Gyermek a barátnőnek
Régen, amikor még az idő másként járt, emlékszem, mennyire nehézzé váltak a napjaim, amikor Lili, a húgom, a terhessége utolsó hónapjait élte. A bátyám elhagyta a házat, apánk elmerült az alkoholban, s azóta Lili élete földi pokollá változott.
Minden reggel azzal kezdődött, hogy Lili kinyitotta az ablakokat, kisöpörte az üres borospalackokat az asztalok alól, és csendben várta, míg apánk feleszmél az álomból.
Apa, te nem ihatsz, az orvos is megmondta! Éppen csak talpra álltál a szélütésből!
Az én életem, azt teszek, amit akarok, Lili. Csak így győzöm elviselni ezt a fájdalmat.
Miről beszélsz, apa? Miféle fájdalmat?
Az ürességet, hogy senkinek sem vagyok fontos. Neked sem. Maga vagyok a szégyen, kár, hogy megszülettem, kár, hogy családot alapítottam gyenge emberek lettünk, és a szegénység is öröklődött. Minden kárba veszett, fiam, lányom. Egyszerűbb inni.
Lili, akit már egyébként is megviselt a helyzet, dühödten legyintett.
Minden okkal történik, apa. Nálunk is lehetne rosszabb, másoknál is akad baj elég a világban.
Milyen rosszabb? mordult vissza apánk. Anyád nélkül nőttél fel, most pedig te is egy szerencsétlen gyereket hozol a világra, akinek apja sem lesz, szegény marad.
Lesz ez még jobb is, apa. Az életek változnak soha semmi sem tart örökké, bármikor eljöhet a fordulat.
Lili szomorkásan idézte fel, milyen boldog volt még nemrég, amikor Pállal készült összeházasodni. Az élete már felfordult, de élnie kellett tovább.
Aznap este apánk újra lerészegedett. Lili úgy kiabált rá, ahogy sohasem tette:
Megittad a pénzt, amit félretettem? Hogy jutottál hozzá? Mindent felforgattál, a dolgaimban is turkáltál?!
Minden ebben a házban az enyém felelte apánk. Beleértve a nyugdíjat is, amit előlem rejtegetsz!
Mindet elittad? Arra sem gondolsz, miből élünk holnap?
Miért kéne nekem ezen gondolkodnom? Te már felnőtt vagy! Most neked kellene gondoskodnod rólam!
Lili átkutatott minden szekrényt.
Még emlékszem, tegnap két zacskó tészta meg egy kis olaj maradt. Most meg semmi! Mit eszünk vacsorára?..
Lili elkeseredetten rogyott a székre, arcát a kezébe temette.
Honnan is tudhatta volna, hogy a szomszéd, néni Katika, titokban szoktatta apját a borhoz, és kifosztotta a házat, amikor csak Lili dolgozni ment?
Katika, a csendes kígyó, lassan befészkelte magát hozzájuk, azért jött, hogy szétszakítsa a családot.
Az éjszakát Lili könnyek között töltötte, legyengülve, éhesen feküdt ágyában.
Reggel valaki kopogott, majd Katika néni lépett be. Elegáns kabátban, csinos csizmában, le sem vette a cipőt, egyenesen a konyhába ballagott.
Jó reggelt! A barátnőm a városházán dolgozik mondta flegmán és figyelmeztetett, nagy tartozásotok van, hamarosan kikapcsolják az áramot. Mi történik veletek, Lili? Meghívsz egy teára?
Választ sem várva elkezdett kutatni a spájzban és a hűtőben.
Inkább én főzök teát, te úgyis várandós vagy, mint a lányom, Bíborka De hisz nincs se cukor, se tea Sőt, alig van étel. Na, menjünk együtt a boltba!
Lili a földet nézte.
Katika néni, nincs mivel megkínálnom. Higgye el, jobb volna, ha menne.
Katika azonban hajthatatlan volt.
Bajban vagy, látom. Emlékszel, hogy mondtam, költözz hozzám? Most nem kérek, hanem mondom: pakolj össze, gyere hozzám, nincs itt a gyerekednek helye, apád iszik, neked meg semmid sincs, még vitamint sem kapsz! Pakolj, gyere velem!
Lili leült, kicsit elszédült, arca könnyekben úszott. Katika átölelte:
Hallgass csak, Lilikém, tudom, hogy haragszol rám. De bocsánatot kérek a lányom elvette a vőlegényedet, ezért nem vagyok ördög vagy szívtelen. Szeretnék segíteni, mindegy, mit gondolsz rólam.
