Ez egy álomszerű, kusza történet, tele törékeny emlékekkel és álomféle képekkel.
Zsófi tányérra szedte a zabpelyhet, a fiának pedig lekvárral rajzolt egy vidám arcot a tányér aljára.
– Férfiak! Reggeli! – kiáltotta, miközben frissen főzött teát öntött a csészékbe.
Pistike leült az asztalhoz és haragosan nézte a tányérját.
– Utálom a zabpelyhet – morogta.
– Mi ez az újdonság? A zabpehely egészséges. Ha korcsolyázni akarsz, először jól reggelizz. – Ferenc leült a fiával szemben, kanalazott egyet, majd a szájába tette.
– Mmm… Finom. Anyukánk varázsló. Hidd el, senki sem főzi így a zabpelyhet, mint ő.
Pistike kételkedve nézett az apjára, de végül ő is megfogta a kanalát. Miután mindet megette, Zsófi elvitte az üres tányért és odatolta a teás csészét.
– Valami baj van? – kérdezte a férjétől. – Olyan elmerengve vagy mostanában. Munkahelyi gondok?
– Mindet megettem. Mikor megyünk korcsolyázni? – kérdezte vidáman Pistike.
– Menj, játssz egy kicsit. Anyukával kell beszélnünk. – Ferenc elkapta a fiú haragos pillantását. – Kicsit később. Menj.
Zsófinak egy pillanatra úgy tűnt, mintha olvasna a fiú gondolataiban. Azon tűnődött, sírjon-e, mert a korcsolya talán elmarad, vagy menjen a szobájába és szenvedjen ott a bizonytalanságban. Mosolygott rá és biccentett, mintha megígérné, hogy lesz korcsolya, csak később.
Pistike lecsúszott a székről és sértődött arccal kiment a konyhából.
– Szóval mi gyötör téged? – Zsófi leült a fiú helyére.
– Nem tudom, hogy kezdjem. Magam sem értem – mondta Ferenc, miközben forgatta a teás csészét az asztalon.
– Van szeretőd? El akarsz menni hozzá? – kérdezte Zsófi egyenesen.
– Zsófi, mi bajod? Hogy jutott ilyen eszedbe? – lobbant fel Ferenc, mint aki igazságot véd.
– Mit gondolhattam volna? Ha minden rendben a munkahelyen, mi más okozhat ennyi gondot? – Zsófi kezdte elveszíteni a türelmét. – Tegnap megkértlek, hogy vidd ki a szemetet. Bólintottál, de elfelejtetted. Olyan vagy, mintha elálmodnád magad. Mondd el, de ne hazudj – figyelmeztette Zsófi.
Ferenc komolyan nézett a feleségére.
– Anyám volt itt – nyögte ki végül.
Zsófi látta, hogy nehéz volt ezt kimondania.
– Álmodban? És mit közölt veled a túlvilágról, ami ennyire kibillentett? – kérdezte tréfásan.
– Nem, nem álmodban. Élőben. – Ferenc hirtelen odébb lökA teája pedig mintha megfagyott volna a csészében, miközben a tükörbe nézett, és egy árnyék mosolygott vissza rá, amelyről sosem tudta, hogy valaha is létezett.
