséget.
Ha Katica megkérdezte:
De én mit kapok ebből?
A válasz csak néma meglepődés volt: Hát én vagyok a férfi! Hát ez nem elég?
Mindenki ilyen? Van remény?
Katica szokta mondani:
Tudom, nem minden férfi ilyen. Vannak tényleg okosak, érdekesek, mélyek de azok már mind foglaltak.
De sosem adta fel a reményt. Egyszerűen csak ő változott meg. Sokkal jobban ügyel a saját határaira.
Most már van egy szabálya: nincs több szolgai szerep, nincs kompromisszum a méltósággal, nincs több minden áron megfelelni.
Azt hiszed, még mindig nevet ezeken a túlzó elvárásokkal jövő pasikon, de van egyfajta keménység a hangjában. Nem fog többé más életét élni, csak a sajátját. Nincs több illúzió.
A végeredmény?
A tíz randi nem kudarc volt számára, hanem tanulás: végre tudatosan választja azt, ami igazán fontos saját magát.
Katica megértette: nem éri meg lemondani a szabadságodról csak azért, hogy megtarts egy egyoldalúan kényelmes viszonyt.
A szerelem nem úgy jön, hogy beírod a naplóba. Akkor jön, amikor már pontosan tudod: nem éred be kevesebbel, mint az őszinte tisztelettel, érdeklődéssel és kölcsönösséggel.
Ideje új szabályokat írni. És soha többé nem belemenni az önfeladó szolgai szerepbe sem 52 évesen, sem soha.
