Ha vitatkozik, a fiam kidobja az utcára! jelentette ki a anyós, elfelejtve, hogy kinek a lakása is ez.
Lili, készíts káposztás pitét holnapra vacsorára! jelentette ki Tóthné, belépve a konyhába és leülve az asztalhoz. Rég ettem rendes tésztát, te meg mindig valami furcsa ételeket főzöl!
Lili elfordult a tűzhelytől, ahol húst sütött a vacsorára. Anyósa a szokásos elégedetlen arckifejezéssel ült, közben a jól ismert bordó pulóverét igazgatta.
Allergiás vagyok a káposztára, Tóthné válaszolta nyugodtan Lili, miközben megforgatott egy húst a serpenyőben. Nem fogom megcsinálni.
Hogyhogy nem? élesedett meg az anyós hangja. Kértem, és visszautasítasz? Ki vagy te, hogy így beszélsz velem? Az én időmben a menyek tisztelték a időseket!
Ez nem a tiszteletről szól mondta Lili, áthelyezve a serpenyőt a második égőre. Ha káposztát főzök, allergiás reakcióm lesz. Ha ennyire szeretnéd, csináljad meg magadnak!
Magamnak? Tóthné felugrott a székről. Nem vagyok a szolgálód! Te vagy a háziasszony, főzz, amit mondok! Az allergiád csak kifogás. Lustább vagy a tésztával bíbelődni!
Tóthné, mitől lenne lustaság? fordultott felé Lili. Minden nap főzök, takarítok, mosok. De káposztás pité