Minden csak álomszerűen történt ezután: Katika segített összecsomagolni, és taxit hívott.
***
Mikor Lilinek megindult a szülése, Katika néni mellőle sem mozdult.
Figyelj rám, Lili. Szóltam előre az orvosoknak, hogy lemondasz a gyerekről. Szóval ha megszülsz, ne nézz rá, ne szoptasd, ne fogd meg! Értsd meg!
Lili a fájdalomtól csak ennyit bírt:
Ó, Katika néni, nekem mindegy most Csak szülhessek már túl rajta.
Ne felejtsd el, mit mondtam! Egyedül nem tudnád felnevelni azt a gyereket, én viszont találtam egy rendes házaspárt, akik örökbe fogadnák azonnal.
Mire néhány óra eltelt, megszületett egy kislány.
Három kiló háromszáz, egészséges mondta a szülésznő.
Felkapta a síró csecsemőt, bebugyolálta, és elvitte Lili elől.
Ám a gyermekorvos szigorúan a fiatal anyára nézett:
Mit művel, kedves? Gyönyörű kislánya született, még csak ránézni sem hajlandó? Klári, hozd csak vissza a gyereket, hadd tegye mellre!
Lili tiltakozott, fejét rázta:
Nem akarok, nincs miből éljek, nem akartam szülni Más örül neki, írok lemondó nyilatkozatot, örökbe adják
Ne bolondozzon, nézzen a kicsire legalább!
Lili összeszorította szemét, de valami finom, puha hozzáértése hirtelen megszólította. A nővér mellé fektette a babát, az orrával keresgélni kezdett, szájacskája kitátva Lili végül ránézett lányára.
A törékeny, védtelen apróság hunyorogva nézett vissza rá, nyúlni próbált felé, tenyerével kutatott anyja ruháján.
Na, látja, anyuka szólalt meg mosolyogva a gyermekorvos. Ő magácskát választotta, nem kell más fürdető család. Látja, hogy szüksége van magára?
Lili sírni kezdett, átölelte lányát és bólintott.
Két órán keresztül csak pihent, kislánya mellett, szüntelenül nézte őt.
Így ébredt fel benne lassan az anyai ösztön.
Itt van az életem értelme a lányom. Nem számít már, hogy Pál elment, vagy apám mit csinál nekem csak ő számít. Maradok mellette.
***
Lilit egyszer csak Katika hangja költötte reggel fel.
A nőn kórházi köpeny volt, s most dohogva állt Lili ágyánál.
Elfelejtetted, mit ígértél? szólt halkan. Megígérted, hogy szülsz, és lemondasz a gyerekről. Már találtam is egy házaspárt, akik várják! Hozd a papírokat, add oda nekik!
Katika néni, meggondoltam magam. Nem adom senkinek.
De hát pénzed sincs! Hol fogsz élni, hova viszed azt a gyereket?
Haza. Nincs többé szükségem a támogatására. Megoldom egyedül.
Lili látta, ahogy Katika arca eltorzul, szája dühösen megrándul.
Megőrültél? Miből fogod eltartani magatokat? Koldulni akarsz?
A kicsi lány a düh hangjára felébredt; Lili odament, felvette.
Ne nyúljon hozzá! szólt Katika. Majd én megetetem tápszerrel! Azt mondjuk az orvosnak, nincs tejed!
Lili elszántan megrázta a fejét:
Ne döntsön helyettem! Ez az én gyermekem. Már eldöntöttem, megtartom!
Nem teheted! Megígérted!
Most már menjen el.
Katika végül faképnél hagyta őket. A szobatárs, aki csendben figyelt addig, most közelebb hajolt.
Ki volt ez a nő?
Egy rokonféle.
Szörnyű. Jól tetted, hogy elküldted. Én Tünde vagyok. Ha szükséged lesz segítségre, szólj! Mindig van még jó ember ebben a világban.
Én meg Lili.
Örülök, hogy megismerhettelek, Lili. Mondanám, olyan volt, mintha az a nő ki akarta volna szedni a lányodat az ágyból Olyan furcsa volt.
***
A hazamenetel előtti napon Lilit meglátogatta valaki. A szobába nem engedték be, így Lili a folyosón fogadta.
Régi barátnője, Bíborka, terhes hassal állt előtte.
