Viktor Varga figyeli Lászlót úgy, hogy a fiú észre se vegye. Hiszen Viktor már évtizedeken át dolgozott hasonló pozíciókban, igazi szakember! Most még semmi gyanú nem merült fel, László sem hoz senkit magával otthonába. Nem csinál semmi gyanúsat. De Viktor tudja, hogy egyszer elcsúszik, és László is elkövet egy hibát a megérzései nem hagyják cserben.
Ez a dolog rendkívül fontos számára, mert személyes érintettség van benne: ő, Viktor Varga és a családja. Milyen jó volt, amikor Kincső még kicsi volt! Amikor megérkezett a világra, Viktor először csalódott, hogy nem fiú, hanem kislány! Szeretettel nem mutatta ki, de a szívében mégis karcolt valami egy kislány!
Meglepetés, kedves ember, egy lány született, nem fiú! Ki lesz már az, akivel felnőttként beszélgethetünk, amikor nehéz lesz? gondolta magában. Kik lesznek a példaképei, kik formálják a felnőtté válását?
Később, már későn házasodott, mert a munka mindig közbejött, és a nők nem szerették a stresszes időbeosztását. Aztán találkozott Lillával Lilla Váróval! Mivel Lilla már közel volt a negyvenhez, az anyaság gondolata már nem állt előtérben.
Egy napon Viktor észre sem veszi, mikor kicsi lánya magával ragadja. Amikor Kincső először mosolyog rá, kis keze az első orrára csap, Viktor csak elolvadt. Kincső bizonytalan léptekkel rohan felé, felkiált: Apa, apa! Viktor magához szorítja a kicsit, a mellkasához nyomja. Ekkor rájön, mi a legfontosabb az életben: lánya boldogsága. Soha nem hagyja, hogy bántsa őt!
Kincső nevetve kiáltja: Vikim, kényeztetsz minket! Viktor pedig ajándékokkal lepi meg kedvenc lányait, és a szemükben ragyogó öröm láttán boldognak érzi magát.
Hogy is nőtt fel hirtelen Kincső? Még nemrég még a kezét szorítva a nagy apjára támaszkodott, miközben elvitte a bölcsődába. Aztán felnézett rá, és azt mondta: Apa, milyen nagy vagy! Vetíthetek nekem egy plüssmaciot? Kincső tekintete úgy ragyogott, mintha hatalmas erővel ruházná fel Viktort. Most már iskolát végzett, részmunkaidős tanulmányba kezdett, és saját lábaival döntötte el jövőjét. Apa, ideje felnőni. A munkahelyemen azonnal gyakorlati tudást szerezhetek, miért vesztegjem el az időt? mondta, és Viktor büszkén hallgatta okos lányát.
Lilla egyszer sült egy tortát, és a szemében valami titokzatos csillogás jelent meg, mintha kincset talált volna. Viktor azt gondolta, talán a lányok valamit szeretnének megvenni, de nem valami egészen más dologra készült, amiről eddig nem is álmodott. Kincső most csak húsz éves.
Apa mosolygott Kincső, majd valami láthatatlan port szórt Viktor vállára. Szeretném bemutatni neked egy embert, de ne sürgődj. László nagyon kedves, úgy gondoljuk, benyújtjuk a kérelmet. Ma meghívtam Lászlót egy teára. Jajj, most már hív!
Lilla elsőként nyitotta ki az ajtót: Jó estét, kérem, jöjjenek be, nagyon örülök, hogy itt van László, én Lilla Váró vagyok. És ez itt Viktor Varga, Kincső apja. Viktor bólintott, szorította László nyújtott kezét, miközben a szájában már szárazság jelentkezett.
Ez a férfi azért jött, hogy elvegye lánya, Kincső, a lányát. Egy idegen férfi elviszi a saját egyetlen lányát a házból!
A józan ész hangja megkérdezte: Miért? Nem akarod, hogy a lányod boldog legyen? Jól néz ki, ereje erős, miért nem engeded, hogy a lányod az anyjával és apaával éljen egész életében?
Viktor azonban nem hallgatta a rozsdamentes hangot. Azonnal elhatározta, hogy László nem méltó Kincsőhöz, és ennek vége. Egy terv sarjadott fel benne: meg fogja vizsgálni a fiút, nem engedi, hogy bántsa a lányát.
Néhány hét múlva Viktor a László háza előtt parkolóban ülve várt a munkautasága után; este, amikor László hazavitte Kincsőt, már többször csendben követte őt, hogy ellenőrizze. Gondolt, vajon van-e más szándéka, vagy valami nem stimmel, és aggódik, hogy rossz kezekbe kerülhet a lány. Már benyújtották a kérelmet, Kincső ruhát varr, és Lillával azt tervezik, hogyan ünnepeljenek, kit hívjanak meg.
Végül Viktor látta, ahogy egy lány és egy kislány a László lakásához közeledik. Megcsókolta a lányt, megvette a táskáját, és a kislányt kézhez vette. A két ember a bejárati ajtó mögé tűnt el. Így van, egyszer igen!
Viktor tudta, hogy László nem az, akinek gondolja magát. De közben a fiúnak már kedve is nőtt mintha saját fiatalkorára emlékezne. Nyílt, őszinte volt, talán csak feleslegesen hagyta, hogy a gyanakvó munkája eluralkodjon.
Kincső boldogan üdvözölte apját: Apa, egy héten lesz a nászunk! Ma lefoglaltuk a kávézót Lászlóval. Olyan boldog vagyok. Viktor csak bámulta lányát, és nem tudta, mit tegyen. Hirtelen szégyenkezni kezdett, amiért a menyasszony jelöltjét figyelte. De Kincső folytatta:
Apa, László szülei holnap jönnek, este megismerkednek velünk, és náluk töltenek éjszakát. Ma este Lászlóhoz jön a testvére és a kislánya, Natália a másik városból. Férje úton van, de később csatlakozik.
A nászon Viktor a Lillával táncol, mintha fiatal lenne. Eldönti, hogy véget vet minden gyanúnak, mert hiábavaló a munka és a magánélet összekeverése.
Egy évvel később Kincső, Viktor kedvence, unokát hoz a világra: Szabina! Az újszülött unoka még sírni kezd, de a nagyapa könnyek között örül, mert az álmok valóra válnak. Most már van valaki, akivel férfiasan beszélhet, és a férfiasság feladatait végezheti László végül igazi, nagyszerű férfi lett.
Az unoka, Szabina, már kiáltogat, hamarosan beszélni fog, visszanézve a világot egy igazi életöröm. Azt, hogyan vizsgálta Lászlót, Viktor úgy dönt, senki másnak nem meséli, csak a közeli hozzátartozóknak bízza meg magát.
Az új, izgalmas történetekért kövessétek a felületet, és írjátok meg gondolataitokat a kommentekben, lájkokkal támogassátok!
