Anyád, magadnak szültél, nekem nem, szóval törődj a te Petikéddel. Nekem aludnom kell, holtan vagyok a sulitól.
Bence, hát nem kérlek mindig. Egyszer elviszed az iskolába. Hiszen szeptember elseje, mindenki a szüleivel lesz…
Pontosan, a szüleivel vágott közbe a fiú. Hol voltak az enyémek, amikor nekem voltak a szalagavatóim? Mindig a kicsivel. Akkor most is egyedül mehet, nem történik semmi.
Nem mindig… Csak párszor volt így. De nem direkt, úgy jött ki…
Most is úgy jött ki, hogy egyedül mehet válaszolta nyugodtan Bence, majd kortyolt a teájából.
Anikó elképedt. Nem számított ilyen ellenállásra. Végül is, hiszen eltartják, ruházzák Bencét, de ő semmiképp nem akar részt venni a család életében.
Na jó… kezdte Anikó, összecsukva a homlokát. Bocsáss meg, Bence, de egy családban élsz. És a családban mindenkinek segítenie kell egymásnak. Mi segítünk neked apáddal. Adunk zsebpénzt, főzünk, takarítunk, néha még a szobádban is. Te pedig légy szíves, segíts nekünk.
Nem kértem, hogy takarítsatok a szobámban. A zsebpénz nélkül is megélnék. Már tizennyolc vagyok, nem vagyok kisfiú és nem vagyok dada. Az én véleményem is számít.
Ezek után Bence felkapta a bögréjét, felállt és kiment a szobájába. Anikó egyedül maradt. Nehéz szívvel, megoldatlan problémával, és ami a legrosszabb, azzal a gondolattal, hogy a fia önző.
Mikor lett ilyen?
Anikó első házassága bukás volt. Bence apja soha nem nőtt fel, inkább a kanapén fetrengett, játszott és a telefonját nyomkodta, mint hogy családot építsen. Néha dolgozott, de annyit keresett, hogy magát sem tartotta el. Végül Anikó feladta a reményt, elvált és anyjához költözött.
Amikor másodszor férjhez ment, Bence már ötéves volt. Abban a korban, amikor a gyerek még hajlandó elfogadni az új családtagot. Zsolt hamar megtalálta a közös hangot a fiúval, és hamar apává vált.
Amikor Bence tíz volt, megszületett Peti. Talán onnantól kezdett el minden lassan felfordulni, bár Anikó ezt nem látta.
Akkor ment Bence először egyedül szeptember elsején. Anikó a szülés utáni állapotában nem tudott rá figyelni. Zsolt dolgozott, a család javáért fáradozott, a nagyszülők pedig túl messze voltak. Egyik városban, másik a nyaralójuknál.
Bencekém, hát így jött ki… Te már nagy fiú vagy, ugye, megoldod? kérdezte bűntudatosan az anyja. Ne haragudj, én is szívesen mennék veled, de látod, nem tudok…
Látom sóhajtott Bence. Semmi baj. Már nem vagyok kicsi.
Akkor Anikónak úgy tűnt, minden rendben van. Talán Bence szomorú volt, de elment, nem panaszkodott. Kiderült, hogy mindent megjegyezett.
Három évvel később ugyanez történt. Ezúttal Anikó nem tudott menni, mert Peti valamit összeszedett az oviból.
Peti amúgy is gyakran betegeskedett. Egyszer még a víz
