Anyád, te szültél magadnak, nem nekem, úgyhogy te törődj a kis Jancsival. Nekem aludnom kell még, mielőtt iskolába megyek.
Bence, hát nem is kérlek olyan gyakran. Csak egyszer vinnéd be az iskolába. Hiszen szeptember elseje, mindenki a szüleivel lesz…
Pontosan, a szüleivel vágott közbe a fiú. És hol voltak az enyémek, amikor nekem voltak a felvonulások? Mindig a kicsivel voltak. Akkor most ő is egyedül mehet, nem lesz semmi baja.
Hát, nem mindig… Csak pár alkalommal történt ilyen. De nem direkt volt…
Akkor most sem lesz baj, ha egyedül megy mondta nyugodtan Bence, és kortyolt egyet a teájából.
Kata elképedt. Nem számított ilyen ellenállásra. Végül is, ők tartják el Bencét, adnak nekem zsebpénzt, ruházzák, mégis semmi kedve részt venni a családi életben.
Na jó… kezdte komolyan Kata. Bocs, Bence, de egy családban élünk. És egy családban segíteni kell egymásnak. Mi segítünk neked, apád meg én. Adunk zsebpénzt, főzünk, takarítunk, néha még a szobádban is. Kérlek, segíts te is néha.
Én nem kértem, hogy takarítsatok a szobámban. A zsebpénz nélkül is megélnék. Már tizennyolc vagyok, nem vagyok kisfiú meg dadus. Az én véleményem is számítson.
Ezekkel a szavakkal Bence felkapta a bögréjét, és kiment a szobájába. Kata egyedül maradt. Nehéz szívvel, megoldatlan problémával, és ami a legrosszabb, azzal a gondolattal, hogy a fia önző lett.
Mikor lett ilyen?
Kata első házassága nem sikerült. Bence apja sosem nőtt fel, inkább a kanapén hevert, játszott, telefonozott, mint hogy családot építsen. Néha dolgozott, de annyit keresett, hogy magát sem tartotta el. Végül Kata feladta a reményt, elvált, és anyjához költözött.
Amikor másodszor férjhez ment, Bence már ötéves volt. Abban a korban, amikor a gyerek még hajlandó elfogadni egy új családtagot. András hamar megtalálta a közös hangot a fiúval, és hamar apának kezdte nevezni.
Aztán, amikor Bence tíz lett, megszületett Jancsi. Valószínűleg onnantól kezdett elromlani minden, bár Kata ezt nem látta akkor.
Akkor ment Bence először egyedül szeptember elsején. Kata a szülés után annyira kimerült, hogy az iskola nem fér bele. András dolgozott, a nagyszülők pedig túl messze voltak.
Bence, így alakult… Te már nagy fiú vagy, megoldod egyedül? kérdezte bűntudatosan az anyja. Ne haragudj, én is szívesen mennék veled, de látod, milyen állapotban vagyok…
Látom sóhajtott Bence. Semmi baj. Már nem vagyok kicsi.
Akkor Katának úgy tűnt, minden rendben. Talán Bence szomorú volt, de elment, nem panaszkodott. Kiderült, hogy mégsem felejtette el.
Három évvel később ugyanez történt. Ezúttal Kata nem tudott menni, mert Jancsi beteg lett az oviból.
Amúgy is gyakran betegedett. Egyszer még a víz
