Amitől az életemben mindig is féltem, az egy haragos anyós volt. Egyszer már házas voltam korábban. De ott ilyen gondom szerencsére nem volt, az első férjem ugyanis állami gondozott volt, szülei nem éltek, így felém soha nem érkezett ítélkezés. De a házasságunk nem működött. Öt évig voltunk együtt, aztán én adtam be a válópert. Az volt a helyzet, hogy amikor összeházasodtunk, még egyetemre jártam. Egy év után a férjem elkezdett inni, adósságokat halmozott fel, és ezek a kötelezettségek rám is átszálltak, mint a feleségére. Otthagytam az egyetemet, mert dolgoznom kellett, hogy visszafizessem a tartozásokat.
A házasságommal csak magamnak csináltam problémákat. A válás után óriási megkönnyebbülést éreztem, végre vége a gondoknak. Két évig egyedül voltam, összeszedtem magamat, lépésről lépésre. És akkor megismerkedtem Gergővel. Ő még sosem volt házas, sőt, komoly kapcsolata sem volt rajtam kívül. Valahogy minden gyorsan történt közöttünk. Megkérte a kezem, én pedig igent mondtam. Eljött a pillanat, hogy bemutatott az édesanyjának.
Ahogy beléptünk a lakásba, az anyósa arca már eleve nem tetszett. Fintorogva odavetette a köszönést, majd visszament a szobába. Először nem értettem, hol hibáztam talán a ruhámmal van valami baj? De nem, teljesen visszafogottan öltöztem fel. Mikor leültünk az asztalhoz, csak fürkészve nézett, és hallgatott. Úgy éreztem magam, mintha feszültség ült volna a levegőben. Aztán, mikor már kezdtem teljesen zavarban lenni, hirtelen megszólalt:
No, hát maga még diplomát sem szerzett? Akkor most tulajdonképpen semmihez sem ért? gúnyos mosollyal, lenézően kérdezte. Egy pillanatig haboztam, aztán nyugodtan, a teámból szürcsölve válaszoltam: Igen, sajnos csak el nem végzett felsőfokú tanulmányaim vannak, így hozta az élet, de még mindig tervben van a befejezésük. Az anyós hangosan felhorkantott. Tervezi, persze… De mikor lesz abból rendes feleség? Mikor neveli már fel maga a gyerekét, főz a férjének, és tartja rendben a házat? Maga biztos valami nagyasszonynak képzeli magát! Újra gúnyosan nevetett, kortyolt egyet a teájából, majd letette a bögrét a asztalra. Megmondom magának, az én fiamnak semmi szüksége ilyen szerencsecsillagokra, mint maga.
Rám nézett, végigmért tetőtől talpig, és hozzátette: Se esze, se vonzereje, hát mire veri magát? Ott abban a pillanatban rettenetesen megbántott. Felálltam az asztaltól, bementem a fürdőszobába és elsírtam magam. Egy idegen nőtől ilyen sértést kapni, ráadásul a férjem csendben nézi ez nagyon rosszul esett. Szerencsére hamar eljöttünk tőlük, én pedig nem is akartam többet hozzájuk menni. De ő eljött hozzánk, és minden alkalommal megpróbált valahogy bántani, legalább egy beszólással.
Sokáig nem mentem pszichológushoz, hogy tanácsot kérjek. Pár ülés után azonban rájöttem, hogy az anyósom tipikus manipulátor, én pedig azért lettem áldozat, mert engedem, hogy bántson, és nem állok ki magamért mert így neveltek. Ezért amikor legközelebb megint sértegetni próbált, egyszerűen megkértem, hogy menjen el a lakásunkból. Azóta nem beszélünk, de nem is érdekel, és a férjem sem ragaszkodik hozzá, hogy ez másképp legyen.
Azóta végre nyugodtan élhetek magamért, kompromisszumok és bántás nélkül.
