Réka már hosszú ideje szeretőként él. A házasság nem jött össze, és harmincáig egyedül él a barátok között, mielőtt végre dönt, hogy komolyabb párkapcsolatot keres. Eleinte nem tudja, hogy Péter már házas, de a férfi hamar el is árulja neki ezt, amikor rájön, hogy Réka már kötődik hozzá és szerelmes lett.
Réka egyetlen kifogást sem mond Péternek. Inkább magát hibáztatja a viszonyért és a gyengeségéért, amely iránt őt vonzza. Úgy érzi, elmaradt valami, mert nem találta meg időben a férjejelöltet, miközben az idő gyorsan telik.
Bár a külsője nem a legszebb: nem csinos, de kedves arca, enyhén telt, ami talán a korával magyarázható, mégis vonzó. A kapcsolat Péterrel üres kör, nem akar tovább szerető maradni, de a félelem attól, hogy egyedül marad, megakadályozza, hogy megszakítsa.
Egy nap Sándor, Réka unokatestvére, beugrik neki vendégül Budapesti üzleti útból. Néhány órára megmaradnak, közösen vacsoráznak a konyhában, és olyanokról beszélnek, amik a gyerekkorukhoz, a jelenhez köthetők. Réka elmeséli Sándornak a magánéletét, könnycseppig sírva.
Épp ekkor kopog a szomszéd, aki rövid időre szeretné megtekinteni a vásárlásait. Réka tíz percre elmegy, míg a lány a bejáratnál áll. Sándor kinyitja az ajtót, és a küszöbön Péter áll, kezében egy szendvics, miközben egy nagy, tornacipőben és pólóban lévő férfi rágja azt.
Ott van Réka? kérdezi Péter bizonytalanul.
A fürdőszobában van válaszol Sándor.
Bocsánat, ki vagy te? kérdezi Péter, még mindig meglepődve.
Én vagyok a barátja, közjegyzői házasságban élünk. Miért érdekel? vág egyre Sándor, és megfogja Pétert a mellkasán. Te vagy az a házas fickó, akiről Réka mesélt? Ha még egyszer látlak itt, lecsapom a lépcsőnél, érted?
Péter megpróbál kitörni a szorításból, és elszalad lefelé. Néhány perc múlva Réka visszatér, és Sándor elmeséli neki, hogy Pétert meglátogatta.
Mi történt? Ki kérte ezt? sír Réka. Már nem jön vissza.
Már nem jön vissza, és ez talán jó is. Elég a sírásból. Van egy remek férfi számomra: egy özvegy a közeli faluban. A nővérek nem engedik, hogy újra házasodjon, de mégis keres valakit. Ha újra átutazom, veled jövök, készülj fel. Elviszlek a faluba, megmutatom őt.
Miért? kérdezi Réka. Nem akarok cserélni. Nem ismerem, és ez szégyen. Nem akarok másik férfival lenni.
Sándor elmondja, hogy a falu, ahol a özvegy él, a Budai-hegység lábánál fekszik, és még később együtt mennek.
Néhány nap múlva Réka és Sándor már a faluban vannak. Sándor felesége, Luca, a kertben a ház körül asztalt terít a szaunához. A családi ünnepre a szomszédok, barátok és Sándor özvegy barátja, Ádám is ellátogat. Ádámot Réka először látja.
A baráti beszélgetés után Réka visszatér Budapestre, és azt gondolja, hogy Ádám csendes és szerény, talán a feleségével küzd. Talán a házasság miatt aggódik. Szegény ember, kevés ilyen szívesség gondolja.
Egy hétvége után valaki kopog az ajtón. Réka nem vár senkit, de kinyitja, és Ádám áll a küszöbön egy csomaggal a kezében.
Szabad-e, Réka? Épp most jöttem át a piacon, és gondoltam, megállok nálad, most, hogy már ismerjük egymást. mondja zavartan.
Réka meghívja, meghagyja a teát, és már sejti, hogy a látogatás nem véletlen.
Minden megvásárlás megvan? kérdezi Réka.
Igen, a vásárlás a kocsiban van. És ez neked. Ádám előhúz egy kis csokor tulipánt, és átadja Rékának.
A virágot megkapva Réka szeme felragyog. Leülnek a konyhában teát fogyasztani, a piac áráról és az időjárásról beszélnek. Amikor a tea elfogy, Ádám feláll, felveszi a kabátját, cipőjét, majd a küszöbön megfordul Réka felé, és így szól:
Ha most elmennék anélkül, hogy kimondanám, nem bocsátanám meg magam. Réka, egész héten csak rád gondoltam. Igaz mondom. Vártam a hétvégét, ezért jöttem, a címét Sándortól vettem.
Réka elpirul, lehajtja a tekintetét.
Még csak kevés időt töltöttünk együtt válaszol.
Semmi gond, csak kérdezem: nem vagyok-e kellemetlen? Szabad a tiéd? Tudom, hogy nem vagyok ajándék. Van egy nyolcéves lányom, most a nagymamánál van. mondja Ádám, kényelmetlenül, keze kissé remeg.
A lány nagyszerű, boldogság, gondolja Réka. Mindig is akartam lányt.
Ádám bátorítva, megfogja Réka kezét, közelebb hajtja, és megcsókolja. A csók után Ádám Rékára néz, szemeiben könnycsillámok.
Nem vagyok-e zavaró számodra? kérdezi.
Ellenkezőleg, nem is gondoltam, hogy valaki ilyen kedves lehet. Édes és nyugodt. Nem akarok másvalakit elvele venni. feleli.
Azóta minden hétvégén találkoznak. Két hónap múlva Réka és Ádám összeházasodnak, és a faluban élnek. Rékát óvodában foglalkoztatják, egy évvel később gyermekük születik, egy kedves nyolcéves lány. Két lány nő fel a házban, mindketten szeretett és gondozott. A szeretet és figyelem mindenki számára bőséges. Ádám és Réka egyre fiatalabbá válnak a boldogságtól, szerelmük egyre erősebbé válik, mint egy jól érlelt bor.
Sándor gyakran pislog Rékának a vacsorák során:
Na mi van, Réka, milyen férfiat találtam neked? Egyre jobb vagy. Nem adok rosszat, csak hallgass a testvéremre!
