**Gyűlölet**
Szilárd kilépett az irodaházból, és ösztönösen a parkoló felé indult, de hirtelen eszébe jutott, hogy tegnap bevitte a kocsiját a műhelybe. Először bosszankodott, aztán arra gondolt, hogy talán még jó is. A csúcsforgalomban tömött buszban utazni nem volt kellemes, így inkább gyalog indult el. Csak a gyorsan sötétedő égbolt zavarta. Egy fekete felhő borult a városra, vihar és zápor fenyegetett.
Szilárd sétált közben folyton az égre pillantgatott. A távolban dörgés hallatszott. Tudta, hogy valahol itt van egy kávézó, minden nap elhajtott mellette, de sosem ment be. Gyorsított a lépésein.
Amikor már majdnem odaért, nehéz esőcseppek potyogtak a fejére és a vállára. Szilárd épp csak beugrott a kávézó ajtaján, amikor a feje fölött olyan erősen dördült a mennydörgés, hogy a padló is megrendült. Kinn sötét lett a zuhogó víztől.
A kávézóban világos és száraz volt. Szilárd körbenézett, és észrevett néhány szabad asztalt. Az ajtó mögötte ismét kinyílt, beengedve a zápor zaját és két lányt. Szilárd sietve leült az egyik asztalhoz. Az ajtó nyitva-zárva járt, az emberek menekültek az eső elől. A hely zajos lett, mindenki a viharról beszélt.
Egy magas, komoly arcú pincérnő lépett oda hozzá. Letette elé az étlapot, és már indulni készült, de Szilárd megfogta a karját.
– Hús főétel köret nélkül, egyszerű saláta és egy kávé – mondta röviden.