Szia.
Lili óvatosan ült le mellé.
Hallottam, hogy megszültél.
Igen, egy kislányt.
Bíborka tekintete idegesen cikázott.
Figyelj, tudod, hogy anyám már talált családot a gyerekednek. Nagyon rendes emberek, gazdagok, mindent megadnának a kicsinek.
Közelebb hajolt, a kezét megfogta.
Egy egész millió forintot adnának érte! Gondolj bele! Abba már lakást is vehetsz.
Egy egész millió? bólintott Lili. Ha ennyire aggódsz értük, akkor add oda nekik a saját gyerekedet.
Bíborka durcásan elfordult, de nem engedte Lili kezét.
Várj! Add inkább nekem! Majd én felnevelem végül is, Pál lányáról van szó
Úgy gondolod, két gyereket is bírsz majd?
Nem érted! Szét fog esni a családom!
Lili felpattant, menni akart, Bíborka megragadta a ruháját, szemei eszelősen csillogtak.
Nekem kell az a gyerek!
Engedj el!
Néhány óra múlva maga Pál is berontott, Lili hátrébb húzódott, meglátva.
Megszültél? Megnézhetem?
Nem! Hamarosan Bíborka is szül, nézd a saját gyerekedet inkább!
Fontos beszélnem veled, Lili! Azóta, hogy megszültél, csak a kicsi jár az eszemben. Én szeretném elhozni tőled Add át és örökbe fogadom!
Nem vagyok olyan, mint te, soha nem hagyom el azt, akinek szüksége van rám. Felesleges a vita, a lányomat nem adom oda!
Pál dühösen húzódozott az ajtóban.
Add ide! Neked sem volt jogod megszülni tőlem! Úgyis megszerzem, ami joggal az enyém!
Te? Anyád engedélye nélkül semmit sem tudsz Előbb az anyádtól kérj engedélyt!
Lili eltolta magától, magához ölelte lányát, és azonnal az ápolónőkhöz fordult:
Megkérhetem, hogy más most már ne jöhessen hozzám? Nem várok többet senkit, nem akarok idegeneket magam körül látni! Ez egy átjáróház!
Epilógus
A hazamenetel napján Lili kislányát ölelve lépett ki a kórház kapuján.
Nem volt egyedül, vele együtt ment haza Tünde is, annak férje és anyja várt rá.
Lili megállt a lépcsőn, amikor meglátta a Pálékat.
Pál édesanyja, Valéria asszony, hosszasan meredt rá, mintha valami rosszban sántikálna.
Lilit kirázta a hideg.
Leendő anyósa farkas-anyaként nézett rá.
Tünde felismerte Lili zavarát, odalépett hozzá.
Ki az ott, Lili?
Pál szülei.
Úgy néznek, mintha maguknak akarnának. Félek, valami rossz van a levegőben; inkább gyere hozzánk, nálunk már előre készítettem neked egy szobát.
Lili bólintott. Furcsa, szorító érzés volt a mellkasában.
***
Tündééknél új barátokat talált, s idővel Lili szívébe is öröm költözött: Tünde unokatestvére, a mindig szingli János udvarolni kezdett neki.
János igazán jóravaló, lélekkel teli férfi volt; nemcsak feleségül vette Lilit, hanem lányát is örökbe fogadta, sőt, még apósának is segített.
Bíborka és Pál házassága végül zátonyra futott.
Kiderült, hogy Bíborka csak tettette a terhességet, párnával a hasán járt, mindenkit megtévesztve.
Katika néni, hogy a lányát védje, végül bevallotta Pálnak: Bíborkának már a legelején elvetélt. Azt is egyből kitalálta, hogyan menthetnék a helyzetet.
Pali, ne légy mérges! A lányom elvesztette a babát, de nézd csak, neked hamarosan lesz gyermeked Lili náladnál is! Mi lenne, ha az ő gyerekét magatokhoz vennétek? Eljátszanánk a rokonság előtt is, mintha Bíborka hordta volna ki
Pálnak megtetszett az ötlet.
Minden ment is volna, amíg csak Lili végül úgy nem döntött, hogy megtartja a lányát. Ezzel szorította sarokba Bíborkát és Katicát.
Valéria asszony mélységesen kiábrándult menye hazugságából, hazaküldte, s elintézte a válást is.
Az élet pedig, ahogy az lenni szokott: minden a helyére került.
